Blogok

Pangás a tavon

Két hónap után tutajoztam egyet. Az elmúlt időszakban többször sétáltam a tóparton, és szép lassan megérett bennem a fotózás gondolata, így úszó lesemet ismét helyzetbe hoztam. Hűséges lesem az egyik belső öbölben vészelte át a viharokkal tűzdelt időszakot. Szerencsésen, a nádfalba beékelődve, sértetlenül úszta meg a sokszor viharos erejű szeleket. Persze a két hónap alatt sok minden megváltozott. A víz jelentősen leapadt, és a madármozgás is csökkent, láthatóan pangás van jelenleg. De a les elé betévedő egy-egy madár talán jelent valami esélyt. Nem volt kánikula, ki is használtam, és egy délutáni lessel indítottam. A vízszintből nem túl jó a látvány. A récék javában vedlenek, ezért a víz tele van tollakkal, és a hínár is sok helyen kikandikál már a víz alól. Nem baj, ha már itt vagyok, várok. Vártam egész délután, nem sok minden történt. Az egyedüli izgalmakat a közelbe beúszó hattyú gúnár adta. A sekély vízben tollászkodni kezdett.

Szépen verdesett a szárnyaival,

és rendezgette tollait.

De a szép pillanatoknak hamar vége szakadt. Nyugat felől gyorsan tornyosuló felhők takarták el a naplementét, jobbnak láttam én is hazamenni...

Pécs, 2017. július 28.

Nyári csend...

...van az erdőben. A száraz melegben nem mozdul semmi, csak a rovarok zümmögése hallatszik. Néha zörren az avar, távolabb reccsen egy ág. A lesben is megáll a levegő, csendben várok. Tudom, hogy van mire, a víz tele van tollakkal. Hamarosan meg is mozdul a közeli bokor ága, és rövid szárnysuhogással széncinege jelenik meg előttem.

A délutáni nap szép ellenfénybe vonja az erdőt, remekül gömbösödik a háttér. Nem is a víz mellett készülnek a képek, annyira jó a zöld és sárga fénygömbök hangulata. Estefelé megszaporodnak a látogatók, sorra érkeznek a madarak a gömbös környezetbe. Főként cinegék. Annyira jó  a fényjáték, tág képkivágással próbálkozok.

Szerencsére, mert így tudtam a hirtelen érkező vadgerlét is elkapni. Nem maradt sokáig.

El is telik az idő, lassan elfogy a lővilág. a közeli bokorban ugráló vörösbegyet már 1/25-el tudom csak fotózni.

1/20-al még épphogy megvan a víz mellé érkező citromsármány,

de utána lezárom a napot, nincs értelme tovább maradni...

Pécs, 2017. július 20.

A hónap képe - 2017. június

Csuszka - 2017. június, Mecsek

Június hónapban a fotózás egy alkalomban merült ki, egy esti madáritatózás alkalmával. A hónap képe sorozatba ezért az akkor készült képek közül választottam. Méghozzá egy portrét. Nagyon szeretem azokat a közeli pillanatokat, amikor a madarak karnyújtásnyira kerülnek. Jó ezeket a helyzeteket megélni, és egyben jó helyzetet is teremtenek a közeli felvételek elkészítésére. Ezen a napon egy csuszka döntött úgy, hogy bővíti a kollekciómat.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f6,3, 1/80, ISO 800, -1 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2017. július 6.

Egy kis szünet

Azon kaptam magam, hogy eltelt a június. Szép időszak áll mögöttem, bár igaz, hogy nem fotós szempontból. Kedves események, szép pillanatok tartottak otthon. Egyszerűen a fotózás magánya helyett a gyermekeim, feleségem társaságára vágytam inkább. A hónap vége felé vettem csak rá magam egy röpke itatózásra, egy kánikulai nap estéjén. Mondanom sem kell, hogy a tikkasztó júniusi szárazságban volt forgalom a víz mellett rendesen. Következzen ennek a másfél-két órának a kivonata képekben...

      
    
    
    

Pécs, 2017. június 30.

A hónap képe - 2017. május

Nagy kócsag - 2017. május, Pellérd

Májusban a fő irányt a tavon virágzó kányafű adta meg. Kerestem a lehetőségeket, hogy madaras-virágos kompozíciókat készíthessek. A kányafűmező egyik állandó látogatója egy nagy kócsag volt. Szívesen halászott a növényzet között, én pedig szívesen fotóztam. Jól mutatott a sárga virágok között. A hónap fotója sorozatba ezért most egy portré kerül erről a madárról egy olyan pillanatban, amikor egészen közel sétált el a les mellett.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/2000, ISO 800, -1 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2017. június 3.

Szárcsa(lád)

Újra izgalmas időszak következik a tavon. Egyre több helyen bukkannak fel apró, pelyhes fiókák, szüleik kíséretében. Vártam már, hogy az elmúlt hetekben jellemző pangást feloldja az új nemzedék megérkezése. Napokkal előtte már lehetett észlelni a jeleket, így hétvégén két délutánt is a témának szenteltem. Az elsőt elvitte az időjárás, nem is érdemel több szót, ám a másodikon már történtek olyan dolgok, amik érdemesek a megemlítésre. A környezetben is változás történt, ugyanis elvirágzott a kányafű. A szép sárga körítésnek tehát erre az évre búcsút mondhatok, de úgy tűnik, hogy a virágpompának még nincs vége. A víziboglárkák egyre többen borulnak virágba, és ez úgy tűnik egy ideig még eltart, úgyhogy a tutaj helyzetén egyenlőre nem változtattam. Pláne, hogy a korábbi évek megfigyelései alapján a szárcsafiókák előszeretettel járták ezeket a területeket. Rájuk vártam tehát most is. Ebben nem is kellett csalódnom, meg is érkeztek.

A les melletti gyékénysávban feltűnt egy szárcsacsalád. Mindkét szülő kísérte a 4-5 fiókát. Groteszk kinézetük már annyira csúnya, hogy szép. :) A szülők folyamatosan etették hangosan sípoló utódaikat.

Nagyon örültem a közeli lehetőségnek, de volt a dolognak egy szépséghibája. Míg az öregek a vártnak megfelelően rendszeresen beúsztak a virágmezőbe,

addig a fiókák csak a gyékénysáv széléig merészkedtek.

És az helyett, hogy az etetés szép, nyílt helyen történt volna, a szülők a finom falatokkal minduntalan visszatértek a kissé kusza környezetben várakozó csibékhez.

Persze érthető a kicsik ösztönös óvatossága, hiszen rendszeres a rétihéja őrjárat a víz fölött. Úgyhogy ezúttal meg kellett elégednem a nyílt helyen tollászkodó öreg madárral.

Remélhetőleg pár nap alatt kicsit felbátorodnak majd a fiókák, és lesz némi változás ezen a téren. Meglátjuk...

Pécs, 2017. május 23.

Szürke eminenciás

Kicsit késve érkeztünk. Mire mindennel előkészültünk, az erdőszéli fák már árnyékot vetettek a madáritatóra. Sebaj, fő a lelkesedés, lássuk mit hoz az este. Rögtön az elején egy énekes rigó mutatja magát. Szolid megjelenésű, de nagyon kedves madár.

Sajnos nem marad sokáig, seregély érkezése riasztja el.

A hivalkodó pöttyöske sem időzik túl sokáig. Távozása után barátposzáta jelenik meg. Idegesen ugrál ide-oda, én is ideges leszek, bénázok folyamatosan. Kevés a fény, hosszú a záridő, sorra rontom el a képeket. Mellettem fotós társam jobb aránnyal dolgozik. :) Azért csak kipréselek egy éles kockát, aztán a barátka már megy is,

mert szajkó huppan a medence szélén. Nem részletezem, elszúrtam. :) Na de a kis álarcost már nem engedhetem el, akármi is lesz. A portré ugyan bemozdult, de a habitus elfogadható.

Tövisszúró gébics lát hozzá egy kis fürdéshez. Szépen rázza magát, majd ő is magunkra hagy.

A gébics után beesik egy meggyvágó. El is bénáztam a helyzetet, ahogy kell. Szerencsére jön még egy. Mázli.

Az egyre sötétedő kunyhóban sorra törlöm a képeket, amikor szürke madár röppen az ágra. Ó, ritka vendég a szürke légykapó, gyorsan kap is egy sorozatot. Ő végre nem siet, többször felugrik egy elrepülő rovar után, de mindannyiszor vissza is ül. Így van idő pontosítani a beállításokat, hogy a már erősen sötétedő erdőszélen születhessen egy jó kép is a szürke eminenciásról.

Hát ez nem az én napom volt, de a végére csak kikerekedett valami belőle.

Pécs, 2017. május 19.

Hajnali pillanatképek

Hazafelé tartunk, ideje reggelizni. Úgy elrepült ez a reggel, csak pár pillanatkép jut eszembe...

... A nap még nem kelt fel, de világos van már. A keleti égbolton csak néhány apró felhőfoszlány úszik, a pirkadati égbolt szépen színeződik. Rózsaszínes árnyalata kiválóan deríti a les melletti kányafűfoltot. Arra várok, hogy történjen valami. A hangulat egészen különleges. Az előtérben egyre több víziboglárka dugja ki kis, fehér virágfejecskéjét, a háttérben pedig szépen nyílik még a kányafű. A közelben hangosan kerreg valami, majd nagy kócsag fordul be elém. Nagyon közel van, vigyáznom kell, hogy ki ne szúrja a mozdulataimat. Szerencsém van, nem engem figyel, a reggeli érdekli. Lassú léptekkel halad el mellettem, közben meg-megáll. 1/10 a záridő, biztos kéz kell. Gyönyörű a madár, eszményi a környezet, a keleti égbolt színe pedig finoman festi a képet. Pár kattintás, és a kócsag tovasétál. Na, jól indul a nap... 

---

... Felkelt a nap. A tóparti erdő fölé emelkedve a vizet is elérik már a sugarak. Az ellenfényes oldalt bámulom, valami hangulatos fotót szeretnék. Egy szárcsa mozog rendszeresen a jó irányban, de nehéz dolgom van, a gyékényes takarásából iramodik meg, és váratlanul szalad át előttem. Esélyem sincs reagálni. Ezt eljátszotta párszor, mindig lemaradtam. Majd egyszer, mintha megsajnálna, szép komótosan úszik a megfelelő helyre. Na már csak valami plusz kellene. Egy tollrázás pont megteszi. Az ellenfény teszi a dolgát, és a vízcseppek ragyogó gyöngyökké válnak. ...


---

... Egy ideje semmi nem történik. A les körül nagy a nyugalom, túl nagy. Talán szundítok egy kicsit, kevés volt a három óra alvás. Bambulok, tekintgetek jobbra-balra, küzdök az álmossággal. Hirtelen szárnysuhogás, közeli csobbanás. Mi érkezett? Cigányréce ül előttem a vízen. Nagyon közel van, teljesen kitölti a keresőt. Ritka pillanat, ébresztő gyorsan! Párat kattintok, nem a legjobb helyre szállt le. Sebaj, a madár szépsége, közelsége extra élmény ma reggelre, garantált áloműző...

---

... A kányafüves mélyéről hangos trilla hangzik fel. Aha, megérkezett a kisfőnök. Nem látom még, de a megmozduló növények elárulják. Sejtem, hogy hol fog előbukkanni. Belőttem a helyet, már az objektíven keresztül nézem. És egyszerre csak megjelenik a kis vöcsök. Kicsit messze van, megpróbálom valahogy a képbe illeszteni. Jó a környezet, mindenhol sárga és fehér virágok. Szeretem ezt a látványt. Aztán a vöcsök ahogy jött, úgy el is tűnt. Elnyelte a kányafű...

Pécs, 2017. május 16.

Kányafű

Egy ideje már nézegetem a tó bizonyos részein növekvő kányafű foltokat. A tervem erre az időszakra az, hogy a virágmezőben mozgó madarakat fotózzam. Az elmúlt évben kicsit megkéstem ezzel a tervemmel, idén több időt akarok hagyni magamnak. Mostanra szépen virágba borult az a rész, amit kinéztem, nem volt más hátra, minthogy a tutajt odakormányozzam. Az mindjárt látszott, hogy a növényzettel borított rész a kis vöcskök igazi területe. Rendszeresen jönnek-mennek a sárga virágok takarásában.

A kócsagok is előszeretettel ácsorognak a virágok között,

és halásznak is, ha a szerencséjük úgy hozza.

Az első két próbálkozás ugyan ennél többet nem hozott, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy érdemes még erre a témára időt fordítani. :)

Pécs, 2017. május 9.

Mindeközben a vízparton

A szezonkezdés óta eltelt lassan két hónap alatt a vízpartra épített leskunyhó előtt is történt egy s más. Fotós társam rendületlenül velem tart hajnali és délutáni leseim alkalmával egyaránt, és amíg én a tutajon ringatózok bent a tavon, ő addig a partról követi az eseményeket. Ezúttal az ő munkáiból mutatok párat, hogyan is festett az elmúlt időszak egy 11 éves kislány szemszögéből.

Pécs, 2017. május 5.