A másik virág a turbánliliom. Többször követtem már figyelemmel, ahogy megnő, bimbókat növeszt, elkezd kinyílni, ám a teljes virágzást vagy lekéstem, vagy pedig valaki megelőzött, és már csak a kopasz szárat találtam. Most viszont bepótoltam a hiányt.
Pécs, 2012. június 6.
Ha minden rendben, akkor jöhetnek a fiókák is, szépen sorban. Irány a szemközti sűrű.
Az utolsó kiskacsa után anyjuk is követi őket.
Két család is járja a környéket. Az egyik tojó 5, míg a másik 1 fiókát kísérgetett.
Pécs, 2012. június 1.
Májusban több fotós projektben is előre léptem. Ezek közül mégis talán számomra legfontosabb a nyaktekerccsel való találkozás volt. Egyrészt szép madarász élmények fűznek hozzá, másrészt ebbe a projektbe elég sok időt fektettem. Két tavasz megfigyeléseit összegezve idén jutottam el oda, hogy a fotózásnak nagy biztonsággal neki tudtam látni. Persze ehhez kellett a madár jó közreműködése, és egy nagy adag szerencse is. Számtalan kép készült, amik közül lett egy kedvencem. A madarak viselkedése sok információt közöl az azt értővel. Mást jelent, ha kinyújtja nyakát, lelapítja tollait, összehúzza testét vagy éppen tollászkodik. Másképp viselkedik, amikor figyel, fél, ideges vagy biztonságban érzi magát. A tollászkodás, az a mozzanat, amit a madarak akkor végeznek, amikor teljes biztonságban érzik magukat. Akkor nyertem teljes bizonyságot arról, hogy a fotózással nem mentem túl messzire, amikor a nyaktekercs a lessátram előtti beszállón tollászkodni kezdett. Megrázta magát, felborzolta tollait, majd szépen rendbe szedte tollazatát. Szép pillanat volt. Egy apró kapcsolat gyermekkorom láthatatlan madarával.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6/7, 1/125, ISO200 beállításokkal készült.
Pécs, 2012. június 6.
A másik növény a réti iszalag. A kosbor fotózása után őt is útba ejtettem. Nem bántam meg, nagyon szép virág.
Pécs, 2012. május 31.
A megemelkedett víz egyből meg is hozta az eredményt. A kis öbölben megjelent a kis vöcsök. A kb. 50-60 cm-es mélység már elég ahhoz, hogy a folyton bukdácsoló madár jól érezze magát. A les is bizonyított. A félénk madár 2,5-3 m-re úszkált előttem. Most láttam igazán, hogy a kis vöcsök mennyire kicsi. Elférne a tenyeremben, valóságos tollgombóc.
Pécs, 2012. május 25.
A búbos cinegéknél is örömteli változás volt. A hatos odúból kirepültek a fiókák. Helyettük csak a letaposott fészekanyagot találtam. Kicsit szomorúan konstatáltam a helyzetet, mert azért titkon reméltem, hogy második költés is lesz. Viszont rossz kedvem egyből elszállt, mikor az ötös számú odút leemeltem a helyéről. Ugyanis az odú berepülőnyílásán egy búbos cinege kukucskált ki, majd amikor a tetőt leemeltem, nem tetszésének hangot adva repült ki a szomszédos fára. Az odú alján öt tojás lapult. Kis pártfogoltjaim az előző odúból átköltöztek a szomszédos, üresen álló odúba, hogy a másodköltés fészekalját ott neveljék fel.
Gyorsan távoztam a helyszínről, hogy minél rövidebb ideig zavarjam őket. Most újabb két hét izgulás következik, hogy ez a fészekalj is szerencsésen kirepüljön. Madarász olvasóim talán értékelik az alábbi kis összehasonlító képet. Az érdekesség kedvéért egymás mellé tettem a három cinege faj tojásait, amiket kis odútelepem eddig produkált. Balról jobbra búbos cinege, kék cinege, széncinege. A fészeképítési különbségek és a tojások mintázatbeli eltérései is jól megfigyelhetők.
Végül a mogyorós pele is előkerült. Szép kis fészket épített magának a biztonságot nyújtó odúba.
Pécs, 2012. május 21.
Pécs, 2012. május 20.
Pécs, 2012. május 17.
Ennek az öbölnek az életét fogom nyomon követni az év folyamán. Az első alkalom nem kimondottan a vízi madarakról szólt. Nagy örömömre a les körüli nádasban hangosan zajlik az élet. Erről adnak tanúbizonyságot a nádirigók. A nádast láthatatlan határokkal felosztva, az egész területen jelen vannak. Hangosan énekelnek, egymást kergetik, ha netán valaki ezeket a határokat átlépi. A les mellett is énekelt egy. Vele indult új projektem.
Pécs, 2012. május 13.
Alig tértem magamhoz. A moha eltűnésének okára ezzel fény derült. A rigó azonban még jó párszor visszajött. Szépen körbeugrált minden ágat, mohás fát, és vitte a mohát rendületlenül. Sokszor egészen közel került hozzám.
Feltűnt közben, hogy a tojó rigó nem egyedül érkezett. Egy hím minden alkalommal elkísérte. A környező fákon megvárta, míg összegyűjti a mohát, és vele együtt repült el. Rigóéknál ilyen tájt az első fészekalj már kirepült. Minden bizonnyal a pár, jó fekete rigó szokás szerint, az új fészket építette a második fészekalj számára. Ahhoz kellett a jó minőségű, itatós moha. :)
Pécs, 2012. május 13.