Izgalmas lehetőség röptében fotózni őket, hát még ha meglepetést is tartogatnak. Egy gyors berepülést kaptam el éppen, a madarat nem is láttam sokáig, 2-3 másodperc lehetett az egész. A képek visszanézése közben derült ki, hogy kis légykapóhoz volt szerencsém. Meglehetősen ritka mifelénk, örültem neki. :)
Pécs, 2019. augusztus 27.
Nagyon szeretem az orchideákat. Szépek, kiszámíthatatlanok, titokzatosak. Mindig nagy öröm, ha egy-egy új fajjal találkozhatok. Ezúttal egy igazi helyi ritkaság akadt lencsevégre, a mecseki nőszőfű. Köszönet Robinak a találkozó megszervezéséért! :)
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f8, 1/4, ISO 100 beállításokkal készült.
Pécs, 2019. augusztus 16.
Június-július hónapokban pár alkalmat rászántam a havasi cincérekre. A Mecsekben is élő, szép kék színben pompázó rovarok nyári párzási időszakában gyakran láthatók erdei farakásokon. A természetes holtfát imitáló rönkökön szaladgálnak, párzanak és rakják le petéiket. Rá kellett jönnöm, hogy bizony nem is olyan könnyű fotótéma ez a pár hétig tartó jelenség.
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1/30, ISO 200, beállításokkal készült.
Pécs, 2019. július 30.
Májusi jövés-menés közben botlottam egy szép tarka pettyeskosbor állományba, melyben fehér színváltozatú virágok is voltak. Jól mutattak a sok más mezei virág között...
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1/250, ISO 80, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2019. június 1.
Komlós-ölyves hangulat novemberből...
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/100, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2019. május 1.
A most választott kép az utolsó mozzanata volt kányás kalandjaimnak. Egy alkalmas helyről szerettem volna megörökíteni a naplemente idején gyülekező madarakat. A beálcázott várakozás közben, ahogy a nap egyre lejebb ereszkedett, én is egyre izgatottabb lettem. Az előttem elterülő szántóföld egy egészen más arcát kezdte mutatni. A semmiből, mint valami titokzatos szőttes, pókhálók ezrei tűntek fel a nap ellenfényében. A durva szántás hirtelen légies fátyollá változott, és mindent elöntött az alábukni készülő nap aranyló fénye. És akkor megjelentek a kányák...
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/640, ISO 200, -2EV beállításokkal készült.
Pécs, 2019. március 30.
A februárban befejezett, öt hónapot felölelő fotós projektem célja az volt, hogy minél közelebb tudjak kerülni a vörös kányákhoz. Közel húsz alkalommal ültem lesben ez miatt, de mindössze egyszer volt olyan szerencsém, hogy ugyanakkor a kánya is jelen volt. Mondhatnám, hogy ennyi munka után ez vajmi kevés eredmény, de bánja kánya, én így is elégedett vagyok.
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/200, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2019. március 1.
Hiányérzetemet az esti behúzásoknál enyhítettem.
Pár hangulatos naplemente során, a lemenő nap által megszínezett égbolt előtt próbáltam elkapni az éjszakázáshoz készülődő villás farkú ragadozókat,
vagy a naplemente szép ellenfényében próbáltam az esti gyülekezés hangulatát megfogni.
Ki-ki döntse el ez mennyire sikerült, mindenesetre én igazi kányás hangulatban búcsúztam tőlük. Talán ősszel találkozunk...
Pécs, 2019. február 21.
és napközben is folyamatosan lehet látni a térségben vadászgató egyedeket.
Az okát nem nagyon értem, hisz a táplálék fogy rendületlenül, és a nyomok, megfigyelések szerint madár is van, nem kevés. Valahogy nem találtam a ritmust, amit a bejáró kányák felvettek. Csak nagy ritkán, egy-egy egerészölyvvel sikerül összefutni a szép havas januári hangulatban.
És ahogy jött, a január végén leesett hó februárra úgy el is olvadt, enyhe szél szárítja már a vetést. Azonban a kis erdősávnak hála, a les előtt még a hónap elején fehérlett a föld. Hátha ma szerencsém lesz! Gondoltam már ki tudja hányadszor, miközben február elején a leskunyhó felé sétáltam. Jöttömre vörös kánya ugrott fel a földről. Néhány kedves, de igen rövid jelzővel köszöntem el tőle, ami igazából csak azt jelentette, hogy aztán visszagyere ám! Gyorsan bevackolok, lássuk, ezúttal lesz-e valami. Nem is várok sokat, a pára épphogy leszáradt a les üvegéről, amikor ismerős szárnysuhogás után megzörrennek az ágak a kunyhó fölött, és hangos korrogással bejelentkezik a holló. Vagy tíz percet ült fölöttem, majd lehuppant a les elé. Na végre, négy hónapja játszik velem. Besétál portrétávolságba, fölkap egy koncot, és megy is. Örültem!
Ám nem maradok egyedül. Fiatal ölyv váltja a hollót, és rögtön egy öreg is társul hozzá. Kis pózolás után mindegyik megtalálja a helyét a placcon.
Jó ideig lent vannak. Miután mindegyik megtömte a begyét, felgallyaztak a szélső fákra. Újabb csere, megint itt a holló. Már nem vár, egyenesen a les előtt landol. Még egy portré, ami aztán a nap végét is jelentette. A kánya sajnos nem jött vissza...
Pécs, 2019. február 15.
Januári fotózásaim során nem voltam valami sikeres. A projektjeim ugyan szépen futnak, de valahogy nem sikerült a madarakkal egy ritmusba kerülni. Pedig nagyon bíztam a szép havas napokban, hogy majd sikerül képekbe önteni az elképzeléseimet. Nem így lett. A hónap végére azért az ölyvek megkegyelmeztek, és a sok-sok üres lesben töltött óra után adtak némi ízelítőt abból, hogy akár ilyen is lehetett volna a január...
A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/250, ISO 800, beállításokkal készült.
Pécs, 2019. február 1.