Nem is kellett sokáig várnom, talán 15 perc sem telt el, és már ott ült előttem egy madár, amit gyorsan még kettő követett.
Rövid perlekedés után azonban már csak kettő, hím és tojó használta a beszállóágat. A harmadik, egy próbálkozó másik hím, csak néha zavarta meg a meghitt idillt.
A párocska uralta a beszálló körüli teret. Időnként felszálltak, vadásztak, és a prédával együtt tértek vissza ismét.Ilyenkor heves farokrázással üdvözölték egymást, és a hím gyakran meg is ajándékozta a párját egy-egy finomabb rovarral.
A táplálkozások után szertartásos tollászkodás következett, ami néhányszor teljesen szinkronban zajlott. Nagy az összhang közöttük.
Ha közben másik gyurgyalag repült el a közelben, hangos prü-prü http://volgyisandor.extra.hu/sites/default/files/images/gyurgyalag22.jpg" />
A földközeli helyzet viszont másra is lehetőséget adott. Néhány alkalmas beszállás után, mikor jó helyre ültek a madarak, megpróbáltam a képekbe az éppen virágzó növényeket is belekomponálni. Így adódott, hogy néhány fotón a kaszanyű bükköny is helyet kapott.
Jó délután volt. Hazafelé menet elgondolkodtam, hogy milyen érdekes az élet. Ahol egykor a nagyszüleim kemény munkával keresték a kenyeret, a még működő téglagyárban, ott most én 60-70 évvel később gyurgyalagot fotózok. Szeretem ezt a helyet.
Pécs, 2013. május 21.
Az idén frissen kirakott odúk egyikét mostanra egy mogyorós pele foglalta el. Örülök neki mindig, de kiismerni még nem tudtam. Folyton másik odúban bukkan fel, többen is fészket rak, aztán nem használja, és egy teljesen másikban találom meg ismét.
A kiskertünk albérlőinél is változás történt. A fiókák hamarosan elérik teljes fejlettségüket, és elhagyják a fészekodút.
Pécs, 2013. május 16.
A les két oldaláról is sajátos torokhangján szól egy-egy törpegém. A nád mozgásából nagyjából sejteni is lehet, hogy merre vannak. Az egyik irányból egyre közelebb billennek ki a nádszálak, mire végre a madarat is megláttam. Valamit sejthetett, mert teljesen nem mutatta meg magát. Pár másodperc után el is tűnt a szemem elől.
A délután következő szereplője a múltkor már megismert guvat. Most egyedül érkezett. Párja már minden bizonnyal a tojásokon kotlik. Érkezését előre jelezte. Mielőtt kilépett a tisztásra benyúló fára, elvisította magát a nád takarásában. A nyílt rész előtt picit várt, körülnézett. Majd a les előtt, sajnos fókusztávolságon belül, elsétált előttem.
A vizet figyelve gyakran előfordul, hogy a szabadon álló nádszálak hirtelen, látszólag minden ok nélkül, megmozdulnak. Mintha valami nekimenne a víz alatt. Ez azért nem meglepő egy halastó esetében, hiszen itt halak is vannak, nem csak madarak. Egy ilyen "indokolatlan" nádmozgás után azonban a les előtt piciny madárka bukkant a felszínre. Kis vöcsök úszott be az öbölbe a víz alatt. A meglepően pici madár egészen közel úszott, szép portré lehetőséget adva nekem ezzel.
Utána még jó darabig elidőzött, hol lebukott, hol meg csak ringatózott a vízen.
A nap záróakkordját a nádirigók adták. Folyamatosan kariccsolnak, és kergetik egymást. Persze az izgalmas jelenetek mindig távol történnek. Az egyik ilyen heves kergetőzés közben viszont az egyikük olyan közel jött, hogy érdemes volt pár kockát elereszteni rá. Többre nem is volt lehetőség, mert szinte azonnal a rivális után vetette magát ismét.
Pécs, 2013. május 13.
Egy odúban pedig a kotló madarat is sikerült meglepni. Az óvatos odúnyitást sokszor eltűrik a tojásokat melengető szülők. A lassú mozdulatok nem zavarják le a fészekről.
A kerti albérlőnknél is haladnak a dolgok. Immár tanúi lehettünk, hogy a barátcinegék hogyan is kezdik meg életüket. Az odúban már frissen kikelt fiókákat is láthattunk.
Persze nem csak a cinegés odúkat ellenőriztem. Sorra kerültek a búbos banka számára kihelyezett odúk is. Ezeket a faj igényei szerint, nyílt, gyepes területre raktam. Az igaz, hogy van pár más madárfaj, amik konkurensei lehetnek a bankának, de arra mégsem számítottam, hogy az egyik nagy odút is széncinege foglalja el. A cinege méretéhez képest hatalmas odút szépen belakta a pár, és immár 10 tojáson kotlott a tojó.
Pécs, 2013. május 3.
Az elmúlt évben sikerült közelebbről megismerkedni a nyaktekerccsel. A több éve ismert revírben akkor nagy biztonsággal kezdtem bele a fotózásba, ami már elsőre nem várt eredményeket hozott. Már alig vártam, hogy ebben az évben folytatni tudjam a megkezdet munkát. Mivel a módszer és a hely már bizonyított, ezért csak a madarakra kellett koncentrálnom, illetve arra, hogy a fotók ne csak a nyaktekercset, hanem annak élőhelyét is valamelyest bemutassák. A revír egyik meghatározó pontja az az öreg diófa, melyen előszeretettel tartózkodnak a madarak. Innen jól szemmel tartják a területet, és az öreg diófában élő hangyák táplálékot is nyújtanak nekik. Ebből a megfontolásból került a nyaktekercs mellé a diófaág is a fotóra, mely áprilisban a hónap képe lett.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6,3, 1/160, ISO 400 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. május 1.
A másik sarkalatos pontja a területnek az öreg diófa. Kedvelt tartózkodási helye a hímnek. Jól belátja innen az egész revírt, és nem mellesleg a már korhadó fa tele van hangyákkal, ami ugye a gyengéje ennek a madárnak. A közeli képek körítéséül ezért a vén diófa egy korhadó ágát választottam.
Mindig élményszámba megy, ha találkozhatok ezzel a szép madárral. Ezúttal azonban olyat láthattam, amit eddig soha. A pár még a költés elején lehet, mert a tojó is folyamatosan mozgott a környéken. Miközben a lessátorban ücsörögtem, tanúja voltam, amint egymás előtt, egészen közel, nyakukat kinyújtva, jobbra balra dülöngélve együtt kiáltották el a nász hangját. Szép volt, bár fotó nem készült róla. Azonban egy újabb momentum, hogy van még mit megörökíteni nyaktekercs témában. :)
Pécs, 2013. április 28.
A nyílt részre azért nem merészkedett ki, a nádas szélén visszafordult. De nem tudott egyből visszalépdelni a nádasba, mert vele szemben jött még egy guvat.
A párja volt. Együtt járják már a revírt. Hirtelen a farönk képezte ösvény szűkössé vált. Persze egyik sem akart lelépni róla, ezért egymás mellett, meg-meglökve a másikat haladt mindegyik a maga irányába.
A másodiknak érkező sem óhajtott kisétálni a náddal kevésbé takart részre.
Kinézett, aztán gyorsan vissza is fordult, és a párja után szaladt, aki már el is tűnt a nádasban. Pár másodperc múlva hallottam, amint a leskunyhó alatt keltek át a túlsó oldalra. :)
Pécs, 2013. április 21.
Pécs, 2013. április 20.
A pelyhes apróságok körül rengeteg volt a zsákmányállat. Látszik a szülők szorgossága. A macskabagoly költőláda jó tükörképe a környék apró állatvilágának. Nagy pele, mogyorós pele, erdei egerek, vörösbegy, és rengeteg más énekesmadár toll volt most is terítéken.
Harmadik körben pedig eljött a cinegés odútelep ellenőrzésének ideje is. A 20 odúból 7-ben mutatkozik annak a jele, hogy benne költés várható. A többségben még csak fészekkezdemények voltak, egyben azonban már két tojás is lapult a fészekcsésze mélyén.
Egy odú pedig kisemlős fészkét rejtette. Az odúba betekintve egy mogyorós pele nézett vissza rám. Örülök neki is, hiszen védett fajról van szó. Másrészt ki tudna ellenállni az ilyen nagy fekete szemeknek! :)
Pécs, 2013. április 18.
A márciusban kialakult időjárási viszonyok, a hónap végén leesett nagy mennyiségű hó mindannyiunk életét felborította. De míg mi emberek csupán kellemetlenségként éljük meg ezeket a napokat, az állatoknak bizony kemény próbatételt jelent. A telelő területükről visszaérkező, vonuló madarakat meglepetésként érte a több 10 cm-es hó leesése. Ezek a főként rovarevő énekesek ebben az időszakban nem jutottak táplálékhoz. És mivel a vonulás alatt elhasználták zsírtartalékaikat, létkérdés lett volna számukra, hogy táplálkozni tudjanak. A hó azonban ezt lehetetlenné tette, így sok vörösbegynek, énekes rigónak, rozsdafarkúnak ez a pár nap bizony végzetes volt. Nagy segítség ilyenkor a madáretetés.
Mivel a havas húsvéti napokat Tolnanémediben töltöttük, ott próbáltunk segíteni. Édesanyám szorgos madáretető munkáját néhány szem almával kiegészítve egész sereg madarat sikerült táplálékhoz juttatni. A következő lista jól szemlélteti ezt. Énekes rigó, fekete rigó, házi rozsdafarkú, vörösbegy, erdei szürkebegy, barátposzáta, erdei pinty, fenyőpinty, zöldike, csíz, meggyvágó, tengelic, mezei veréb, házi veréb, széncinege, kék cinege, barátcinege, őszapó, citromsármány, szajkó, nagy fakopáncs, közép fakopáncs. Ha jól számolom ez 22 faj. Az udvar szinte életre kelt ez alatt a pár nap alatt. Öröm volt nézni a nagy sürgést-forgást, ami a hó elolvadása után egy csapásra meg is szűnt. Persze a fényképezőnek is jutott némi szerep ez idő alatt. Az első madár, ami alig öt perc után már megjelent a kirakott alma mellett, az a barátposzáta volt. Élvezettel csipegette a gyümölcs húsát, szinte folyamatosan őrizve azt. A hónap képe ezúttal ezt a madarat ábrázolja.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f7,1, 1/1000, ISO 200, +1 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2013. április 3.
