Blogok

A hónap képe - 2011. október

Guvat portré - 2011. október, Pellérd

Eltelt az október is. Fotózásra nem sok idő jutott, de az a pár alkalom emlékezetes maradt. A legjobb pillanatokat talán akkor éltem át, amikor a szerencsém összehozott a guvattal. Ez a rejtőzködő madár igazi kuriózum. Sokat áhítoztam utána vízparti fotózásaim alatt, de álmomban sem gondoltam volna, hogy így sikerül első találkozásunk. A délutáni terveimet a rossz idő közeledése erősen megkérdőjelezte, de feleségem unszolására mégis kimentem. Igazából neki köszönhetem, hogy a csepergő eső ellenére is azt a pár órát a lessátorban töltöttem. A guvat sok madarász számára csak a hangjáról ismert. Legtöbbször rejtve mozog a kiterjedt nádasok mélyén, nyílt terepen ritkán mutatkozik. Jelenlétéről egyedül malacvisításhoz hasonló hangja árulkodik. Több mnit 15 évnyi madarászás alatt az én feljegyzéseim közé is csak ez alapján került be. A jég ez alkalommal megtört! :) A borongós idő, és a folyamatosan szemerkélő eső nem sok jóval kecsegtetett. Viszont az izgalmakra nem kellett sokáig várnom. Talán fél óra sem telt el, és a kémlelő sarkában mozgást vettem észre. Hosszú csőrű madár óvatoskodott ki a nádszegélyből. Nagyot dobbant a szívem! Guvat állt előttem alig 2 m-re. Furcsállotta talán a hirtelen előtte termett sátrat, mert óvatos léptekkel haladt csak. Amilyen gyorsan csak ilyen helyzetben lehet, ráirányítottam az objektívet. Persze ilyenkor minden másodperc rettentő hosszúnak tűnik. Haladt is pár lépést, mire exponálni tudtam. Meg-megállva szépen körbe sétált, és a sátor másik oldalán eltűnt a szemem elől. Mindössze pár percig tartott az egész jelenet. Olyan valószínűtlen volt, mintha ott sem lett volna. Szerencsére a memóriakártyán ott volt a bizonyíték! :) Ebből is látszik, hogy a természetben a történések valóban kiszámíthatatlanok. Ennek tanulságára álljon hát itt ez a portré erről a csodálatos madárról, aki megtisztelt azzal, hogy pár perc erejéig a társaságába fogadott.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/125; ISO200.


Pécs, 2011. október 31.

A láthatatlan madár

Van egy madár, amit sok madarász csak a hangjáról ismer. Legtöbbször rejtve mozog a kiterjedt nádasok mélyén, nyílt terepen ritkán mutatkozik. Jelenlétéről egyedül malacvisításhoz hasonló hangja árulkodik. Több mint 15 évnyi madarászás alatt az én feljegyzéseim közé is csak ez alapján került be. A jég ezennel megtört! :) Délutáni fotózásra indultam a halastavakhoz. A borongós idő nem sok jóval kecsegtetett. A lessátorba már csepergő esőben bújtam be. Viszont az izgalmakra nem kellett sokáig várnom. Talán fél óra sem telt el, és a kémlelő sarkában mozgást vettem észre. Hosszú csőrű madár óvatoskodott ki a nádszegélyből. Nagyot dobbant a szívem! Guvat állt előttem alig 2 m-re. Furcsállotta talán a hirtelen előtte termett sátrat, mert óvatos léptekkel haladt csak. Amilyen gyorsan csak ilyen helyzetben lehet, ráirányítottam az objektívet. Persze ilyenkor minden másodperc rettentő hosszúnak tűnik. Haladt is pár lépést, mire exponálni tudtam. Meg-megállva szépen körbe sétált, és a sátor másik oldalán eltűnt a szemem elől. Mindössze pár percig tartott az egész jelenet. Olyan valószínűtlen volt, mintha ott sem lett volna. Szerencsére a memóriakártyán ott volt a bizonyíték! :)


Pécs, 2011. október 12.

Aranyló napkelte

Szinte mindennek van már saját napja a világon. Nincsenek ezzel másként a madarászok sem. Minden október első hétvégéjén megrendezésre kerül a Nemzetközi Madármegfigyelő Napok. Madarászok tömegei vonulnak ki ilyenkor különböző helyszínekre, hogy számba vegyék a madarakat. Én is fogtam magam, és szombat hajnalban elindultam, csak nem távcsővel, hanem fényképezővel. :) Az előző nap este felállított lessátorban még korom sötétben befeküdtem, még egy kis szundításra is maradt időm.

Az ok, hogy a lessátor pont ide került, az nem más, mint a sárszalonkák jelenléte. A korábbi megfigyelések alatt többször láttam őket itt táplálkozni, és bíztam benne, hogy a közelükbe kerülhetek. Sajnos ők most nem kedveztek nekem, de azért volt, ami kárpótolt. Több erdei cankó is jött, és táplálkozott a sátor közelében még szürkületben. A varázslat azonban napkeltekor következett be. Ahogy a nap korongja előbukkant a horizont mögül, a tó felszíne arannyá változott. Fantasztikus látvány volt! Mindenhol aranylón csillogó fénygömbök, és közöttük pedig az erdei cankók. A csoda csupán percekig tartott. A gyorsan emelkedő nap hamar véget vetett a fényjátéknak, hát én is hazamentem...


Pécs, 2011. október 2.

A hónap képe - 2011. szeptember

Táplálkozó fiatal kis vízicsibe - 2011. szeptember, Pellérd

Szeptemberben a legnagyobb izgalmat a fényképezésben a kis vízicsibe jelentette. A közeli halastavakhoz kihelyezett hevenyészett les jó élményekkel ajándékozott meg. Az augusztusról áthúzódó kis projekt legnagyobb eredményének azt tartom, hogy ezt a rejtőzködő, apró termetű kis madarat lencsevégre tudtam kapni. Ráadásul nem csak egy alkalommal, hanem kis ügyeskedéssel több részletet is el tudtam csípni az életéből. Az egyik ilyen pillanat, a táplálkozás momentuma volt. A part mentén összegyűlt növényi uszadékon közlekedett, és itt is kereste táplálékát. Ezt a mozzanatot szerettem volna valahogy képen visszaadni, ezért a les mellett kialakítottam az uszadékból egy kis úszó "szigetet", amit aztán a fiatal kis vízicsibe szerencsésen útba is ejtett. Így készülhetett el ez a fotó, amit most a hónap képének választottam.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/750; ISO200.


Pécs, 2011. október 2.

Hajnali vörös

Volt egy szabad szombat reggelem, ezért gondoltam megnézem mi a helyzet a halastavaknál. Egy hónapja felállított, hevenyészett leskunyhóm már nagyon odavan, de még azért eltakar. Kicsit korán érkeztem, majd egy órát vártam napkeltéig. Szeretem hallgatni ilyenkor a nádas hangjait, és mindig elbűvöl, ahogy az egyre több fény felfedi a részleteket is, és a sötét vízen kibontakoznak a madarak. A tó ezen részén a vizet milliónyi buborék tarkította. Nagyon érdekes hatása volt, ahogy az ellenfény apró fénybuborékokká változtatta őket.

Napkelte után aztán felgyorsultak a dolgok. rengeteg gém és kócsag lepte el a környéket. Egyre csak szálltak le a nádszegélybe. Aztán a sok szürke gém között feltűnt egy karcsúbb gém is. Pont az előttem lévő gyékényfalra szállt le. Vörös gém! Egészen elképesztő hosszú lábujjaival összefogta a gyékény leveleit, és úgy kezdett el halászni. Sajnos a mozgalmasabb jelenetek bemozdultak lettek, az oda eső kevés fény miatt, de néhány habitus fotó azért sikerült.


Pécs, 2011. szeptember 10.

A vízenjáró

Bámulatos madár a vízicsibe. Valószínűtlenül hosszú lábujjaival a víz felszínén összegyűlt növényeken, letört gyékénylevélen, nádtorzsán közlekedik. A lesből, fekvő helyzetből nézve sokszor nem is látni, hogy min áll. Ilyenkor az az érzése támad az embernek, hogy a vízen jár. Ha kell kiválóan úszik is. Legutóbb ezt is megtapasztalhattam, amikor majd 1 m-re a les előtt úszott el. Varázslatos pillanat volt, amikor az álcahálón keresztül a szemembe nézett.


Pécs, 2011. szeptember 1.

A hónap képe - 2011. augusztus

Cigányréce - 2011. augusztus, Pellérd

Az augusztusi fotózások alatt a legizgalmasabbnak a halastónál eltöltött órák bizonyultak. Olyan közelségbe kerültem több fajjal is, amire nem is számítottam. A hónap képének egy cigányréce fotót választottam. A vízen gyülekező szárcsák között teljesen váratlanul feltűnt néhány cigányréce, és nagy meglepetésemre egyre közelebb jöttek. Végül számomra is fotózható távolságban elkezdtek táplálkozni. Hatalmas élmény volt látni ezeket a szép madarakat, pláne úgy, hogy közben a memória kártya is szaporán telt.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/125; ISO 200.


Pécs, 2011. szeptember 1.

A vízicsibe

Kis kihagyás után újra a halastavaknál kötöttem ki. A két héttel ezelőtt itt töltött esti fotózások alatt nagy örömömre egy fiatal kis vízicsibével hozott össze a szerencsém. Akkor úgy tűnt, hogy ennek a pici, rejtőzködő madárnak állandó útvonala van, amit szinte percnyi pontossággal jár végig nap mint nap. Véletlen szerencse, hogy a leshelyemet ennek az útvonalnak a közelében alakítottam ki. Nagyon megtetszett, hogy tulajdonképpen 2-3 m-es közelségbe kerülhettem ehhez a különleges madárhoz. Akkor el is határoztam, hogy ha időm ismét engedi, akkor megpróbálok közelebbi kapcsolatba kerülni vele. Ez annyit tesz, hogy az egyébként a kicsit kusza, parti növényzet között bujkáló apróságot megpróbálom tisztább környezetben is lencsevégre kapni, és picit belesni a vízicsibék mindennapjaiba. Neki is láttam, hogy ezen tervemet megvalósítsam. Íme az első eredmény.


Pécs, 2011. augusztus 30.

Szárcsák és egyéb finomságok

Mostanában többször megfordultam a közeli halastavaknál. A teleltetőkben táplálkozó parti madarak figyelése közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a tavakon viszonylag sok szárcsa tartózkodik. Mivel ez minden nap így volt, amikor kint jártam, beindult a fantáziám! :)

Egyik este, mikor a gyerekekkel túl voltunk a hattyúetetésen, egy alkalmas helyen összedobtam egy leskunyhót, a naplemente fényeire beállítva.

Az elkövetkező két estét kint is töltöttem, lestem a történéseket, amikben szerencsére nem volt hiány. A több száz szárcsa jelenléte már elég volt, hogy ne unatkozzak. A lemenő nap fényében izzó nádfal előtt közlekedtek, nekem csak exponálnom kellett. Hihetetlen rumlis társaság. Folyamatos röfögés, sípolás, krákogás közben folyton kergetőztek, riadoztak. Sajnos az akciók tőlem távol történtek, de a szép fények mindenképpen kárpótoltak.

Miközben a szárcsákat figyelgettem, a tó szélén, a növényzet takarásában mozgást láttam. Messze volt, de egyre közeledett. A parti nád, és egyéb növényzet között apró madárka lépdelt.

Egyre izgatottabb lettem, mert amikor már az objektívvel követtem, tudtam, hogy nem mindennapi találkozás vár rám, ami a második este létre is jött. A kis madárka csak jött, és jött, mígnem tőlem 3 méter távolságra megállt. Kattogott a kis pentax, ahogy csak bírta. Fiatal kis vízicsibe állt előttem. Ez az óvatos, leginkább a nádban bujkáló madár teljes valójában megmutatta magát. Néhány másodperc nézelődés után felreppent, és egyszerűen a lest kikerülve a másik oldalamon leszállt, és folytatta a keresgélést tovább. Hihetetlen volt!

Már ennyivel is beértem volna, de akadt még valami. A szárcsák között cigányrécék bukkantak fel. Az eleinte csak távolabb úszkáló récék a második estén már egész közel merészkedtek. Fantasztikus pillanatok következtek. A lemenő nap fényében a szinte arannyá változó nádfal előtt táplálkozni kezdtek.

Bukó récékhez híven sorra buktak alá, majd utána tollászkodás következett. Nem is tudom ezt hogyan leírni. Madarász vagyok és hivatásos természetvédő, előttem pedig egy ritka, veszélyeztetett, fokozottan védett madár végzi mindennapi életét. Igen, leírhatatlan érzés volt...


Pécs, 2011. augusztus 17.

Tóparti kitekintés

Az elmúlt évben ebben az időszakban fotóztam különböző belvizes területek mellett. Az idei, jóval kevesebb csapadék miatt ezek a lehetőségek megszűntek. Ugyan felkerestem ezeket a helyeket egy kis emlékidézésre, de madarak helyett kukorica táblát, feltárcsázott területeket találtam. Hogy egy kicsit kárpótoljam magam, körülnéztem a Mecsek lábánál elterülő halastavaknál. De milyen jól tettem. Ugyan a tavak teljesen fel vannak töltve, de a teleltető medencék üresen álltak, aljukon kevés vízzel, és nagyobb iszapfelületekkel. És ami igazán megmozgatta a fantáziámat, parti madarak táplálkoztak bennük. Erdei cankó, réti cankó, billegetőcankó, havasi partfutó, sárszalonka! Néhány napon keresztül esténként figyelgettem a kis madarakat, hogy egy kicsit kitapasztaljam a mozgásukat. Az egyik teleltető alkalmasnak is bizonyult a fotózásra. Volt már benne olyan felület, ami egy picit szárazabb volt, és ha rámentem, nem merültem el az iszapban. Péntek este ki is került a lessátor, és a szombat hajnal már kint ért.

Még bőven sötét volt, amikor billegetőcankók landoltak előttem. Igazából csak a hangjukat hallottam. Szerencsémre megvárták a napkeltét is, és tudtam néhány szép habitus fotót készíteni róluk.

Sajnos a többi partimadár elkerült. Lassan induló félben voltam, amikor egy szürke gém és egy kis kócsag landolt a sekély vízben. A kis kócsag azonnal táplálkozni kezdett. Tudni kell róla, hogy ő nem az az egy helyben állós, lesből vadászós fajta. Aktívan mozog, szárnyaival rebbentget, lábaival kevergeti a vizet, és az így felriadó halakkal, táplálkozik. Az én madaram is így tett. Sajnos a helyszín nem volt alkalmas a nagyobb testű madarak fényképezésére, mert a teleltető medence fala nagyon közel volt, így nem adott szép hátteret a történéseknek. De a kócsag szép mozdulatai miatt néhány képet azért megtartottam.


Pécs, 2011. augusztus 14.