Blogok

Odútelep

Harmadik ellenőrzésre érkeztem kis odútelepemhez. Az előző alkalommal a 11-es számú odúban talált tojásoknak már régen ki kellett kelniük. Így is volt. Az odúban 10 teljesen kitollasodott széncinege fióka lapult, egymás hegyén-hátán. Időben érkeztem, napok kérdése, és elhagyják szűkössé vált lakásukat.

Miután az odút gondosan visszaraktam a helyére, a közelben egy bokor takarásában leheveredtem a földre, gondoltam kicsit figyelgetem a táplálékot hordó szülőket. Kényelmesen el is helyezkedtem a puha mohaszőnyegen, amikor ismerős hang ütötte meg a fülemet. Jól ismert finom, bugyborékoló hang! Azonnal felismertem, búbos cinege. Fel is ugrottam rögtön, és a hang irányába indultam. Meg is találtam a fenyőkön keresgélő kis madárkát. Hát mégis itt van! Az etetős szezon után egyáltalán nem láttam a búbos cinegéket, így azt hittem, hogy a tél végeztével el is hagyták az erdőt. Próbáltam a nyomában maradni, mert egy hernyóval a csőrében, pár fával arrébb repült. Akkor ért a nagyobb meglepetés. Hirtelen kis csapat búbos cinege vett körül. Az imént látott példány, és még 4 másik! De ezek kicsit mások voltak. Kisebb "búb" volt a fejükön, és a jellegzetes arcmintázatuk is fakóbb volt. Frissen kirepült, fiatal madarak! Ez csak egyet jelenthet. Sikeres búbos cinege költés volt az erdőben! Hát mégis sikerült. A kitartó téli etetés, és talán a kihelyezett fészekodúk késztetése, maradásra bírta a búbos cinegéket, és leköltöttek. Nagy dolog ez számunkra, mert eddig nem volt bizonyított költése Baranya megyében. Új fajjal gyarapodott a Mecsek madárvilága.


Pécs, 2011. május 18.

A hónap képe - 2011. április

Házi rozsdafarkú - 2011. április, Tolnanémedi

Az áprilisi fotózások legemlékezetesebbje a házi rozsdafarkúval való találkozás volt. Megtervezett, tudatos képek készültek, melyek annak köszönhetők, hogy a madár hangját lejátszva sikerült a megfelelő helyre csalnom egyiküket. A módszer végtelenül egyszerű. A revírben felállított lessátor elé 2-2,5 m-re beszállókat raktam. Ezekhez erősítettem a telefonomat, amiből a rozsdafarkú hangját játszottam le. A madár a hang forrását keresve egyre közelebb jött, többször használva az általam készített setup-ot. A környéken éppen nyíló vérehulló fecskefű adta az ötletet, hogy a képen ne csak a madár, hanem a virág is szerepeljen. Így született meg az a kép, ami ötvözi gyerekkori élményeimet, a szőlőkaróról vadászgató rozsdafarkúakat, és a környezet hangulatát, ami szintén nagyon kedves számomra.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:4,5, 1/20, ISO 400.


Pécs, 2011. május 7.

Odútelep

Elérkezett a második ellenőrzés ideje az odútelepen. A 11 odúból 10 továbbra is lakatlan. De nem úgy a 11-es! A múltkori ellenőrzéskor még ismeretlen odúfoglalóra most fény derült. Már közeledtemre elárulta magát, mert lépteim zajára kikukucskált a röpnyíláson. Amikor az odúkat készítettem, az utolsónál szétesett a lyukfúróm, és ezért a 11-es odú röpnyílását 30 mm-esre kellett fúrnom. Így vált alkalmassá arra, hogy az eredetileg kis termetű cinegéknek készült odút a nagyobb széncinege foglalhassa el. Így igaz. A ritka búbos cinege telepítés helyett a gyakori széncinegének nyújtottam segítséget. Sebaj, nagyon örültem neki! Elvégre a széncinege éve van. :) A puha fészekcsészében 10 tojás lapult. Sokat nem is teketóriáztam, egy fénykép, és vissza is került a helyére. A következő helyzetjelentés remélhetőleg már a fiókákról fog szólni.


Pécs, 2011. április 28.

Húsvéti rozsdafarkú

A húsvét idejére időzített tavaszi szünet pár napja alatt fényképezni is szerettem volna. Volt néhány tervem amiben előre akartam lépni. Ezek közül az egyikre lehetőség is nyílt. A főtt sonka-tojás-hagyma mámorban ki is ötlöttem, hogy az elképzelésemet hogyan váltsam át pixelek formájába. Szüleim és anyósomék rezidenciáján évről-évre házi rozsdafarkúak költenek. Régóta kerülgetem őket, de igazán közel még nem férkőzhettem hozzájuk. Mivel ez nem mehet így tovább, döntő lépésre szántam el magam. Saját fegyverével fogom tőrbe csalni a madárkát. Az énekes madarak egyik legfőbb tevékenysége tavasszal a területfoglalás. Revírt kell kialakítaniuk, hogy a fészkelés biztosított legyen számukra. A terület elfoglalásának és megtartásának az eszköze pedig az ének. Míg az emberi fület gyönyörködteti, addig a fajtársakat figyelmezteti a terület határaira, és megmutatja, hogy ki az úr a háznál. Ezt szerettem volna kihasználni, és a telefonomra elmentett rozsdafarkú énekkel indultam bevetésre. Anyósomék kertjében próbálkoztam először, de a környéken mozgó rozsdafarkú nem reagált a telefonból éneklő madárra. Sebaj, van még egy helyszín. Szüleim udvarában is bepróbálkoztam. A telefont egy téglarakás tetejére raktam, és elindítottam az éneket. A hatás meglepő volt. A hím rozsdafarkú azonnal reagált a hangra, először csak válaszolgatott neki, majd alig öt perc elteltével már a telefonon ugrált, és kereste, hogy honnan is szól a területére tévedt betolakodó. Annyira fellelkesültem, hogy azonnal cselekedtem. A téglarakás tetejére raktam pár cserepet, hogy imitáljam a ház tetejét, és bevágtam magam a lessátorba.

A bekapcsolt hangra ismét reagált a rozsdafarkú. Pár perc múlva már a "műtető" cserepein nézelődött, én pedig nyugodtan fényképezhettem alig két méter távolságból. Egy csapásra megoldódott az a talány, amin annyit gondolkodtam, hogy hogyan is juthatnék egy magasságba a ház tetején mozgó madarakkal. Hát így!

Az első sikereken felbuzdulva már a következő hajnali fotózást tervezgettem. Gyerekkori élményeim között a rozsdafarkúaknak is jutott egy-két epizód. Sok időt töltöttem nagyapám szőlőjében, azt gyakorolva, hogyan lehet szőlőkapálás közben madarászni. A háztáji szőlőben mindig ott voltak a rozsdafarkúak is. A szőlőkarókon ülve vadászgattak. Ennél fogva a házi rozsdafarkú és a szőlőkaró nálam összefonódik. Így hát gyorsan kerítettem egy-két ősöreg akác szőlőkarót az udvar sarkából az éppen virágzó vérehulló fecskefüvek közül. Ez viszont újabb ötletet adott. Mi lenne, ha ...

Hát így sikerült. Nagyon jó élmény volt. És egyben jó tapasztalat a madárhanggal való fotózással kapcsolatban is.


Pécs, 2011. április 27.

Odútelep

Még február végén történt, hogy egy kis barkácsolásba kezdtem. A búbos cinegés erdőbe deszka odúkat készítettem. Leginkább azzal a szándékkal, hogy maradásra bírjak néhányat az ott telelő ritkaságokból. 11 db odú kihelyezésével létrehoztam egy kisebb odútelepet. Eljött a nagy pillanat, az első ellenőrzés ideje. Április közepén a cinegék már foglalják az általuk kiszemelt odút, fészket építenek, nekilátnak a költésnek. Tudom, hogy kevés esély van a búbosok fészkelésére, de mégis nagy izgalommal érkeztem a fenyvesbe, hogy lássam mi a helyzet az odútelepen. Sorra vettem minden odút. 1, 2, 3 ... egészen 10-ig. Tök üres mindegyik. Kis pók, egy darázs, egy légy, amik búvóhelyül használták egyiket-másikat. Hanem az utolsó, a 11-es! Az odút leakasztva leemelem a tetejét, és láss csodát, fészek van benne! Jó egyharmadáig megtömve mohával, a teteje szőrszálakkal díszítve, benne apró fészekcsésze. Semmi kétség, cinege fészek. De milyen? Ott tartózkodásom alatt nem derült rá fény. Mindenesetre nagyon örültem, még ha kék vagy barátcinege is lesz a fészek tulajdonosa. Kb két hét múlva, a következő ellenőrzés alkalmával, kiderül majd.


Pécs, 2011. április 11.

Csillagvirágok

Gyönyörű helyen jártam. Az ilyenkor annyira jellemző kora tavaszi virágtenger nagyon kellemes hangulatot kölcsönöz az erdőnek. Az odvas keltikék alkotta szőnyeg fölött poszméhek szállnak, és helyenként a turbánliliom is tolja már a leveleit. Számomra igazán érdekesek azonban a keltikék között megbújó kis kék virágok voltak. Csillagvirág nézőbe érkeztem a Ny-Mecsek egyik sarkába. Szokatlan mennyiségben virítanak itt ezek a szép virágok. Néhányuk képre kívánkozott...


Pécs, 2011. április 5.

A hónap képe - 2011. március

Sárgafejű királyka - 2011. március, Mecsek

A március elején betörő hideg hozott még annyi havat és fagyot, hogy a madáretetőnél lehetőség nyílt egy utolsó fotózásra. A márciusi hónap képe is ez alkalommal készült. Az etetős szezon végére odaszokott sárgafejű királykák akkor már mindennapos vendégek voltak. Sokszor 2-3 példány is keresgélt leginkább a földön, az etető alatt, de amikor kevés madár volt az etetőtálcán, akkor oda is fel-felröppentek. Jó lehetőséget adva ezzel arra, hogy készítsek róluk néhány képet. Igazán nagy kihívás volt fotózni ezeket a gyors és apró madarakat, és igazi madarászélmény volt, amikor a leskunyhót is átvizsgáló királyka bekukucskált az üvegen keresztül, és tudtán kívül alig 10 cm-ről nézett a szemembe.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/90, ISO 400.


Pécs, 2011. április 1.

Tavaszköszöntő

Sokaknak az első tavaszi fotós élmény a virágokhoz kötődik. A hosszú tél után üdítő látvány a kora tavaszi színkavalkád. A virágmustrát idén én is egy slágernövénnyel kezdtem. Sokan, sokféleképpen lefényképezték már. Mégis örömmel hasalok le mellé mindig, hogy megcsodáljam szép kékes-lilás színét és bundás szirmait. Hát persze, ő a leánykökörcsin.


Pécs, 2011. március 21.

Télies tavasz

Bár már márciust írunk, az időjárás még nem ezt bizonyítja. Igaz, hogy a határban már seregélyek bandáznak, a szántókon újonnan érkezett bíbic csapatok pihennek, a réti sasok és a hollók már a fészküket tatarozzák, de a madáretetőnél még nagy a forgalom. A nagy hideg és a havazás még az etetőnél tartja madarakat. A napraforgó készlet is a végét járja, de bízom benne, hogy kitart, amíg végleg kitavaszodik. Viszont ha már így alakult, kihasználtam az időjárás adta lehetőséget egy utolsó etetős fotózásra. Nem kellett csalódnom, jó hogy így döntöttem. Korábban már beszámoltam róla, hogy az etetőt felfedezték maguknak a királykák. Ezek a parányi örökmozgók a fenyvesben telelnek. És az utóbbi időben az etető körül is előszeretettel keresgélnek. Már annyira megszokták, hogy volt olyan pillanat, amikor három példány is mozgott lőtávolon belül. Bár tényleg gyorsan mozognak, folyamatosan ugrálnak, az objektívvel lekövetve egy-egy tiszta helyzetben sikerült pár képet készíteni róluk.

A királykák mellett megörvendeztetett a búbos cinegém is. Kicsit meg is lepődtem, hogy újra látom. Két hét is eltelt azóta, hogy csökkent az érdeklődése az etető iránt. Már-már azt hittem, hogy elhagyta az erdőt, amikor néhány nap múlva ismét láttam a fenyőkön keresgélni. Jó érzés volt most újra látni kis barátomat. Végig a környéken mozgott, folyamatosan hallottam finom kis hangját. Az etetőre is többször beszállt.

Nagyon megszerettem ezt a kis madárkát. És hogy ne csak a fotózásról szóljon a dolog, elhatároztam, hogy megpróbálom a költési időben is itt tartani. A gondolatot tett követte. Elkészült néhány fészekodú, amiket a környéken szándékoztam kihelyezni. Cinegénk odúlakó madár. Ha van rá lehetősége, odúját maga is kivájja, de korhadó fák hiányában a mesterséges fészekodvakat is elfoglalja. Én is ebben bízom. Testalkatának megfelelően "A" típusú odút gyártottam. A viszonylag szűk röpnyílás kizárja a nagyobb testű fészek konkurenseket, mint például a széncinegét.

Összesen 11 db került ki a fenyvesbe, azokra a részekre, ahol legtöbbször mozogni láttam.

Ki tudja, talán a búbos cinegével gyarapszik majd a Mecsekben költő madárfajok száma.


Pécs, 2011. március 3.

A hónap képe - 2011. február

Zöldike - 2011. február, Mecsek

Az etetős szezon végének közeledtével megjelentek a pintyek is a madáretetőnél. Igaz nem olyan nagy számban, de egy kis színt visznek legalább a sok szén- és kék cinege közé. 10-15 zöldike és néhány fenyőpinty lepi meg időnként a napraforgót. A hónap képét is a róluk készült fotók közül választottam. Bár a beszállóágakat nem túl gyakran használják, előfordul azért, hogy a hirtelen helyet nem találó madár pár másodpercig ezekre ül, amíg nem lát szabad landoló felületet a szotyi mellett. Ilyenkor nyílik lehetőség pár kép készítésére. Nem is volt más dolgom, mint megvárni, amíg egy szép hím zöldike is így tesz. Leszállt, rám nézett, megvárta míg exponálok, és már le is huppant a többiek közé.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/60, ISO 400.


Pécs, 2011. március 1.