Blogok

A vízenjáró

Bámulatos madár a vízicsibe. Valószínűtlenül hosszú lábujjaival a víz felszínén összegyűlt növényeken, letört gyékénylevélen, nádtorzsán közlekedik. A lesből, fekvő helyzetből nézve sokszor nem is látni, hogy min áll. Ilyenkor az az érzése támad az embernek, hogy a vízen jár. Ha kell kiválóan úszik is. Legutóbb ezt is megtapasztalhattam, amikor majd 1 m-re a les előtt úszott el. Varázslatos pillanat volt, amikor az álcahálón keresztül a szemembe nézett.


Pécs, 2011. szeptember 1.

A hónap képe - 2011. augusztus

Cigányréce - 2011. augusztus, Pellérd

Az augusztusi fotózások alatt a legizgalmasabbnak a halastónál eltöltött órák bizonyultak. Olyan közelségbe kerültem több fajjal is, amire nem is számítottam. A hónap képének egy cigányréce fotót választottam. A vízen gyülekező szárcsák között teljesen váratlanul feltűnt néhány cigányréce, és nagy meglepetésemre egyre közelebb jöttek. Végül számomra is fotózható távolságban elkezdtek táplálkozni. Hatalmas élmény volt látni ezeket a szép madarakat, pláne úgy, hogy közben a memória kártya is szaporán telt.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/125; ISO 200.


Pécs, 2011. szeptember 1.

A vízicsibe

Kis kihagyás után újra a halastavaknál kötöttem ki. A két héttel ezelőtt itt töltött esti fotózások alatt nagy örömömre egy fiatal kis vízicsibével hozott össze a szerencsém. Akkor úgy tűnt, hogy ennek a pici, rejtőzködő madárnak állandó útvonala van, amit szinte percnyi pontossággal jár végig nap mint nap. Véletlen szerencse, hogy a leshelyemet ennek az útvonalnak a közelében alakítottam ki. Nagyon megtetszett, hogy tulajdonképpen 2-3 m-es közelségbe kerülhettem ehhez a különleges madárhoz. Akkor el is határoztam, hogy ha időm ismét engedi, akkor megpróbálok közelebbi kapcsolatba kerülni vele. Ez annyit tesz, hogy az egyébként a kicsit kusza, parti növényzet között bujkáló apróságot megpróbálom tisztább környezetben is lencsevégre kapni, és picit belesni a vízicsibék mindennapjaiba. Neki is láttam, hogy ezen tervemet megvalósítsam. Íme az első eredmény.


Pécs, 2011. augusztus 30.

Szárcsák és egyéb finomságok

Mostanában többször megfordultam a közeli halastavaknál. A teleltetőkben táplálkozó parti madarak figyelése közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a tavakon viszonylag sok szárcsa tartózkodik. Mivel ez minden nap így volt, amikor kint jártam, beindult a fantáziám! :)

Egyik este, mikor a gyerekekkel túl voltunk a hattyúetetésen, egy alkalmas helyen összedobtam egy leskunyhót, a naplemente fényeire beállítva.

Az elkövetkező két estét kint is töltöttem, lestem a történéseket, amikben szerencsére nem volt hiány. A több száz szárcsa jelenléte már elég volt, hogy ne unatkozzak. A lemenő nap fényében izzó nádfal előtt közlekedtek, nekem csak exponálnom kellett. Hihetetlen rumlis társaság. Folyamatos röfögés, sípolás, krákogás közben folyton kergetőztek, riadoztak. Sajnos az akciók tőlem távol történtek, de a szép fények mindenképpen kárpótoltak.

Miközben a szárcsákat figyelgettem, a tó szélén, a növényzet takarásában mozgást láttam. Messze volt, de egyre közeledett. A parti nád, és egyéb növényzet között apró madárka lépdelt.

Egyre izgatottabb lettem, mert amikor már az objektívvel követtem, tudtam, hogy nem mindennapi találkozás vár rám, ami a második este létre is jött. A kis madárka csak jött, és jött, mígnem tőlem 3 méter távolságra megállt. Kattogott a kis pentax, ahogy csak bírta. Fiatal kis vízicsibe állt előttem. Ez az óvatos, leginkább a nádban bujkáló madár teljes valójában megmutatta magát. Néhány másodperc nézelődés után felreppent, és egyszerűen a lest kikerülve a másik oldalamon leszállt, és folytatta a keresgélést tovább. Hihetetlen volt!

Már ennyivel is beértem volna, de akadt még valami. A szárcsák között cigányrécék bukkantak fel. Az eleinte csak távolabb úszkáló récék a második estén már egész közel merészkedtek. Fantasztikus pillanatok következtek. A lemenő nap fényében a szinte arannyá változó nádfal előtt táplálkozni kezdtek.

Bukó récékhez híven sorra buktak alá, majd utána tollászkodás következett. Nem is tudom ezt hogyan leírni. Madarász vagyok és hivatásos természetvédő, előttem pedig egy ritka, veszélyeztetett, fokozottan védett madár végzi mindennapi életét. Igen, leírhatatlan érzés volt...


Pécs, 2011. augusztus 17.

Tóparti kitekintés

Az elmúlt évben ebben az időszakban fotóztam különböző belvizes területek mellett. Az idei, jóval kevesebb csapadék miatt ezek a lehetőségek megszűntek. Ugyan felkerestem ezeket a helyeket egy kis emlékidézésre, de madarak helyett kukorica táblát, feltárcsázott területeket találtam. Hogy egy kicsit kárpótoljam magam, körülnéztem a Mecsek lábánál elterülő halastavaknál. De milyen jól tettem. Ugyan a tavak teljesen fel vannak töltve, de a teleltető medencék üresen álltak, aljukon kevés vízzel, és nagyobb iszapfelületekkel. És ami igazán megmozgatta a fantáziámat, parti madarak táplálkoztak bennük. Erdei cankó, réti cankó, billegetőcankó, havasi partfutó, sárszalonka! Néhány napon keresztül esténként figyelgettem a kis madarakat, hogy egy kicsit kitapasztaljam a mozgásukat. Az egyik teleltető alkalmasnak is bizonyult a fotózásra. Volt már benne olyan felület, ami egy picit szárazabb volt, és ha rámentem, nem merültem el az iszapban. Péntek este ki is került a lessátor, és a szombat hajnal már kint ért.

Még bőven sötét volt, amikor billegetőcankók landoltak előttem. Igazából csak a hangjukat hallottam. Szerencsémre megvárták a napkeltét is, és tudtam néhány szép habitus fotót készíteni róluk.

Sajnos a többi partimadár elkerült. Lassan induló félben voltam, amikor egy szürke gém és egy kis kócsag landolt a sekély vízben. A kis kócsag azonnal táplálkozni kezdett. Tudni kell róla, hogy ő nem az az egy helyben állós, lesből vadászós fajta. Aktívan mozog, szárnyaival rebbentget, lábaival kevergeti a vizet, és az így felriadó halakkal, táplálkozik. Az én madaram is így tett. Sajnos a helyszín nem volt alkalmas a nagyobb testű madarak fényképezésére, mert a teleltető medence fala nagyon közel volt, így nem adott szép hátteret a történéseknek. De a kócsag szép mozdulatai miatt néhány képet azért megtartottam.


Pécs, 2011. augusztus 14.

Rozsdafarkú harmadszor

A házi rozsdafarkús történet nem ért véget a második fészekalj kirepülésével. Néhány nappal azután, hogy a fiókák elhagyták a fészket, a szülők már tatarozták a lestrapált építményt, és újabb pár nap elteltével a tojó már a fészekben ült. Nem akartam elhinni, harmadszor is költésbe kezdtek. Mindez még júliusban történt. Az augusztus eleji látogatásunk pont jókor jött, hogy a fiókák etetésénél ismét jelen lehessek. A fészekben két, már anyányi fióka ücsörgött. A lessátor hamar elkészült, már csak a szép fényekre kellett várni. A képeket ezúttal is gyerekkori élmény ihlette. Sok időt töltöttem nagyszüleimnél, akik nagy becsben tartották a tornác elhagyott fecskefészkében megtelepedett rozsdafarkúakat. Sokat figyelgettem a kis madarakat, amint az udvarban vadászgattak. Egyik kedvenc őrhelyük a már hosszú évek óta egy helyben álló, bemohásodott téglarakás volt. Ezt az élményt szerettem volna ezúttal feleleveníteni. Kerestem pár mohás téglát, és a kertajtóra szerkesztettem, amit már a múltkor is előszeretettel használtak beszállóként az öreg madarak. Úgy terveztem, hogy délután már fotózni fogok. De a madarak nem így akarták. Dél körül az udvaron hangos csettegés hallatszott, és a gyerekek azzal futottak be, hogy az egyik fióka kiugrott a fészekből. Nincs mit tenni, igaz, hogy délben vannak a legrosszabb fényviszonyok, de ha várok, lemaradok az eseményről. Beültem tehát a lesbe. Az öreg madarak jöttek is, de most nem az a gyors etetés volt, mint eddig. A táplálékot hozó szülő, mielőtt beszállt volna a fészekbe, hosszan hívogatta fiókáját, és a táplálékkal ki-be ugrált a fészek és a kertajtó között. Csalogatta a fészekben maradt fiókát, bátorította a nagy lépés megtételélre.

Miközben az elsőnek kirepült fióka már az almafán várta, hogy szülei megetessék, addig a másik még a fészekből válaszolgatott szülei hívására. Minden etetéskor lejátszódott a csalogatós játék.

És a legutolsó fióka egyre bátrabb lett. A fészekből kimászva az eresz alatt futó lécen szaladgált. Azután többszöri próbálkozás után végleg elszánta magát. Az első repülés a kazánházban ért véget. Egy kis segítség után aztán már ő is az almafán várta a következő adag rovar falatot.

Nagyszerű élmény volt. Végig követhettem és fotózhattam a rozsdafarkúak életét, akik három fészekalj fiókát röpítettek ki.Tiszteletre méltó teljesítmény ezektől az egyszerű de nagyszerű madaraktól!


Pécs, 2011. augusztus 9.

Éjszakai gólya

Legutóbbi látogatásunk óta a tolnanémedi öt gólyafióka sikeresen elhagyta a fészket. A szülők kicsit fellélegezhettek a maratoni táplálékhordás után. A még összetartó gólyacsalád egyik kedvenc éjszakázóhelye az iskola kazánkéménye, ami szerencsére anyósomék szomszédságában van. Így lehetőség adódott, hogy kicsit próbálkozhassak az éjszakai fotózással. A kép érdekessége, bár ez sajnos nem látszik rajta, hogy azon az éjszakán készült, amikor a Dunántúl fölött látható volt egy ritka jelenség, egy meteor robbanás.

>


Pécs, 2011. augusztus 8.

A hónap képe - 2011. július

Vonalkód - Barna tűzlepke - 2011. július, Tolnanémedi

A júliusi hónap képének egy lepkés makrót választottam. Egészen megtetszett a hajnali, napfelkeltés lepkefotózás hangulata, úgyhogy egy alkalmat erre szántam az elmúlt hónapban. Tolnanémediben töltött hétvégén, kedvenc gyurgyalagos löszvölgyemben tettem egy korai sétát. Az akkor készült fotók közül egy boglárkás kép fogott meg igazán. A felkelő nap szép fényében a fűben pihenő lepkék kinyitják szárnyukat, és a meleg sugarak felé fordítják, hogy a hajnali harmat minél előbb felszáradjon róluk, és a megfelelő üzemi hőmérsékletre melegedjenek. Így tett az a boglárka is, amit kiszemeltem magamnak. A képnek pedig érdekes ritmusosságot adtak a háttérben lévő siska nádtippan szálak.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300mm f4-5.6 DG macro;f6/7; 1/350; ISO 200; állvány.


Pécs, 2011. augusztus 7.

Gólyák a faluban

Idén a tolnanémedi gólyáknak jó évük volt. Öt fiókát nevelt fel a falubeli pár. Nem is emlékszem ilyen szép fészekaljra. Jó apropó volt ez arra, hogy egy kicsit foglalkozzak velük. Megpróbálok egy kisebb gólyás kollekciót összehozni. Kezdetnek fogtam magam, és néhány esti időpontban kiálltam a falu közepére. Hamar kiderült, hogy az öregek hol pihennek szívesen. Az egyik ilyen hely a még álló légvédelmi sziréna. Ha másra nem is, de gólyatartónak kiváló.

Aztán a kocsma kéménye is nagyon jó kilátóhely. A fészektől pár méterre álló ház tetején jól esik a tollászkodás, nézelődés, egy-egy etetés után.


Pécs, 2011. július 23.

A szépség

Igazából már nem tudom, hogy mi indította el a madarak iránti rajongásomat, de az biztos, hogy a szépségük közrejátszott benne. Ilyen gondolatok jutottak eszembe, amikor az itatóra egy igazi szépség érkezett. Lehet, hogy tisztában volt eme tulajdonságával, és a lesifotósoktól tartva, nagyon óvatosan közelítette meg a vizet, hogy aztán egy jót fürödjön. De szerencsére fürdés után még pózolt egyet, így elkészülhetett a csodás portré.

A szajkó távozása után már csak a darazsak maradtak. A nagy kánikulában rengetegen látogatják a vizet. Nem teketóriáznak, egyenesen a víz felszínére szállnak vizet vételezni. Folyamatosan jönnek-mennek. Egyszerre akár 40-50-en is tartózkodnak az itatón. Madármentes időben el lehet velük szórakozni.


Pécs, 2011. július 13.