Blogok

A hónap képe - 2018. november

Egerészölyv - 2018. november, Mecsek

November végén érdekes színjátékot láthattunk a mecseki erdőkben. Hosszú ősz volt a mostani, aminek a végét egy faggyal, hóval érkező hidegfront jelentette. Az erdők sok helyen még őszi színekben pompáztak, amit az éjszaka leesett pár centiméteres hóréteg szépen kiemelt. Két évszak jegyeit egy képen megörökíteni mindig izgalmas, pláne ha még madár is kerülhet a kompozícióba. A helyzetet kihasználva a mecseki etetőhelyen öntöttem pixelekbe az alig egy napig tartó csodaszép hangulatot. Ezúttal a hónap képe is ebből a sorozatból kerül ki.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/250, ISO 800, beállításokkal készült.


Pécs, 2018. december 8.

Évszakok határán...

..., mikor a bükkök sárga szoknyáját még lengeti a ködöt oszlató szél,
a bandázó zöldikék között már egy-egy fenyőpinty is helyet kér.
Az öreg tölgyesben léprigó cserreg,
elfoglalta már a legjobb fagyöngytelepet.
A nappali esőt éjjel havazás váltja fel,
és a hegyek színes erdeit reggelre hólepel halványítja el.
A zörgő gazosban tengelicek szedegetnek,
az etetőhely körül pedig ölyvek gyülekeznek...









  


Pécs, 2018. november 30.

Hajnali harangszó...

... bújik be a lesbe. A közeli falu templomtornya hat órát jelez, lassan pirkadni kezd az erdőszélen. Ölyv kiabál a közelben, és a derengő világosság holló korrogását hozza. Rövidesen szárnysuhogás is hallatszik, de úgy tűnik a holló csak benéz. Viszont a kunyhó fölötti fán motoz valami, készülődik a reggeli asztaltársaság. Hirtelen róka tűnik föl, a sarjadó őszi vetésben szalad. Nem áll meg, beugrik az erdőbe. De sietős volt koma! Eltűnődöm a rókán, ide is benézhetett volna... Mindegy is, a les előtt egerészölyv huppan a földre, elkezdődött a nap. Egymás után esnek be az ölyvek, sorra válnak el a fák ágaitól, nem is értem hogy nem vettem észre őket. Azon kapom magam, hogy 6-8 madár is van a hús körül, és legalább ennyi várakozik a fákon. Megy is a műsor az etetőtéren, folyamatosan van némi csete-paté, amikor egy-egy újabb jelentkező akad a reggeli falatokért.

Közben a felkelő nap már az erdő tetejét csiklandozza. Az ölyvek közé barna madár csap. Hej, barna kánya!

Nincs nyugta, a legközelebbi ölyv azonnal neki esik. Próbálom követni, de nincs egyszerű dolgom. De neki sem, a félreeső koncokból próbál csenni, és félreröppenve eszik. Azért kattog a fényképező, örülök a kányának.

Azonban az ölyvek kevésbé. Addig hajtják, míg odébbáll. Pedig a napfelkelte már szépen telibekapja az erdőt, de csak az ölyvekkel vígasztalódhatok.


Szép lassan aztán kiürül az etetőtér, az utolsó madár is jóllakott. Ideje menni, a család otthon lassan ébredezik. A kunyhóból előbújva vörös kánya ugrik le az egyik erdőszéli fáról. Ej, de kár! Sebaj, talán majd legközelebb ...


Pécs, 2018. november 18.

Baranya aranya

Nagy reményekkel érkeztem a lesbe. Jó ideje minden etetés alkalmával látok kányákat a környéken, sokszor az etetőhelynél is, úgyhogy minden lesben töltött napban benne van a találkozás lehetősége. Az eddigi próbálkozások ugyan nem hozták meg a várva várt madarat, de talán ma... Ezen morfondíroztam, mikor befordultam az erdő sarkán. Abban a pillanatban rétisas ugrik fel a les elől. Nahát, hogy mik vannak?! Megint itt találkozunk, egyszer megleslek az objektíven ketesztül is koma! Sebtében bevackolok, és várok. Jó a miliő, ami a környéket uralja, hosszú őszünk van... Vagy két óra is eltelik bamba várakozással, mire mozgolódás kezdődik. Ölyvek. 3-4 van lent, a domináns hajtja a többit, hamar kialakul a szokásos kép az etetőtéren. Hirtelen vörös villanás vág be közéjük. Villámként csap belém a felismerés, itt a vörös kánya! Borzasztó gyorsan történik minden, az ölyvek nekiesnek azonnal, fel is ugrik egyből az egyik fára. Dermedten néztem ki a fejemből, addig se jutottam, hogy megfogjam a fényképezőt. Na de lássuk, mi sül ki a dologból. Kitekeredve nézem a kányát a les melletti fán, hogy mikor mozdul. Az feszülten figyeli a lent lakmározó ölyveket, és egyszer csak elrúgja magát. Gyorsan, erőteljesen vág be az etetőtérre, megpróbál koncot csenni, nem sikerül, de most jó helyre ül fel az egyből feléugró közeli egerészölyv elől.

Megszólal végre a fényképező is, az első vörös kánya fotók a memóriakártyára kerülnek. Gyönyörű a madár, van idő alaposan megcsodálni, mert innentől közreműködő. Többször beszállt az ölyvek közé,

azok ugyan mindig nekiugrottak, de ő mindannyiszor fel is ült a neki kikészített ágra.



  

Néhány alkalommal egészen elképesztő közelségbe került, mikor az ölyvek támadása elől a kunyhó felé ugrott félre. Jó érzés, izgalommal teli, és megnyugtató egyben. Hazánk egyik legritkább ragadozómadara itt van előttem karnyújtásnyira, úgy láthatom, ahogy Magyarországon talán még senki. Igazi kincs, Baranya aranya.

A pár pillanatra beugró barna kánya már csak hab volt a tortán.

Az idő lejártával elégedetten, a friss élmény kábulatában bújtam elő a lesből, a környező fákról 3 vörös, meg 1 barna kánya repült el. Remélem találkozunk még!


Pécs, 2018. november 10.

Sárgába hajlik...

... az ősz. A novemberi szél noszogatására az ágtól elválik egy-egy megsárgult levél, és halk koppanással landol a leskunyhó tetején. Az őszi erdő csendje ez, a hulló levelek apró neszezése, amint takaró alá vonják a talajt. A közelben ökörszem cserreg rövidet, arrébb cinegék bandáznak, messzebbről pedig fekete harkály szól, ahogy hullámzó röptével átíveli a völgyet. Jó ez a hangokkal teli csend, az erdő csendje, a leskunyhó csendje. Esteledik. A bokrok alatt vörösbegy röppen, a madáritatóhoz pedig szajkó érkezik...


Pécs, 2018. november 5.

A hónap képe - 2018. október

Róka - 2018. október, Baranya

Új utakon járok. Megszokott területeimről kicsit elcsatangoltam. Így esett meg, hogy októberben összefutottam egy rókával. Meglepően bizalmas volt a vörös, számomra is szokatlan helyzetbe kerültünk. Találkozásunk emlékére kerül most be a hónap képe sorozatba a róla készült portré.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/100, ISO 800, beállításokkal készült.


Pécs, 2018. november 1.

Kányasztori

Az úgy kezdődött, hogy 2017-ben Dénes talált egy jó helyet. Jeladós madár adatai alapján a vörös kányák téli gyülekezőhelyére bukkant a Dél-Dunántúlon. A faj egyedeire, szocális természetük miatt, jellemző, hogy a téli időszakot csapatosan töltik, és egy-egy alkalmas helyen ezekben a hónapokban együtt éjszakáznak. Itt is ez történt. November és február között folyamatosan 30 és 50 közötti példányszámban lehetett őket megfigyelni, ahogy a naplemente időszakában alvóhelyükön gyülekeztek. Madarászberkekben nagy szenzáció volt, mert ilyet vörös kányával kapcsoltban még nem figyeltek meg Magyarországon. Persze az én figyelmemet is felkeltette a dolog, és egy fotós projekt gondolata kezdett formát ölteni a fejemben. A megvalósításra egy évet kellett várni.

Volt időm bőven átgondolni a dolgokat, és mire eljött a cselekvés ideje, a fejemben már összeállt a terv. A ragadozómadarakra jellemző, hogy évről-évre felkeresik ugyanazt a telelőterületet. Egerészölyveknél ezt tapasztaltam is, egyazon egyedet több éven keresztül is megfigyeltem a hegyvidéki etetőhelyen. Erre lehetett számítani a kányák esetében is, hogy a következő évben újra az adott helyen fognak gyülekezni, éjszakázni a téli hónapok alatt. A tervem az volt, hogy az éjszakázóhely pár km-es körzetében kialakítok egy etetőhelyet. Persze alaposan körbe kellett járni a dolgot, hiszen fokozottan védett fajról van szó, ráadásul a fotózás szempontjait is figyelembe kellett venni. Időben nekiálltam, hogy mire a madarak megérkeznek, mindennel készen legyek. Szeptember végén már állt a les a kiszemelt területen, október elején pedig elkezdtem az etetést.

Az első fotózásra október közepén kerítettem sort, amolyan próbának szántam. Na meg kíváncsi is voltam, hogy mi zajlik valójában a lesnél, ugyanis a jelek meglehetősen bíztatóak voltak. Érkezésemmel egyből egy öreg rétisast ugrasztottam fel az etetőhelyről. Azanyád! Nem is számítottam rá, de egy sasnak mindig örül az ember. Amint eltűntem a lesben, egyből megindult a mozgás. Ölyvek, hollók. De jó ideig nem szállt le semmi. Gondoltam, hogy oka van, hamarosan róka dugta ki az orrát a les mellett a bokrok közül.

Nem volt túl óvatos, egyből enni kezdett. Cibálta a csalit, attól féltem, hogy behúzza az erdőbe. Azzal vége is lett volna a napnak, hát gondoltam elzavarom. Nem ment. Hiába hangoskodtam, zörögtem, nem zavartatta magát. Meglepő volt, mert korábban, hasonló helyzetben a fényképező kattanására már el is iszkoltak. Ez nem akart. Oda jutottam, hogy a les üvegét levettem, megmutattam magam neki, erre egy nagyobb cafattal behúzódott az erdőbe. Nagyokat mosolyogtam, meglepő helyzet volt.

Miután a róka eltűnt, csak lejöttek az ölyvek. 7-8 is lehett a környéken, hajtották egymást folyamatosan, mire egy aztán megkezdte a sort, enni kezdett.

Utána jött a többi is, négyen voltak lent előttem. A fotózást nem nagyon erőltettem, pár portré készült csak egyikről-másikról.

Közben bekőröztek a hollók is. Hangos korrogással méltatlankodtak az ölyvek jelenlétén. Aztán megláttam, amiért jöttem. Hirtelen egy vörös kánya fordult be a látótérbe. Tett egy kört, megnézte mi történik lent, majd eltűnt a szemem elől. Micsoda pillanat volt! Fotó ugyan nem készült, váratlan volt és gyors. De nekem ennyi elég volt. Itt van, jó úton járok tehát...


Pécs, 2018. október 20.

Szusi vacsors

Ellenfényes-jégmadaras projektem erre az évre a végéhez közeledik. Augusztus óta a leskunyhóhoz képest a naplemente jócskán arrébb mászott, így az eltervezett fotókhoz szükséges háttér már nem áll rendelkezésre. A naplemente fényei így október táján már oldalról érkeznek, ezért nem jön létre az a sziluettes hatás, amit elképzeltem. Mintha ezt a jégmadár is megérezte volna, mert folyamatosan hallal érkezett elém, mintha csak búcsúajándékként megmutatta volna, milyen is az igazi szusi vacsora.



 


Pécs, 2018. október 19.

A hónap képe - 2018. szeptember

Jégmadár - 2018. szeptember, Pellérd

Szeptember hónapban a fotózással kapcsolatos teendők nagy részét a különböző projektek előkészítése tette ki, amelyek remélhetőleg az őszi-téli hónapokra fognak témát biztosítani. Ám ezek mellet az egy évvel ezelőtt félbeszakadt jégmadaras terveimet sikerült újraélesztenem, amelyből így számos fénykép is született. Ezek közül most a lemenő nap ellenfényében tollászkodó jégmadár bővíti a hónap képe sorozatot.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/500, ISO 400, -4 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2018. október 6.

Fényrajz

Csillagok között jártam, ahol csillagszemű, csillogó tollú madarat láttam. Egyszer csak megrázta magát, és a tollairól a csillagokat szétszórva, pillanatnyi univerzumot teremtett. Újra és újra, mindig más és más csillagképeket rajzolva jelent meg előttem. Aztán a csillagok aláhullottak, és nem maradt más, csak a fénnyel rajzolt madár.












Pécs, 2018. október 4.