volgyis blogja | Völgyi Sándor fotógaléria

300

A karácsonyi meleg után újra beköszöntött a zimankó. A hideg és a hóesés összerántotta a madarakat az etető köré. Szerény becslésem alapján legalább háromszáz madárka tartózkodik folyamatosan a környező bokrokon. Nagyobbrészt különböző pintyek. Legtöbb megint zöldikéből volt.

Sokszor seregestül szálltak le elém. Ilyenkor csak azt láttam, hogy sárga tollgombócok zuhannak le a hóba. Amikor már kevés volt a hely, az újonnan érkezőknek a csapat fölött kellett szitálni, amíg megfelelő leszállóhelyet találtak. A landoló zöldike sárgás színeivel nagyon szépen mutatott. Megpróbáltam ezt a mozdulatot megfogni. Mondanom sem kell, hogy borult időben merész vállalkozás volt. Kb 60 expóbol egy kép sikerült.

Szerencsére egyre több a fenyőpinty is. Néhány tojó és egy hím is vegyült a zöldikék közé. A nagy tömegben nehéz volt kihámozni őket. De amikor egyedül maradtak, kaptak egy-egy sorozatot.

Persze cinegéből is volt, mint mindig, szén is barát is kék is. Sajnos a várva várt karvaly most elmaradt, bár volt néhány ígéretes pillanat, amikor a madársereg fejvesztve menekült a bokrok mélyére, és néhány percig síri csöndben figyelt. De a riadalom tárgya nem akart mutatkozni. Talán legközelebb.

Pécs, 2010. január 5.

A hónap képe - 2009. december

A decemberben készült képek mind a madáretetéshez kötődnek. Azt a néhány alkalmat, amikor időt tudtam rá szakítani arra használtam, hogy a sürgölődő madarakat meglessem. A hónap képe is így készült. Az őszi itatózások alatt ideszokott, és most a madáretető előnyeit is kihasználó szajkóra esett a választásom. Elsősorban a hájat és az almát fogyasztja. Üde színfoltja a madárseregnek, főleg amikor a les üvegablakának is előadja rendszeres színjátékát.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/125, ISO 200.

Pécs, 2010. január 1.

Kezdődhet az etetés

Elérkezett az idő! Bár még nincsenek tartós fagyok, és hó helyett is inkább eső esik, a december mégis a madáretetés kezdetét jelenti. Kaptam hát magam, és az etetőt feltöltöttem napraforgóval. Kb két hetük volt a madaraknak, hogy az új táplálkozási lehetőséget felfedezzék. Kíváncsian ültem be a leskunyhóba, hogy lássam, milyen a forgalom. Az első nap a madáretetőnél kellemes meglepetéseket hozott. Az időjárás nem kedvez mostanában a fotózásnak. A sűrű köd, a vastag felhők és az állandóan csepergő eső az amúgy is nagyon fényéhes objektívemnek vajmi kevés esélyt adott, hogy éles képet készítsek vele. A madarak sürgése-forgása viszont annál izgalmasabb volt. Seregnyi mezei veréb és széncinege látogatja már az etetőt.

A zöldikék, citromsármány, fenyőpinty csak a szomszédos bokrokon ücsörögtek. Nem úgy néhány meggyvágó és egy vörösbegy. Utóbbi szépen illegette magát a beszállóágon.

Szajkó koma is tiszteletét tette. Egész nap a környéken mozgott és az etetőre is leszállt. Úgy látom a harkályok számára kirakott háj érdekelte. A pózolást a les ablaka előtt most sem hagyta ki. Saját képmásának duruzsolt egyet, és egy-két határozott csőrvágással is megerősítette ezt.

Az igazi meglepetés azonban egy új madárfaj volt. Legalábbis a lesből még nem sikerült megfigyelni. Bár a környéken sokszor láttam. Ez nem más mint a karvaly. Nagy riadalom támadt a madarak között, és egyszer csak ott ült az etető tetején. Sajnos olyan rossz helyre sikerült szállnia, hogy mire a fényképezővel sikerült megtalálnom, már tovább is állt. Egy gyönyörű hím madár volt, szép narancsos mellénnyel. Remélem ide szokik az etetőhöz, és sikerül majd róla képet is készíteni.

Pécs, 2009. december 11.

A hónap képe - 2009. november

Novemberi fotózásaim alkalmával egy nagyon kedves madárkával találkoztam. A madáritatót meglátogatta az ökörszem. Gyors mozgása és rejtőzködő életmódja miatt nagyon nehezen fotózható, ezért is örültem neki, hogy a leskunyhó rejtekéből észrevétlenül szemlélhettem a néha karnyújtásnyira ugráló madarat. Plusz szerencse, hogy több percig is itt tartózkodott, és alaposan körbe fotózhattam. Portrék és egész alakos képek is készültek. A választás ezek közül erre a képre esett, mert ez igazán ökörszemes.

A szajkó támadása

Legutóbbi itatós leselkedés úgy indult, mint ezelőtt mindig. Vizet nem is kell hordanom, mert a néhány naponként eleredő eső szépen feltölti a medencét. Így hát most munka nélkül aratom le a gyümölcsöt. Szépen jöttek is a madarak. Legtöbb talán meggyvágóból jutott erre a napra. Két-hármas kis csapatokban érkeztek inni. Néha volt egy kis összezörrenés is közöttük, sajnos ezek sorban életlenek lettek. Néhány képet természetesen készítettem róluk.

Jöttek szén- és kék cinegék, és pár fekete rigó is.

Mikor a forgalom lassulni kezdett, és nem kellett folyamatosan a fényképezőgépbe kukucskálni, (és a reggeli kávé is elmaradt) kicsit elbambultam. A nagy koncentráció közben hirtelen valami az üvegnek csapódott. Bevallom, nagyon megijedtem, és lefagytam. Egy szajkó a kunyhó mögül befordult az itató fölé, és minden teketória nélkül kétszer-háromszor a les üvegére csapott a csőrével. Gondolom a saját tükörképét agyabugyálta el. Majd amilyen váratlanul jött, olyan gyorsan el is ment. Annyira meglepett a dolog, hogy úgy gondoltam elég az izgalmakból. Irány haza kávézni.

Pécs, 2009. november 25.

Késő őszi itatózás

A madáritatós szezon a végéhez közeledik. Lassan eljönnek a tartós fagyok, és akkor bezár a söntés. De még most is hoznak kellemes meglepetést az itt eltöltött órák. Nem túl nagy a forgalom, de ami van az minőségi. Néhány jó fajjal találkoztam legutóbb. Érdekes, hogy az októberre jellemző állandó szajkó vendégek most elmaradnak, helyettük viszont minden alkalomra jut jó pár meggyvágó. Így volt ez most is. Galagonya és csipkebogyótól maszatos csőrrel jönnek, isznak és már mennek is. Nem úgy a nap sztárja. Apró madárka mozgott az itató mögötti bokrokban. Egyre közelebb jött, mígnem hirtelen a beszállóra szállt. Régi ismerős a vízmosásokból, öreg erdőkből. Előttem illegette magát az ökörszem. Nagy kedvencem ez a picúr madárka. Sokszor csodálkoztam rá meglepően erős énekére, vagy gyors, surranó röptére. Most sem hazudtolta meg magát. Nagyon nehéz volt követni az objektívvel, folyamatosan babrálni az élességállítással. Egyfolytában mozgásban volt. Szerencsére sokáig az itató körül mozgott, fürdőzésbe is kezdett. Sikerült néhány egészen jó képet készíteni.

Mikor közelebb jött, egy-két portré is készült.

Miután hagyta magát körbefotózni, dolga végeztével továbbállt. Levezetésképp egy szép kis barátcinege szórakoztatott. Egyszerű, ámde nagyon kedves madár. Fotózása már a közeli madáretetésre emlékeztetett. :)

Pécs, 2009. november 18.

Őszi erdő

Igazi őszi arcát mutatja az erdő. A korábban annyira hiányolt csapadékból most minden napra jut bőségesen. Jó ez a természetnek, és jó a fotósnak is, mert szép témákat kínál a táj. A levelek szép színekben pompáznak a fákon, és a sok eső hatására minden szín telített. A máskor világosszürke bükkök törzse szinte feketébe hajlik, a mohapárnák haragos zöldek, a levelek sárgája pedig olyan, hogy festeni sem lehet szebbet. Így hát eső ide vagy oda csak kipattantam néha az autóból, hogy egy-egy képet készítsek.

De nem csak belülről volt szép az erdő, hanem kívülről is érdekes képet mutatott. A NY-Mecsek 600 m körüli csúcsai napokig felhőben álltak. A nehéz felhők nem tudtak följebb emelkedni, és szinte ráültek a hegyekre, napokra párába vonva a csúcs közeli erdőket.

Pécs, 2009. november 11.

Őszi tükörkép

Legutóbbi tolnanémedi látogatásunk alkalmával öcsém invitálására horgászni mentünk. A cél ezúttal egy hangulatos, erdő övezte horgásztó volt. Míg a nagy horgász a pecázással volt elfoglalva, én inkább a fényképezőgéppel bíbelődtem. A Kisszékely határában fekvő horgásztó gyakori célpontja volt egykori madarász kirándulásaimnak, úgyhogy ilyenkor mindig nagy örömmel keresem fel a régóta ismert helyeket. A környék most sem okozott csalódást. Igaz, hogy a fekete diósban tanyázó mókusok most elkerültek (igazából őket akartam lencsevégre kapni), de az őszi színekben pompázó erdő kárpótolt érte.

És még egy csuka is került a szákba a nap végére! :)

Pécs, 2009. november 4.

A hónap képe - 2009. október

Októberben fellendült a madáritató forgalma. A környező bokrosban táplálkozó madarak előszeretettel használták a reggelente már jégréteggel borított ivó helyet. Több madárról is készült jó kép, de talán a legszebb a kék cinegét bemutató fotó lett, amin már az őszi színek is megjelentek. A kék cinege nem túl gyakori vendég az itatónál, azon a napon mégis 2-3 példány is sürgölődött a víz mellett. Volt amelyik nemcsak ivott, hanem alapos fürdőzésbe is kezdett. A képen szereplő madárka körbeugrállta a beszállóágat, majd egy pillanatra megállt, és a leskunyhóra pillantott. Már nyomtam is az exponáló gombot, és elkészült ez a kép.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/350, ISO 400.

Pécs, 2009. november 1.

Új generáció

A legutóbbi madárlesre nem egyedül mentem. Akadt két lelkes segítőm, akik már alig várták, hogy a leskunyhóba bebújjanak, és megleshessék a képekről már jól ismert madarakat. Bogival és Dodóval hárman indultunk, hogy feltöltsük az itatót. Vagyis ott volt még Brumi maci, a kis fehér lovacska és a gazdája. Így már hatra nőtt a csapat létszáma. Hamar előkészültünk, és kamerával, fényképezővel (operatőr: Bogi, fotós: Dodó) bepréselődtünk a leskunyhóba. Ez egyedül sem mindig egyszerű, így meg egyenesen mutatvány számba ment. De bent már elhelyezkedve egész kényelmes. Türelmetlenül vártuk a madarakat.

A folyamatos párásodás (ennyien hamar beleheltük az üveget), és halk pusmogás ellenére sikerült néhány madarat megfigyelni. Fekete rigó, énekes rigó, meggyvágó, szajkó, mezei veréb, citromsármány jöttek az alatt a 30 - 40 perc alatt, amit bent töltöttünk. A tornyosuló felhők és a csöpörgő eső miatt úgy döntöttünk, hogy legközelebb folytatjuk.

Pécs, 2009. október 23.