Blogok

Mumusaim

Vannak növények, melyek minden igyekezetem ellenére eddig elkerültek. Évről-évre keresem azokat a fotózásra is alkalmas töveket, amikkel védett növényes kollekciómat is bővíthetem, de ez sok esetben nem is annyira egyszerű. Többször előfordult már, hogy a kiszemelt növény mire elérte volna a kellő fejlettséget, és kivirágzott volna, valami közbejött. Egy őz lelegelte, turisták leszedték, vaddisznó kitúrta, vagy egyszerűen lekéstem a virágzást. Ezek a növények valóságos mumussá váltak számomra. Volt ugyan fotó róluk, de egyik sem volt az igazi. Úgyhogy néhány éve már versenyt futok őzekkel, kirándulókkal, az időjárással, hogy előbb érjek oda a virághoz, mintsem valami megint történjen, és újabb egy évet kelljen várnom a megfelelő alkalomra. Ezúttal két növénynél sikerült elérnem, hogy lekerüljenek a mumus listáról. Az egyik egy orchidea, a kétlevelű sarkvirág. Eddig mindig csak satnya, elvirágzott töveket találtam, most viszont belebotlottam egybe, mely gyönyörűen nyílott az erdő alatt.

 

A másik virág a turbánliliom. Többször követtem már figyelemmel, ahogy megnő, bimbókat növeszt, elkezd kinyílni, ám a teljes virágzást vagy lekéstem, vagy pedig valaki megelőzött, és már csak a kopasz szárat találtam. Most viszont bepótoltam a hiányt.

 


Pécs, 2012. június 6.

Kacsák

A vízparton zajlik az élet. Az új nemzedék már napvilágot látott több madárfajnál is. A les körüli nádasban vezetgeti fiókáit a tőkés réce. A frissen kikelt fiókák nem sokat teketóriáznak, amint felszáradnak egyből irány a víz, szépen "kacsáznak" szülőanyjuk után. De fő az óvatosság. A víz fölött folyamatosan őrjáratoznak a barna rétihéják. A nádas biztonsága jól jön, amíg a fiókák kellően meg nem erősödnek. A legkisebb nyílt víz is veszélyes lehet. Először az öreg tojó úszik ki a sűrűből, alaposan körülnéz.

Ha minden rendben, akkor jöhetnek a fiókák is, szépen sorban. Irány a szemközti sűrű.

Az utolsó kiskacsa után anyjuk is követi őket.

Két család is járja a környéket. Az egyik tojó 5, míg a másik 1 fiókát kísérgetett.


Pécs, 2012. június 1.

A hónap képe - 2012. május

Nyaktekercs - 2012. május, Tolnanémedi

Májusban több fotós projektben is előre léptem. Ezek közül mégis talán számomra legfontosabb a nyaktekerccsel való találkozás volt. Egyrészt szép madarász élmények fűznek hozzá, másrészt ebbe a projektbe elég sok időt fektettem. Két tavasz megfigyeléseit összegezve idén jutottam el oda, hogy a fotózásnak nagy biztonsággal neki tudtam látni. Persze ehhez kellett a madár jó közreműködése, és egy nagy adag szerencse is. Számtalan kép készült, amik közül lett egy kedvencem. A madarak viselkedése sok információt közöl az azt értővel. Mást jelent, ha kinyújtja nyakát, lelapítja tollait, összehúzza testét vagy éppen tollászkodik. Másképp viselkedik, amikor figyel, fél, ideges vagy biztonságban érzi magát. A tollászkodás, az a mozzanat, amit a madarak akkor végeznek, amikor teljes biztonságban érzik magukat. Akkor nyertem teljes bizonyságot arról, hogy a fotózással nem mentem túl messzire, amikor a nyaktekercs a lessátram előtti beszállón tollászkodni kezdett. Megrázta magát, felborzolta tollait, majd szépen rendbe szedte tollazatát. Szép pillanat volt. Egy apró kapcsolat gyermekkorom láthatatlan madarával.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6/7, 1/125, ISO200 beállításokkal készült.


Pécs, 2012. június 6.

Rétek virágai

Sikerült egyet előre lépnem védett növényes fotós projektemben. Ezúttal azonban nem a Mecsekben, hanem a hegység lábainál elterülő réteken találtam meg a fotózni való újdonságokat. A magas füvű nedves rétek sok szép virágot rejtenek. Közülük most a mocsári kosborral és a réti iszalaggal futottam össze. A mocsári kosbort két éve keresem. Valamiért eddig nem sikerült megtalálnom a tradicionális élőhelyeken sem. A szerencse most mellém állt.

 

A másik növény a réti iszalag. A kosbor fotózása után őt is útba ejtettem. Nem bántam meg, nagyon szép virág.

 


Pécs, 2012. május 31.

Tollgombóc

Az elmúlt időszak heves esőzései megtették a hatásukat a tavaknál, és a vízszint végre elérte a maximális szintet. Vártam már ezt a pillanatot, mert a vízparti lest száraz tómederben helyeztem ki, és a majdani vízmagasságot csak becsülni tudtam. Arra törekedtem, hogy a les minél közelebb kerüljön a víz színéhez, hogy a fotózáshoz legmegfelelőbb nézőpontot elérjem. Örömmel jelenthetem, hogy a les beállítása viszonylag jól sikerült. A vízszint közel van az optimálishoz.

A megemelkedett víz egyből meg is hozta az eredményt. A kis öbölben megjelent a kis vöcsök. A kb. 50-60 cm-es mélység már elég ahhoz, hogy a folyton bukdácsoló madár jól érezze magát. A les is bizonyított. A félénk madár 2,5-3 m-re úszkált előttem. Most láttam igazán, hogy a kis vöcsök mennyire kicsi. Elférne a tenyeremben, valóságos tollgombóc.


Pécs, 2012. május 25.

Odútelep

Cinegés odútelepem soron következő ellenőrzésére érkeztem a fenyvesbe. Az eltelt pár hét elég volt arra, hogy az első fészekalj fiókái kirepüljenek, és az odúkban elkezdődjön a második költés. A kék cinegéknél ugyan még nem, de a széncinegés odúkból kettőben már a fiókák helyett újra tojásokat találtam, míg egyben kirepülés előtt álló fiókák lapultak, szorosan egymás mellett.

A búbos cinegéknél is örömteli változás volt. A hatos odúból kirepültek a fiókák. Helyettük csak a letaposott fészekanyagot találtam. Kicsit szomorúan konstatáltam a helyzetet, mert azért titkon reméltem, hogy második költés is lesz. Viszont rossz kedvem egyből elszállt, mikor az ötös számú odút leemeltem a helyéről. Ugyanis az odú berepülőnyílásán egy búbos cinege kukucskált ki, majd amikor a tetőt leemeltem, nem tetszésének hangot adva repült ki a szomszédos fára. Az odú alján öt tojás lapult. Kis pártfogoltjaim az előző odúból átköltöztek a szomszédos, üresen álló odúba, hogy a másodköltés fészekalját ott neveljék fel.

Gyorsan távoztam a helyszínről, hogy minél rövidebb ideig zavarjam őket. Most újabb két hét izgulás következik, hogy ez a fészekalj is szerencsésen kirepüljön. Madarász olvasóim talán értékelik az alábbi kis összehasonlító képet. Az érdekesség kedvéért egymás mellé tettem a három cinege faj tojásait, amiket kis odútelepem eddig produkált. Balról jobbra búbos cinege, kék cinege, széncinege. A fészeképítési különbségek és a tojások mintázatbeli eltérései is jól megfigyelhetők.

Végül a mogyorós pele is előkerült. Szép kis fészket épített magának a biztonságot nyújtó odúba.


Pécs, 2012. május 21.

Guvat

Pár óra esti leskelődés a vízparti lesben újabb előrelépést hozott. Említettem már, hogy az elsődleges cél a nádas rejtett életű lakóinak fotózása. A nádas titokzatos világ. Az átláthatatlan fal jótékonyan rejti el a benne élőket. Sokszor csak hangok alapján lehet következtetni, hogy vajon mi is történik ott, milyen állatok járják a kívülről láthatatlan vízi ösvényeket. Csipogás, prüttyögés, pukkanás, bummogás, visítás. Ezernyi hang, ezernyi élőlény. Az egyik ilyen ritkán látott madár a guvat. Egészen furcsa, malacvisításhoz hasonló hangja árulja csak el jelenlétét, ami hol itt, hol ott hallatszik. Meglepően gyorsan közlekedik a számunkra járhatatlan terepen, igazi nádlakó. Ma este szerencsém volt, megmutatta magát.


Pécs, 2012. május 20.

Gyöngybagoly fiókák

Nagy változás történt a gyöngybagoly költőládában a legutóbbi ellenőrzés óta. Akkor még az öreg madár a tojásokat melengette. Most viszont a tojások helyett egy kupac apró fióka lapult a ládában. Ezzel az ellenőrzéssel hozzájutottunk a második fontos adathoz, amire a védelmi munka során kíváncsiak vagyunk. A pár hat tojást rakott, ezekből pedig hat fióka ki is kelt. A következő adat azt fogja mutatni, hogy a fiókanevelés mennyire lesz sikeres. De ennyire ne haladjunk előre. Ha kedves olvasóim visszalapoznak az odútelep legutóbbi bejegyzésére, akkor azt láthatják, hogy a cinegék fészekaljában egykorú fiókák, míg a bagolyládában szemmel láthatóan eltérő fejlettségű utódok vannak Ennek egyszerű magyarázata van. Vannak madarak, amelyek a kotlást csak a teljes fészekalj lerakása után kezdik meg, és vannak olyanok, melyek ezt az első tojások után teszik. A cinegék az előbbiek, míg a gyöngybagoly az utóbbiak közé tartozik. A tojásokat két naponta tojja, ezért a fiókák kelése, azaz életkora között is két nap eltérés van. Vagyis ennél a hat fős fészekaljnál a legfiatalabb és a legidősebb fióka között 12 nap korkülönbség van. Táplálékban gazdag években ez nem jelent különösebb problémát, de bizony ínséges időben a fiatalabb testvérek látják kárát a jelentős méretbeli különbségnek. Kis idő elteltével ugyanis a nagyobb testvérek a behordott táplálékot már önállóan fogják elfogyasztani, és a kevés zsákmányállatból a kicsiknek sokszor nem jut. Az elkövetkező hetekben ennek kell eldőlnie, és bízzunk benne, hogy a fiókák kirepülés előtti gyűrűzéséhez is hat db gyűrűre lesz szükség.


Pécs, 2012. május 17.

Vízparti les élesítve

Végre elérkezett az idő! A tavakban kellően magas már a vízszint, hogy beindítsam vízimadaras projektemet. Sok agyalás, és tervezés után a tél folyamán összeállítottam egy vízparti fotózásra alkalmas lest, ami lehetővé teszi, hogy fekvő helyzetből, a vízszinthez minél közelebb, tudjam fotózni a les elé tévedt madarakat. Az építmény a tavasz elején ki is került a helyszínre, de az alacsony vízszint miatt eddig tervezett funkcióját nem tudta betölteni. A cél első körben az, hogy főként a nádasban rejtett életmódot folytató madarakat lencsevégre kapjam. Ezért a helyszínt is ennek figyelembe vételével választottam ki. Egy nádassal körbezárt, part közeli kis öbölre nyílik rálátás.

Ennek az öbölnek az életét fogom nyomon követni az év folyamán. Az első alkalom nem kimondottan a vízi madarakról szólt. Nagy örömömre a les körüli nádasban hangosan zajlik az élet. Erről adnak tanúbizonyságot a nádirigók. A nádast láthatatlan határokkal felosztva, az egész területen jelen vannak. Hangosan énekelnek, egymást kergetik, ha netán valaki ezeket a határokat átlépi. A les mellett is énekelt egy. Vele indult új projektem.


Pécs, 2012. május 13.

Moha

Az itatós fotózásnál mindig arra törekszem, hogy a madarakat a számomra leginkább tetsző körülmények között tudjam lefényképezni. Ezért a beszálló helyeket próbálom úgy kialakítani, hogy a megfelelő képi hatást el tudja érni. Ez alatt azt kell érteni, hogy nem csak  a madár lefényképezése a fontos, hanem az is, hogy az a madár szép környezetben legyen. Így hát mindenféle dekorációs elemet bevetek. Az egyik ilyen elem a moha, a mohás fa, mohás ág. Ezeket persze időnként cserélni szoktam, hogy a megfelelő változatosságot fent tudjam tartani. Az utóbbi pár napban azonban a mohadekoráció erősen megfogyatkozott, amit kicsit furcsának tartottam, mert ilyen gyakran nem szoktak "elhasználódni" a beszállófáim. A rejtélyre a legutóbbi itatós hajnalon fény derült. A les egy völgyben van, ahova a napkelte fénye egy picit később jut le. A környező dombok már javában fényárban úsznak, amikor az itatónál éppen csak ébredezik az erdő. Jó ilyenkor már a lesben ülni, mert a hajnali zsongás nagyon hangulatos tud lenni. Jönnek-mennek a madarak, én meg izgalommal várom, hogy melyik fog először leszállni elém. Most egy tojó fekete rigó volt az. De nem inni jött. Teketóriázás nélkül neki esett a mohás dekorációmnak. Tépte, szaggatta, míg a csőrében összegyűjtött egy jó nagy adagot, amivel aztán elrepült.

Alig tértem magamhoz. A moha eltűnésének okára ezzel fény derült. A rigó azonban még jó párszor visszajött. Szépen körbeugrált minden ágat, mohás fát, és vitte a mohát rendületlenül. Sokszor egészen közel került hozzám.

Feltűnt közben, hogy a tojó rigó nem egyedül érkezett. Egy hím minden alkalommal elkísérte. A környező fákon megvárta, míg összegyűjti a mohát, és vele együtt repült el. Rigóéknál ilyen tájt az első fészekalj már kirepült. Minden bizonnyal a pár, jó fekete rigó szokás szerint, az új fészket építette a második fészekalj számára. Ahhoz kellett a jó minőségű, itatós moha. :)


Pécs, 2012. május 13.