volgyis blogja

Egy kis makró

Az egy hetes szabadság idejére beterveztem egy kis gyurgyalagozást is. Nagyon szeretem ezeket a színes madarakat, és van még néhány kép a fejemben, amit nem sikerült pixelek formájába önteni. Neki is vágtam, ahogy kell. A szokásos helyen, lessátor, beszállóág, miegymás, hajnali kelés. De mindez hiábavalónak bizonyult. Három hajnalt töltöttem a lessátorban az üres beszállóágat bámulva. Sajnos a június közepi időpont nem kedvezett nekem. A gyurgyalagoknál már javában zajlott a költés. A tojók naphosszat a költőüregben kuksoltak, a hímek pedig a partfalaktól távol vadászgattak egész nap. Ha meg is jelentek a közelben, akkor is csak egy villámgyors suhanás az üregbe, megetették párjukat, és már tova is szálltak. A költőüreg mellett zajló látványos tevékenységekről idén lemaradtam. De valahogy csillapítanom kellett jobb mutatóujjam bizsergését, ami az exponálógomb nyomogatásának hiányában egyre erősebb lett, és megtámadtam a hajnali harmatos fűben pihenő lepkéket. Szárnyuk nekik is van, és még szép színesek is. Úgyhogy így lett végül gyurgyalag fotózásból egy kis makrózás.


Pécs, 2011. június 19.

Rozsdafarkú szerelmi háromszög

Megkezdődött a nyári szünet, felpakoltuk hát a pereputtyot, irány Tolnanémedi. A legutóbbi alkalommal sikerült a házi rozsdafarkúakkal közelebbi ismeretséget kötni. Azóta sikeres fiókaröptetésen vannak túl, aminek minden részletéről pontos beszámolót kaptam. Örültem is neki, hogy sok évi várakozás után végre beköltöztek az eresz alá. Az első "C" típusú odú több mint 15 éve került kihelyezésre, csak ennyit kellett várni a megtelepedésre. :) Kíváncsian vártam, hogy megnézhessem a kiürült fészket. Gyanútlanul nyúltam a fészekcsészébe, de a kezem azonnal visszarántottam. Puha, apró mozgást éreztem benne. Ez csak egyet jelenthet! Másodköltésbe kezdtek a rozsdafarkúak, én pedig a már kikelt fiókákat tapintottam. Egyből hátrébb vonultam, és az udvarról figyeltem. Kisvártatva meg is érkezett a tojó, tele csőrrel. Nyílegyenesen a fészekhez repült. Egyből jött a hím is, szintén rovarokkal megrakva. De ő nem szállt be egyből a fészekhez, hanem leszállt a kertajtóra, várt néhány másodpercet, és csak utána etette meg a fiókákat. Soha vissza nem térő alkalom! Kaptam a kettes létrát, néhány pokrócot, és már állt is a lessátor a kertajtó mellett. Az elkövetkező napokban többször próbálkoztam a fotózással. Kiderült, hogy a tojó soha nem szállt le, mielőtt a fészekhez repült, viszont a hím majd minden etetés előtt pár másodpercet időzött a kertajtón. Ilyenkor adott lehetőséget a fotózásra is. Szorgalmasan hordták a szebbnél szebb hernyókat, egy idő után viszont feltűnt valami. Sokkal többször jött a hím etetni, mint a tojó. Szorgalmasabb lenne talán? Aztán fény derült a rejtélyre. Egy alkalommal két hím érkezett egyszerre a fészekhez. Míg az egyik bent tartózkodott, addig a másik türelmesen várakozott, és miután szabad lett a pálya, szépen ő is megetette a fiókákat. Két hím is bedolgozott a fiókanevelésbe. Hogy pontosan kinek az utódait nevelték, talán ők maguk sem tudták. Pici szépséghibája azért volt a dolognak. Szépen elképzeltem, hogy milyen dekoratív beszállóágon fogom lefényképezni a tömött csőrű madarakat, de ők ezt másképp gondolták. Egyszerűen nem voltak hajlandók a kihelyezett ágra szállni, mindig csak a kertajtó öreg deszkájára. Hiába volt minden igyekezetem, ők így akarták...


Pécs, 2011. június 18.

A hónap képe - 2011. május

Ligeti csillagvirág - 2011. április, Mecsek

Májusban a fotós projektjeim nem úgy alakultak, ahogy azt elterveztem. Vagyis a fényképezések során minden mozzanat megtörtént, kivéve az exponáló gomb lenyomását. :) Nyomába eredtem egy madárnak, de sajnos nem adja könnyen magát. Remélem a közeljövőben azért prezentálhatok néhány képet róla. Addig is a május hónap fotójaként szerepeljen itt egy áprilisban készült kép a ligeti csillagvirágról. A fotó érdekessége a sárga előtér. Az erdőben, ahol a csillagvirágot lencse végre kaptam, sok salátaboglárka nyílott. Szépen mutatott együtt a boglárkák sárgája és a csillagvirágok kékje. Ezt a hatást szerettem volna egy képen megjeleníteni.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Jupiter 2/85 mm; Harmonika kihuzat; f:4, 1/90, ISO 200.


Pécs, 2011. június 7.

Terepszínű orchidea

Ha azt halljuk orchidea, nem éppen a szerénység, a rejtőzködés jut eszünkbe. Sokkal inkább a színek, formák kavalkádja, ami rájuk illik. Legalábbis a többségre. Van azonban egy, ami elbújik, rejtőszínt vesz fel, beleolvad környezetébe. Sárgás-barna színével szinte eltűnik az erdei avarban. Ha mégis észrevesszük, elsőre száraz kórónak tűnhet. De aki tudja mit keres, és lehajol hozzá, mindjárt láthatja, hogy bár egyszerű, de valódi szépséggel találkozott. Én is sokszor elmentem mellette. Bár a Mecsekben gyakorinak számít, eddig nem adódott olyan lehetőség, hogy szép fényképek készülhessenek róla. Most azonban bepótoltam a hiányosságot, és alaposan körbefényképeztem a madárfészek kosbort.


Pécs, 2011. május 20.

Odútelep

Harmadik ellenőrzésre érkeztem kis odútelepemhez. Az előző alkalommal a 11-es számú odúban talált tojásoknak már régen ki kellett kelniük. Így is volt. Az odúban 10 teljesen kitollasodott széncinege fióka lapult, egymás hegyén-hátán. Időben érkeztem, napok kérdése, és elhagyják szűkössé vált lakásukat.

Miután az odút gondosan visszaraktam a helyére, a közelben egy bokor takarásában leheveredtem a földre, gondoltam kicsit figyelgetem a táplálékot hordó szülőket. Kényelmesen el is helyezkedtem a puha mohaszőnyegen, amikor ismerős hang ütötte meg a fülemet. Jól ismert finom, bugyborékoló hang! Azonnal felismertem, búbos cinege. Fel is ugrottam rögtön, és a hang irányába indultam. Meg is találtam a fenyőkön keresgélő kis madárkát. Hát mégis itt van! Az etetős szezon után egyáltalán nem láttam a búbos cinegéket, így azt hittem, hogy a tél végeztével el is hagyták az erdőt. Próbáltam a nyomában maradni, mert egy hernyóval a csőrében, pár fával arrébb repült. Akkor ért a nagyobb meglepetés. Hirtelen kis csapat búbos cinege vett körül. Az imént látott példány, és még 4 másik! De ezek kicsit mások voltak. Kisebb "búb" volt a fejükön, és a jellegzetes arcmintázatuk is fakóbb volt. Frissen kirepült, fiatal madarak! Ez csak egyet jelenthet. Sikeres búbos cinege költés volt az erdőben! Hát mégis sikerült. A kitartó téli etetés, és talán a kihelyezett fészekodúk késztetése, maradásra bírta a búbos cinegéket, és leköltöttek. Nagy dolog ez számunkra, mert eddig nem volt bizonyított költése Baranya megyében. Új fajjal gyarapodott a Mecsek madárvilága.


Pécs, 2011. május 18.

A hónap képe - 2011. április

Házi rozsdafarkú - 2011. április, Tolnanémedi

Az áprilisi fotózások legemlékezetesebbje a házi rozsdafarkúval való találkozás volt. Megtervezett, tudatos képek készültek, melyek annak köszönhetők, hogy a madár hangját lejátszva sikerült a megfelelő helyre csalnom egyiküket. A módszer végtelenül egyszerű. A revírben felállított lessátor elé 2-2,5 m-re beszállókat raktam. Ezekhez erősítettem a telefonomat, amiből a rozsdafarkú hangját játszottam le. A madár a hang forrását keresve egyre közelebb jött, többször használva az általam készített setup-ot. A környéken éppen nyíló vérehulló fecskefű adta az ötletet, hogy a képen ne csak a madár, hanem a virág is szerepeljen. Így született meg az a kép, ami ötvözi gyerekkori élményeimet, a szőlőkaróról vadászgató rozsdafarkúakat, és a környezet hangulatát, ami szintén nagyon kedves számomra.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:4,5, 1/20, ISO 400.


Pécs, 2011. május 7.

Odútelep

Elérkezett a második ellenőrzés ideje az odútelepen. A 11 odúból 10 továbbra is lakatlan. De nem úgy a 11-es! A múltkori ellenőrzéskor még ismeretlen odúfoglalóra most fény derült. Már közeledtemre elárulta magát, mert lépteim zajára kikukucskált a röpnyíláson. Amikor az odúkat készítettem, az utolsónál szétesett a lyukfúróm, és ezért a 11-es odú röpnyílását 30 mm-esre kellett fúrnom. Így vált alkalmassá arra, hogy az eredetileg kis termetű cinegéknek készült odút a nagyobb széncinege foglalhassa el. Így igaz. A ritka búbos cinege telepítés helyett a gyakori széncinegének nyújtottam segítséget. Sebaj, nagyon örültem neki! Elvégre a széncinege éve van. :) A puha fészekcsészében 10 tojás lapult. Sokat nem is teketóriáztam, egy fénykép, és vissza is került a helyére. A következő helyzetjelentés remélhetőleg már a fiókákról fog szólni.


Pécs, 2011. április 28.

Húsvéti rozsdafarkú

A húsvét idejére időzített tavaszi szünet pár napja alatt fényképezni is szerettem volna. Volt néhány tervem amiben előre akartam lépni. Ezek közül az egyikre lehetőség is nyílt. A főtt sonka-tojás-hagyma mámorban ki is ötlöttem, hogy az elképzelésemet hogyan váltsam át pixelek formájába. Szüleim és anyósomék rezidenciáján évről-évre házi rozsdafarkúak költenek. Régóta kerülgetem őket, de igazán közel még nem férkőzhettem hozzájuk. Mivel ez nem mehet így tovább, döntő lépésre szántam el magam. Saját fegyverével fogom tőrbe csalni a madárkát. Az énekes madarak egyik legfőbb tevékenysége tavasszal a területfoglalás. Revírt kell kialakítaniuk, hogy a fészkelés biztosított legyen számukra. A terület elfoglalásának és megtartásának az eszköze pedig az ének. Míg az emberi fület gyönyörködteti, addig a fajtársakat figyelmezteti a terület határaira, és megmutatja, hogy ki az úr a háznál. Ezt szerettem volna kihasználni, és a telefonomra elmentett rozsdafarkú énekkel indultam bevetésre. Anyósomék kertjében próbálkoztam először, de a környéken mozgó rozsdafarkú nem reagált a telefonból éneklő madárra. Sebaj, van még egy helyszín. Szüleim udvarában is bepróbálkoztam. A telefont egy téglarakás tetejére raktam, és elindítottam az éneket. A hatás meglepő volt. A hím rozsdafarkú azonnal reagált a hangra, először csak válaszolgatott neki, majd alig öt perc elteltével már a telefonon ugrált, és kereste, hogy honnan is szól a területére tévedt betolakodó. Annyira fellelkesültem, hogy azonnal cselekedtem. A téglarakás tetejére raktam pár cserepet, hogy imitáljam a ház tetejét, és bevágtam magam a lessátorba.

A bekapcsolt hangra ismét reagált a rozsdafarkú. Pár perc múlva már a "műtető" cserepein nézelődött, én pedig nyugodtan fényképezhettem alig két méter távolságból. Egy csapásra megoldódott az a talány, amin annyit gondolkodtam, hogy hogyan is juthatnék egy magasságba a ház tetején mozgó madarakkal. Hát így!

Az első sikereken felbuzdulva már a következő hajnali fotózást tervezgettem. Gyerekkori élményeim között a rozsdafarkúaknak is jutott egy-két epizód. Sok időt töltöttem nagyapám szőlőjében, azt gyakorolva, hogyan lehet szőlőkapálás közben madarászni. A háztáji szőlőben mindig ott voltak a rozsdafarkúak is. A szőlőkarókon ülve vadászgattak. Ennél fogva a házi rozsdafarkú és a szőlőkaró nálam összefonódik. Így hát gyorsan kerítettem egy-két ősöreg akác szőlőkarót az udvar sarkából az éppen virágzó vérehulló fecskefüvek közül. Ez viszont újabb ötletet adott. Mi lenne, ha ...

Hát így sikerült. Nagyon jó élmény volt. És egyben jó tapasztalat a madárhanggal való fotózással kapcsolatban is.


Pécs, 2011. április 27.

Odútelep

Még február végén történt, hogy egy kis barkácsolásba kezdtem. A búbos cinegés erdőbe deszka odúkat készítettem. Leginkább azzal a szándékkal, hogy maradásra bírjak néhányat az ott telelő ritkaságokból. 11 db odú kihelyezésével létrehoztam egy kisebb odútelepet. Eljött a nagy pillanat, az első ellenőrzés ideje. Április közepén a cinegék már foglalják az általuk kiszemelt odút, fészket építenek, nekilátnak a költésnek. Tudom, hogy kevés esély van a búbosok fészkelésére, de mégis nagy izgalommal érkeztem a fenyvesbe, hogy lássam mi a helyzet az odútelepen. Sorra vettem minden odút. 1, 2, 3 ... egészen 10-ig. Tök üres mindegyik. Kis pók, egy darázs, egy légy, amik búvóhelyül használták egyiket-másikat. Hanem az utolsó, a 11-es! Az odút leakasztva leemelem a tetejét, és láss csodát, fészek van benne! Jó egyharmadáig megtömve mohával, a teteje szőrszálakkal díszítve, benne apró fészekcsésze. Semmi kétség, cinege fészek. De milyen? Ott tartózkodásom alatt nem derült rá fény. Mindenesetre nagyon örültem, még ha kék vagy barátcinege is lesz a fészek tulajdonosa. Kb két hét múlva, a következő ellenőrzés alkalmával, kiderül majd.


Pécs, 2011. április 11.

Csillagvirágok

Gyönyörű helyen jártam. Az ilyenkor annyira jellemző kora tavaszi virágtenger nagyon kellemes hangulatot kölcsönöz az erdőnek. Az odvas keltikék alkotta szőnyeg fölött poszméhek szállnak, és helyenként a turbánliliom is tolja már a leveleit. Számomra igazán érdekesek azonban a keltikék között megbújó kis kék virágok voltak. Csillagvirág nézőbe érkeztem a Ny-Mecsek egyik sarkába. Szokatlan mennyiségben virítanak itt ezek a szép virágok. Néhányuk képre kívánkozott...


Pécs, 2011. április 5.