Blogok

A hónap képe - 2011. november

Ködös erdő - 2011.november, Mecsek

Az elmúlt hónap, mint már néhány éve a november mindig, a lesépítésről szólt. A téli madáretetéssel kapcsolatos dolgokat intézgettem. A leseket, etető helyeket élesítettem a rossz idő beköszöntével. Fotózásra kevés idő maradt. De mivel mindig velem van a fényképezőgép, jártamban-keltemben kattintgatok. Pécs környékét hetek óta köd borítja, de a magasabb hegyek kiemelkednek ebből a szürkeségből. A köd mindent beborított, de a magasból jól látszott, ahogy a hegy oldalában gomolygott a fák között. Ezt a pillanatot választottam a hónap képének.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 18-200 mm 1:3,5-6,3 DC; f:9,5; 1/1000; ISO 400.


Pécs, 2011. december 1.

Hangulat a Mecsekből

A Nyugat-Mecsekben kanyargó útról szép látvány nyílt a tájra, ahogyan a kis erdei kápolna mögött a völgyekbe bekúszott a köd. Az egyik dolog, ami megfogott a Mecsekkel kapcsolatban, amikor ide költöztem, egy érdekes jelenség, amivel annak előtte még nem találkoztam. Sokszor előfordul, hogy amikor Pécs városát köd borítja, akkor a fölötte magasodó hegycsúcsokon süt a nap. Ilyenkor fantasztikus látványban lehet részünk, mert a szikrázó napsütésben felülről szemlélhető az alant elterülő, mindent eltakaró paplan. Többször volt már benne részem, de egy kicsit mindig lenyűgöz, amikor látom.


Pécs, 2011. november 29.

Elkezdődött

Az utóbbi zord novemberi időjárás arra késztetett, hogy elkezdjem a téli madáretetést. Én egy kicsit minden évben örülök a fagyok és a hideg beköszöntének, mert ez azt jelenti, hogy ismét hódolhatok kedvenc tevékenységemnek. Természetesen a fotózás szempontjai is előtérbe kerülnek majd ebben a szezonban is. Az etetéssel megpróbálok megcélozni egy fajcsoportot. A harkályokról van szó. Szeretném több fajukat is megfotózni ezen a télen. Az ezzel kapcsolatos részletekről majd a későbbiekben beszámolok, amint lesz értékelhető kép velük kapcsolatban. Addig is be kell érni az etetőt elsőként felfedező cinegékkel.


Pécs, 2011. november 26.

Őszi szajkó

A napokban volt egy kis időm, hogy körülnézzek a madáritatónál. Sajnos az őszi időszak hamar elröppent, és a vízpótláson kívül nem tudtam több időt szentelni a dolognak. Nagyon szép az erdő mostanában, nincs ez másképp az itató körül sem. Minden sárgában és rozsdabarnában pompázik, jól mutatott a környéken parádézó szajkó mögött.


Pécs, 2011. november 13.

A hónap képe - 2011. október

Guvat portré - 2011. október, Pellérd

Eltelt az október is. Fotózásra nem sok idő jutott, de az a pár alkalom emlékezetes maradt. A legjobb pillanatokat talán akkor éltem át, amikor a szerencsém összehozott a guvattal. Ez a rejtőzködő madár igazi kuriózum. Sokat áhítoztam utána vízparti fotózásaim alatt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy így sikerül első találkozásunk. A délutáni terveimet a rossz idő közeledése erősen megkérdőjelezte, de feleségem unszolására mégis kimentem. Igazából neki köszönhetem, hogy a csepergő eső ellenére is azt a pár órát a lessátorban töltöttem. A guvat sok madarász számára csak a hangjáról ismert. Legtöbbször rejtve mozog a kiterjedt nádasok mélyén, nyílt terepen ritkán mutatkozik. Jelenlétéről egyedül malacvisításhoz hasonló hangja árulkodik. Több mnit 15 évnyi madarászás alatt az én feljegyzéseim közé is csak ez alapján került be. A jég ez alkalommal megtört! :) A borongós idő, és a folyamatosan szemerkélő eső nem sok jóval kecsegtetett. Viszont az izgalmakra nem kellett sokáig várnom. Talán fél óra sem telt el, és a kémlelő sarkában mozgást vettem észre. Hosszú csőrű madár óvatoskodott ki a nádszegélyből. Nagyot dobbant a szívem! Guvat állt előttem alig 2 m-re. Furcsállotta talán a hirtelen előtte termett sátrat, mert óvatos léptekkel haladt csak. Amilyen gyorsan csak ilyen helyzetben lehet, ráirányítottam az objektívet. Persze ilyenkor minden másodperc rettentő hosszúnak tűnik. Haladt is pár lépést, mire exponálni tudtam. Meg-megállva szépen körbe sétált, és a sátor másik oldalán eltűnt a szemem elől. Mindössze pár percig tartott az egész jelenet. Olyan valószínűtlen volt, mintha ott sem lett volna. Szerencsére a memóriakártyán ott volt a bizonyíték! :) Ebből is látszik, hogy a természetben a történések valóban kiszámíthatatlanok. Ennek tanulságára álljon hát itt ez a portré erről a csodálatos madárról, aki megtisztelt azzal, hogy pár perc erejéig a társaságába fogadott.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/125; ISO200.


Pécs, 2011. október 31.

A láthatatlan madár

Van egy madár, amit sok madarász csak a hangjáról ismer. Legtöbbször rejtve mozog a kiterjedt nádasok mélyén, nyílt terepen ritkán mutatkozik. Jelenlétéről egyedül malacvisításhoz hasonló hangja árulkodik. Több mint 15 évnyi madarászás alatt az én feljegyzéseim közé is csak ez alapján került be. A jég ezennel megtört! :) Délutáni fotózásra indultam a halastavakhoz. A borongós idő nem sok jóval kecsegtetett. A lessátorba már csepergő esőben bújtam be. Viszont az izgalmakra nem kellett sokáig várnom. Talán fél óra sem telt el, és a kémlelő sarkában mozgást vettem észre. Hosszú csőrű madár óvatoskodott ki a nádszegélyből. Nagyot dobbant a szívem! Guvat állt előttem alig 2 m-re. Furcsállotta talán a hirtelen előtte termett sátrat, mert óvatos léptekkel haladt csak. Amilyen gyorsan csak ilyen helyzetben lehet, ráirányítottam az objektívet. Persze ilyenkor minden másodperc rettentő hosszúnak tűnik. Haladt is pár lépést, mire exponálni tudtam. Meg-megállva szépen körbe sétált, és a sátor másik oldalán eltűnt a szemem elől. Mindössze pár percig tartott az egész jelenet. Olyan valószínűtlen volt, mintha ott sem lett volna. Szerencsére a memóriakártyán ott volt a bizonyíték! :)


Pécs, 2011. október 12.

Aranyló napkelte

Szinte mindennek van már saját napja a világon. Nincsenek ezzel másként a madarászok sem. Minden október első hétvégéjén megrendezésre kerül a Nemzetközi Madármegfigyelő Napok. Madarászok tömegei vonulnak ki ilyenkor különböző helyszínekre, hogy számba vegyék a madarakat. Én is fogtam magam, és szombat hajnalban elindultam, csak nem távcsővel, hanem fényképezővel. :) Az előző nap este felállított lessátorban még korom sötétben befeküdtem, még egy kis szundításra is maradt időm.

Az ok, hogy a lessátor pont ide került, az nem más, mint a sárszalonkák jelenléte. A korábbi megfigyelések alatt többször láttam őket itt táplálkozni, és bíztam benne, hogy a közelükbe kerülhetek. Sajnos ők most nem kedveztek nekem, de azért volt, ami kárpótolt. Több erdei cankó is jött, és táplálkozott a sátor közelében még szürkületben. A varázslat azonban napkeltekor következett be. Ahogy a nap korongja előbukkant a horizont mögül, a tó felszíne arannyá változott. Fantasztikus látvány volt! Mindenhol aranylón csillogó fénygömbök, és közöttük pedig az erdei cankók. A csoda csupán percekig tartott. A gyorsan emelkedő nap hamar véget vetett a fényjátéknak, hát én is hazamentem...


Pécs, 2011. október 2.

A hónap képe - 2011. szeptember

Táplálkozó fiatal kis vízicsibe - 2011. szeptember, Pellérd

Szeptemberben a legnagyobb izgalmat a fényképezésben a kis vízicsibe jelentette. A közeli halastavakhoz kihelyezett hevenyészett les jó élményekkel ajándékozott meg. Az augusztusról áthúzódó kis projekt legnagyobb eredményének azt tartom, hogy ezt a rejtőzködő, apró termetű kis madarat lencsevégre tudtam kapni. Ráadásul nem csak egy alkalommal, hanem kis ügyeskedéssel több részletet is el tudtam csípni az életéből. Az egyik ilyen pillanat, a táplálkozás momentuma volt. A part mentén összegyűlt növényi uszadékon közlekedett, és itt is kereste táplálékát. Ezt a mozzanatot szerettem volna valahogy képen visszaadni, ezért a les mellett kialakítottam az uszadékból egy kis úszó "szigetet", amit aztán a fiatal kis vízicsibe szerencsésen útba is ejtett. Így készülhetett el ez a fotó, amit most a hónap képének választottam.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/750; ISO200.


Pécs, 2011. október 2.

Hajnali vörös

Volt egy szabad szombat reggelem, ezért gondoltam megnézem mi a helyzet a halastavaknál. Egy hónapja felállított, hevenyészett leskunyhóm már nagyon odavan, de még azért eltakar. Kicsit korán érkeztem, majd egy órát vártam napkeltéig. Szeretem hallgatni ilyenkor a nádas hangjait, és mindig elbűvöl, ahogy az egyre több fény felfedi a részleteket is, és a sötét vízen kibontakoznak a madarak. A tó ezen részén a vizet milliónyi buborék tarkította. Nagyon érdekes hatása volt, ahogy az ellenfény apró fénybuborékokká változtatta őket.

Napkelte után aztán felgyorsultak a dolgok. rengeteg gém és kócsag lepte el a környéket. Egyre csak szálltak le a nádszegélybe. Aztán a sok szürke gém között feltűnt egy karcsúbb gém is. Pont az előttem lévő gyékényfalra szállt le. Vörös gém! Egészen elképesztő hosszú lábujjaival összefogta a gyékény leveleit, és úgy kezdett el halászni. Sajnos a mozgalmasabb jelenetek bemozdultak lettek, az oda eső kevés fény miatt, de néhány habitus fotó azért sikerült.


Pécs, 2011. szeptember 10.

A vízenjáró

Bámulatos madár a vízicsibe. Valószínűtlenül hosszú lábujjaival a víz felszínén összegyűlt növényeken, letört gyékénylevélen, nádtorzsán közlekedik. A lesből, fekvő helyzetből nézve sokszor nem is látni, hogy min áll. Ilyenkor az az érzése támad az embernek, hogy a vízen jár. Ha kell kiválóan úszik is. Legutóbb ezt is megtapasztalhattam, amikor majd 1 m-re a les előtt úszott el. Varázslatos pillanat volt, amikor az álcahálón keresztül a szemembe nézett.


Pécs, 2011. szeptember 1.