Blogok

Húsvéti rozsdafarkú

A húsvét idejére időzített tavaszi szünet pár napja alatt fényképezni is szerettem volna. Volt néhány tervem amiben előre akartam lépni. Ezek közül az egyikre lehetőség is nyílt. A főtt sonka-tojás-hagyma mámorban ki is ötlöttem, hogy az elképzelésemet hogyan váltsam át pixelek formájába. Szüleim és anyósomék rezidenciáján évről-évre házi rozsdafarkúak költenek. Régóta kerülgetem őket, de igazán közel még nem férkőzhettem hozzájuk. Mivel ez nem mehet így tovább, döntő lépésre szántam el magam. Saját fegyverével fogom tőrbe csalni a madárkát. Az énekes madarak egyik legfőbb tevékenysége tavasszal a területfoglalás. Revírt kell kialakítaniuk, hogy a fészkelés biztosított legyen számukra. A terület elfoglalásának és megtartásának az eszköze pedig az ének. Míg az emberi fület gyönyörködteti, addig a fajtársakat figyelmezteti a terület határaira, és megmutatja, hogy ki az úr a háznál. Ezt szerettem volna kihasználni, és a telefonomra elmentett rozsdafarkú énekkel indultam bevetésre. Anyósomék kertjében próbálkoztam először, de a környéken mozgó rozsdafarkú nem reagált a telefonból éneklő madárra. Sebaj, van még egy helyszín. Szüleim udvarában is bepróbálkoztam. A telefont egy téglarakás tetejére raktam, és elindítottam az éneket. A hatás meglepő volt. A hím rozsdafarkú azonnal reagált a hangra, először csak válaszolgatott neki, majd alig öt perc elteltével már a telefonon ugrált, és kereste, hogy honnan is szól a területére tévedt betolakodó. Annyira fellelkesültem, hogy azonnal cselekedtem. A téglarakás tetejére raktam pár cserepet, hogy imitáljam a ház tetejét, és bevágtam magam a lessátorba.

A bekapcsolt hangra ismét reagált a rozsdafarkú. Pár perc múlva már a "műtető" cserepein nézelődött, én pedig nyugodtan fényképezhettem alig két méter távolságból. Egy csapásra megoldódott az a talány, amin annyit gondolkodtam, hogy hogyan is juthatnék egy magasságba a ház tetején mozgó madarakkal. Hát így!

Az első sikereken felbuzdulva már a következő hajnali fotózást tervezgettem. Gyerekkori élményeim között a rozsdafarkúaknak is jutott egy-két epizód. Sok időt töltöttem nagyapám szőlőjében, azt gyakorolva, hogyan lehet szőlőkapálás közben madarászni. A háztáji szőlőben mindig ott voltak a rozsdafarkúak is. A szőlőkarókon ülve vadászgattak. Ennél fogva a házi rozsdafarkú és a szőlőkaró nálam összefonódik. Így hát gyorsan kerítettem egy-két ősöreg akác szőlőkarót az udvar sarkából az éppen virágzó vérehulló fecskefüvek közül. Ez viszont újabb ötletet adott. Mi lenne, ha ...

Hát így sikerült. Nagyon jó élmény volt. És egyben jó tapasztalat a madárhanggal való fotózással kapcsolatban is.


Pécs, 2011. április 27.

Odútelep

Még február végén történt, hogy egy kis barkácsolásba kezdtem. A búbos cinegés erdőbe deszka odúkat készítettem. Leginkább azzal a szándékkal, hogy maradásra bírjak néhányat az ott telelő ritkaságokból. 11 db odú kihelyezésével létrehoztam egy kisebb odútelepet. Eljött a nagy pillanat, az első ellenőrzés ideje. Április közepén a cinegék már foglalják az általuk kiszemelt odút, fészket építenek, nekilátnak a költésnek. Tudom, hogy kevés esély van a búbosok fészkelésére, de mégis nagy izgalommal érkeztem a fenyvesbe, hogy lássam mi a helyzet az odútelepen. Sorra vettem minden odút. 1, 2, 3 ... egészen 10-ig. Tök üres mindegyik. Kis pók, egy darázs, egy légy, amik búvóhelyül használták egyiket-másikat. Hanem az utolsó, a 11-es! Az odút leakasztva leemelem a tetejét, és láss csodát, fészek van benne! Jó egyharmadáig megtömve mohával, a teteje szőrszálakkal díszítve, benne apró fészekcsésze. Semmi kétség, cinege fészek. De milyen? Ott tartózkodásom alatt nem derült rá fény. Mindenesetre nagyon örültem, még ha kék vagy barátcinege is lesz a fészek tulajdonosa. Kb két hét múlva, a következő ellenőrzés alkalmával, kiderül majd.


Pécs, 2011. április 11.

Csillagvirágok

Gyönyörű helyen jártam. Az ilyenkor annyira jellemző kora tavaszi virágtenger nagyon kellemes hangulatot kölcsönöz az erdőnek. Az odvas keltikék alkotta szőnyeg fölött poszméhek szállnak, és helyenként a turbánliliom is tolja már a leveleit. Számomra igazán érdekesek azonban a keltikék között megbújó kis kék virágok voltak. Csillagvirág nézőbe érkeztem a Ny-Mecsek egyik sarkába. Szokatlan mennyiségben virítanak itt ezek a szép virágok. Néhányuk képre kívánkozott...


Pécs, 2011. április 5.

A hónap képe - 2011. március

Sárgafejű királyka - 2011. március, Mecsek

A március elején betörő hideg hozott még annyi havat és fagyot, hogy a madáretetőnél lehetőség nyílt egy utolsó fotózásra. A márciusi hónap képe is ez alkalommal készült. Az etetős szezon végére odaszokott sárgafejű királykák akkor már mindennapos vendégek voltak. Sokszor 2-3 példány is keresgélt leginkább a földön, az etető alatt, de amikor kevés madár volt az etetőtálcán, akkor oda is fel-felröppentek. Jó lehetőséget adva ezzel arra, hogy készítsek róluk néhány képet. Igazán nagy kihívás volt fotózni ezeket a gyors és apró madarakat, és igazi madarászélmény volt, amikor a leskunyhót is átvizsgáló királyka bekukucskált az üvegen keresztül, és tudtán kívül alig 10 cm-ről nézett a szemembe.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/90, ISO 400.


Pécs, 2011. április 1.

Tavaszköszöntő

Sokaknak az első tavaszi fotós élmény a virágokhoz kötődik. A hosszú tél után üdítő látvány a kora tavaszi színkavalkád. A virágmustrát idén én is egy slágernövénnyel kezdtem. Sokan, sokféleképpen lefényképezték már. Mégis örömmel hasalok le mellé mindig, hogy megcsodáljam szép kékes-lilás színét és bundás szirmait. Hát persze, ő a leánykökörcsin.


Pécs, 2011. március 21.

Télies tavasz

Bár már márciust írunk, az időjárás még nem ezt bizonyítja. Igaz, hogy a határban már seregélyek bandáznak, a szántókon újonnan érkezett bíbic csapatok pihennek, a réti sasok és a hollók már a fészküket tatarozzák, de a madáretetőnél még nagy a forgalom. A nagy hideg és a havazás még az etetőnél tartja madarakat. A napraforgó készlet is a végét járja, de bízom benne, hogy kitart, amíg végleg kitavaszodik. Viszont ha már így alakult, kihasználtam az időjárás adta lehetőséget egy utolsó etetős fotózásra. Nem kellett csalódnom, jó hogy így döntöttem. Korábban már beszámoltam róla, hogy az etetőt felfedezték maguknak a királykák. Ezek a parányi örökmozgók a fenyvesben telelnek. És az utóbbi időben az etető körül is előszeretettel keresgélnek. Már annyira megszokták, hogy volt olyan pillanat, amikor három példány is mozgott lőtávolon belül. Bár tényleg gyorsan mozognak, folyamatosan ugrálnak, az objektívvel lekövetve egy-egy tiszta helyzetben sikerült pár képet készíteni róluk.

A királykák mellett megörvendeztetett a búbos cinegém is. Kicsit meg is lepődtem, hogy újra látom. Két hét is eltelt azóta, hogy csökkent az érdeklődése az etető iránt. Már-már azt hittem, hogy elhagyta az erdőt, amikor néhány nap múlva ismét láttam a fenyőkön keresgélni. Jó érzés volt most újra látni kis barátomat. Végig a környéken mozgott, folyamatosan hallottam finom kis hangját. Az etetőre is többször beszállt.

Nagyon megszerettem ezt a kis madárkát. És hogy ne csak a fotózásról szóljon a dolog, elhatároztam, hogy megpróbálom a költési időben is itt tartani. A gondolatot tett követte. Elkészült néhány fészekodú, amiket a környéken szándékoztam kihelyezni. Cinegénk odúlakó madár. Ha van rá lehetősége, odúját maga is kivájja, de korhadó fák hiányában a mesterséges fészekodvakat is elfoglalja. Én is ebben bízom. Testalkatának megfelelően "A" típusú odút gyártottam. A viszonylag szűk röpnyílás kizárja a nagyobb testű fészek konkurenseket, mint például a széncinegét.

Összesen 11 db került ki a fenyvesbe, azokra a részekre, ahol legtöbbször mozogni láttam.

Ki tudja, talán a búbos cinegével gyarapszik majd a Mecsekben költő madárfajok száma.


Pécs, 2011. március 3.

A hónap képe - 2011. február

Zöldike - 2011. február, Mecsek

Az etetős szezon végének közeledtével megjelentek a pintyek is a madáretetőnél. Igaz nem olyan nagy számban, de egy kis színt visznek legalább a sok szén- és kék cinege közé. 10-15 zöldike és néhány fenyőpinty lepi meg időnként a napraforgót. A hónap képét is a róluk készült fotók közül választottam. Bár a beszállóágakat nem túl gyakran használják, előfordul azért, hogy a hirtelen helyet nem találó madár pár másodpercig ezekre ül, amíg nem lát szabad landoló felületet a szotyi mellett. Ilyenkor nyílik lehetőség pár kép készítésére. Nem is volt más dolgom, mint megvárni, amíg egy szép hím zöldike is így tesz. Leszállt, rám nézett, megvárta míg exponálok, és már le is huppant a többiek közé.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/60, ISO 400.


Pécs, 2011. március 1.

Királyka

A múltkori királykás eset felcsigázott annyira, hogy ismét próbát tegyek vele. Talán még van annyi a télből, hogy sikerülhet néhány jó képet készíteni róla. Úgy tűnik, hogy elkezdett érdeklődni az etető iránt, és ez megnöveli a fotózás esélyeit is. Nagy reményekkel ültem be tehát újra a leskunyhóba. Mivel zömében cinegék járnak az eleségre, ezért megpróbálom a lehető legtöbb helyzetben lefényképezni őket. Olyan beszállóágakat keresek, amik nem csak dekoratívak, hanem vissza is adják a hely hangulatát. A fenyvesben, és körülötte rengeteg zuzmó tenyészik. Szinte mindenen megjelennek, fán, bokrokon egyaránt. És nem csak a legtöbbször látott kéregzuzmók, hanem szép terebélyes ágas-bogas egyedek is nőnek szerteszét. Hát megpróbálom a madarakat ilyen ágakra ráültetni.

A cinegék sorra váltják egymást, sokszor alig száll le egy, már egy másik ül a helyében. A nagy sürgés forgást most is megszakította többször egy szajkó. Egyedül foglalja el az etetőtálcát, és szemezget a napraforgóból. Több portréra is lehetőség volt.

Szerencsére azért a nagy forgalom nem riasztja el a királykát. Többször is megnézi az etetőt. Először midig a környező fákon mozog. Körbejárja a kis tisztást, mielőtt leszállna. Miután minden ágat végigvizsgált, gyors surranással az etető alatt terem. Az etető lábai között, a kisebb cserjéken, fenyőgallyakon ugrál, majd egy váratlan pillanatban felröppen a kirakott zsiradékhoz, csippent egyet, és már el is röpült a fák közé. Ez az egész eltart pár percig. Lőtávolon belül is van a madárka, de borzasztóan gyors, izgága. Nehéz volt egyáltalán éles képet készíteni. Megdolgoztatott rendesen, és bizony sok képet már a fényképezőben kitöröltem, mire akadt néhány, amit a monitoron is megnéztem.


Pécs, 2011. február 16.

Vendégeim az etetőnél

Különleges vendégeim voltak a hétvégén. Szigorú ellenőrzést kaptam, hogy minden rendben folyik-e az etetőnél. Szerencsére az ellenőrök mindent rendben találtak. :)


Pécs, 2011. február 12.

A legkisebb

A madáretetőnél a lesben üldögélve a gyengébb forgalmú percekben van idő nézelődni. A környező fákon mozognak olyan madarak is, amik az etetőt nem használják. A fenyvesben jó pár sárgafejű királyka is telel. Szeretem ezeket a pici madarakat. Csoda számomra, hogy ezek a parányok hogyan képesek egyáltalán "működni", valószínűtlenül vékony lábaik, apró termetük lenyűgöz. Őket szoktam szugerálni, hogy jöjjenek kicsit közelebb is, de nem nagyon hallgatnak a szép szóra. Tulajdonképpen az etető teljesen hidegen hagyja őket. Néha átrepülnek fölötte, de csak azért, hogy a következő fenyőn landoljanak. A legutóbb is így történt. A széncinegékkel szórakoztam, megpróbáltam őket rácsalni a zuzmós beszállókra,

amikor feltűntek a királykák is. De a szokásos módon csak a fenyőkön mozogtak. Az egyik pillanatban azonban az etető alatt mozgásra lettem figyelmes. Egy királyka matatott a földön. Gyorsan váltottam a nézőponton, és már az objektívvel kerestem. Jó is, hogy így tettem, mert váratlanul kiugrott az etető melletti kis fenyőre. Azonnal exponáltam. Két kép készült sorozatban, abból az elsőn rajta volt a madár, a másodikon már csak a fenyőág látszott. Nem volt túl bőkezű, két másodpercet adott nekem. Ez arra volt elég, hogy elkészítsem első királyka fotómat.


Pécs, 2011. február 9.