Blogok

Az első ölyves reggel

Az idei télre nem csak a szokásos énekesmadár etetéssel készültem. A tavalyi nehezen induló próbálkozásom az ölyvekkel arra sarkallt, hogy ezen a télen alaposabban felkészülve kezdjek neki a ragadozók fényképezésének. Az első a helyszín kiválasztása volt. Általában mindig van nálam távcső, így már az ősz alatt is folyamatosan figyeltem az egerészölyvek mozgását. Ezek alapján a Mecsek egy erdővel körülvett gyepét szemeltem ki a célnak. Innen egy alkalommal 8 egerészölyvet és négy hollót figyeltem meg egyszerre a környéken mozogni. Ez az intenzív jelenlét jónak ígérkezett a télre is. El is készült a lessátor, és kihelyeztem az első beszállókat is. November második felében elkezdtem az etetést.

A mostani hétvégén akadt egy szabad hajnalom. Jó alkalom, hogy a puha, meleg ágy helyett a hideg, kényelmetlen lessátorban várjam meg a reggelt. Így is tettem. Meleg teával és három nadrággal felfegyverkezve még sötétben a sátorban voltam. A szokásos méla várakozást a közeli erdőből egy ökörszem hangja szakította félbe. Ő volt az első aki jelezte, hogy pitymallik. Innentől feszülten lestem, hogy mi fog történni a les előtt. Nem is kellett sokat várni. Szárnysuhogás a közelben. Amolyan lomha forma, jó lesz ez gondoltam. Aztán, mint egy árnyék, a fű között begyalogolt elém egy egerészölyv. Hát nem valami fenséges, ragadozós belépő volt, inkább olyan tyúkféle totyogás, de sebaj. Ott volt előttem, amiért jöttem. Egyből rá is vetette magát a húsra. Látszott, hogy nem először jár itt. Sajnos a fények még nagyon gyengék voltak, és kicsit takarásba is húzódott a madaram, úgyhogy egyenlőre csak lestem hogyan falatozik, és én is kortyoltam egy kis teát. Szerencsére miután jóllakott felugrott az egyik beszállóra. Ekkorra már a felkelő nap is vetett pár sugarat a felhők közül, én is akcióba lendülhettem. Elkészültek az idei tél első egerészölyv képei.

Mindenképpen jó előjelnek gondolom ezt a találkozást, és bízom benne, hogy még jó párszor fogunk találkozni. Pár perc múlva az ölyv továbbállt, és nekem is elfogyott a melegítőm, hát hazafelé vettem az irányt, néhány megabájtnyi plusz teherrel.


Pécs, 2010. december 12.

Egy jó kezdet

Határozott tervekkel készültem az idei télre. Már ősszel megvolt a haditerv, hogy hol és hogyan fogok idén madarat etetni. Egy októberi nap azonban minden alaposan előkészített terv fölborult. A Mecsek egy eldugott sarkában madárcsapatba botlottam. Az ilyenkor szokásos cinege, őszapó, királyka egyveleg. Azonban rövid szemlélődés után kiderült, hogy nem szimpla cinege csapatról van szó. Legtöbben fenyvescinegék és sárgafejű királykák voltak. Hallottam viszont a fák koronájából egy furcsa hangot, amit eddig nem ismertem. A távcső hamar megtalálta. Búbos cinege! Utoljára még diák koromban találkoztam vele. Ide s tova már vagy 15 éve. Egyből elkapott a madarász láz, és jó darabig követtem a búbos cinegével fűszerezett kis csapatot. Ez a jó élmény aztán többször visszahúzott a helyszínre. Kiderült, hogy több búbos cinege is tartózkodik az erdőben, és a fenyvescinegékkel együtt nagyon ragaszkodnak a helyhez. Ez miatt döntöttem aztán úgy, hogy eredeti tervemet felrúgva ide telepítem a madáretetőt, nem titkolva azt a szándékomat, hogy idén búbos cinegét fogok fényképezni az etetőn. December elejére az erdő sarkában ott állt a kész leskunyhó.

És a búbosok még mindig itt vannak. Már alig vártam, hogy az időjárás elég hideg legyen, és el lehessen kezdeni az etetést. De ez az idő is eljött. Az új kunyhó panorámás ablakából jó kilátás nyílik a beszállóágakra, csak a madarak hiányzanak.

Két hét üresjárat után végül is megtört a jég. Megjöttek a madárkák is! Alig bújtam be a kunyhóba, már az etetőn volt az első madár. A búbos cinege!

Fantasztikus pár óra következett. Búbos és fenyvescinegék váltogatták egymást sorban az etető tálcán. Öröm volt nézni. Fényképezni azonban nem volt egyszerű, mert nagyon gyors madarak. Egy pillanatra sem állnak meg. Főleg a fenyvescinegék. Két-hármasával kergetőztek az etető körül. Alig szállt le egy az ágra, egy másik már el is hajtotta, akit pedig egy harmadik kergetett el.

Persze azért néhány kocka betalált. És párszor sikerült elkapni őket. A sok fenyvescinege között a szokásos széncinege fölény elmaradt. A téli madáretetők egyik leggyakoribb madara a széncinege. Itt csak egy-kettő jött az etetőhöz.

De szerencsére a búbosok is szépen járnak napraforgóért. Szép dallamos hangjukat már messziről megismerni. Járásukat kiismerve róluk is sikerült pár szép képet készíteni.

Nagyon szép kezdete volt ez az idei szezonnak. Ha belegondolok, hogy mi jöhet még..., na majd meglátjuk.


Pécs, 2010. december 7.

A hónap képe - 2010. november

Fürdő fekete rigó - 2010. október, Mecsek

Csak úgy repül az idő. Már itt a december, és rájöttem, hogy hónap képét kellene választanom a novemberi termésből. De sajnos az a helyzet, hogy az elmúlt hónapban nem sok idő jutott fényképezésre. Ami szabadidőm volt, azt mindet előkészületekkel töltöttem. Hogy miféle készülődés? Hát itt a tél és jön a madáretetés. Egyik legkedvesebb elfoglaltságomnak készítettem elő a terepet. Beüzemeltem az etetőket, és megépítettem a leseket. Mivel novemberben nem fotóztam, ezért az októberi képek közül választottam egyet. Egy feketerigó kerül most a középpontba. Emlékszem, aznap csak egy vendége volt a madáritatónak, de ő alaposan kihasználta, és egy jót fürdőzött.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/125, ISO 200.


Pécs, 2010. december 1.

A hónap képe - 2010. október

Karvaly - 2010. október, Mecsek

Októberben kétség kívül a legizgalmasabb a karvaly fényképezése volt. Egy fantasztikus madár engedett bepillantást az életébe. Már sokszor megtörtént velem, de egy-egy új fajnál mindig eszembe jut, hogy mennyire nagy dolog is ez. Egy hétköznapi ember nagy ritkán lát csak karvalyt, akkor is csak egy gyors siklást, vagy egy a madáretetőre becsapó, hirtelen tovább álló, galamb méretű madarat. A szerencsésebb műkedvelők elmondhatják, hogy megfigyelték zsákmányszerzés közben is. Ezzel szemben nekem megadatott, hogy 1,5 m távolságból meglessem egy intim pillanatban. Végignézhettem és persze végig fotózhattam, amint fürdik egy jót a madáritatóban. Nagyszerű pillanatok voltak. Sok fénykép készült. Közülük ezt a portrét választottam a hónap képének.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/90, ISO 200.


Pécs, 2010. november 1.

Karvaly

Rövid ellenőrzésre érkeztem az itatóhoz. Egy heti eső után nem vártam semmit, csak látni akartam, hogy minden rendben van-e. És ha már ott voltam, be is bújtam a kuckóba, hátha lesz valami. A szokásos szöszmötölés, ablakpucolás, párátlanítás. Majd méla kukucska. Nagy csend volt a környéken. Egy pisszenés sem hallatszott. Furcsa is volt, így utólag visszagondolva, de már tudom, hogy miért. Váratlanul, halkan árnyék libbent a sarokban. A beszállófára karvaly érkezett. Hát ő volt a némaság oka. Valószínűleg a közelben volt már, és ezt a többi madár is jól tudta. Legutóbb télen találkoztunk a madáretető mellett. Nagyon megörültem neki.

Bőszen kattintgattam, ő meg csak nézelődött. Aztán az történt, amit csak titkon reméltem. Leszállt az itatóhoz!

Levegőt is alig mertem venni, hiszen mindössze másfél méter volt közöttünk. Féltem, hogy a fényképező hangja elriasztja, de nem így történt. Szépen csobbant a víz közepébe.

Hihetetlen, de ez a félénk ragadozó az orrom előtt, hatalmas fürdőzésbe kezdett. Kicsit bohókás volt a jelenet. A szigorú tekintet meglágyult. Látszott, hogy élvezi a helyzetet.

Jó pár percig pancsolt. Az üveget is jól összevizezte. Fürdés után kiült a víz mellé, picit bámészkodott.

Majd ahogy jött, olyan halkan távozott. Még egy darabig csak bámultam kifelé, mi is történt itt? De a memóriakártyán ott volt a bizonyíték. Tényleg megtörtént. Fantasztikus volt.


Pécs, 2010. október 22.

Minden napra egy madár

Ez a mondás lenne jellemző a madáritatóra mostanság. A múltkori füzike után most egy fekete rigó örvendeztetett meg látogatásával. Nagy ricsajjal érkezett a szomszéd bokorra, majd szép lassan a víz mellé óvatoskodott. Miután megbizonyosodott arról, hogy senki sem látja, kicsit lazábbra vette a figurát. Megrázta tollait és gyors egymásután két galagonya magot is felöklendezett, és nemes egyszerűséggel a vízbe köpte. Majd, hogy az emésztés fáradalmait kipihenje, közelebb ugrállt, és hatalmas pancsolásba kezdett. Jó pár percig fürdőzött önfeledten, mielőtt tovább állt volna. Aranyos volt.


Pécs, 2010. október 14.

Mint a mesében

Szép őszünk van. A lombok szépen színesednek, és az erdőkben rengeteg a gomba. (Na meg a gombász.) A fényképező mellé mostanság gombászkosár is kerül. Egyszerű a szabály: ehető a kosárba, többi a memóriakártyára. Nagyon érdekes lehet elmélyedni a gombák világában. Rendkívüli fajgazdagságuk, szín- és formaviláguk lenyűgöz. (Ízvilágukról nem is beszélve.) Míg gombász szemem a kosárba valót keresi, addig fotós szemem a szépet, a dekoratívat kutatja. Legtöbbször azért ez a kettő nem egyezik. Nagyon érdekes például a mohapárnából előbújó enyves-korallgomba nyúlánk alakjával, és zavarba ejtően sárga színével.

Nem messze tőle erős, vaskos termőtestű gombát találok. Fotóra kívánkozik ez is.

Aztán a sűrű lucos alatt piros kalapok villannak. A mindenki által jól ismert légyölő galóca, az igazi mesegomba. Friss termőtestjei szépen mutatnak a zöld mohapárnákon.

Teljesen más hangulatot ad viszont, ha az árnyékos erdőben a fák között bejutó napsugarak csak a gombát világítják meg. Mintha egy mese sűrű-sötét erdejének kellős közepén járnánk...

De jobb, ha visszatérünk a valósághoz, mert közben a kosár is megtelt. Jól megtermett őzlábgombákból lesz ma vacsora...


Pécs, 2010. október 12.

Csak füzike

A madáritatónál nem túl nagy a pörgés. Elég egy-két nap eső, és a már szépen alakuló forgalom máris visszaesik. Persze azért nem unatkoztam. Két füzike is mozgott folyamatosan a környéken. Na nem a víz miatt, mert inni eszük ágában sem volt. A környező fákon, bokrokon vadászgattak apró rovarokra, hívó hangjukkal folyamatosan tartva egymással a kapcsolatot. Néha, egészen halkan, pár strófa is felcsendült a jól ismert énekükből. Mintha csak maguknak énekeltek volna. Szerencsére azért néhányszor az itató beszállóágaira is leszálltak. Korábbi találkozásunk alkalmával bebizonyosodott, hogy piszok gyors madarak. Ez most is így volt. Egy pillanatra sem állnak meg. Folyamatos mozgásban vannak, ami jócskán próbára teszi a fotós reflexeit. Kicsit talán most több fény jutott, ezért több éles kép is született.


Pécs, 2010. október 9.

A hónap képe - 2010. szeptember

Szinkron - Dankasirályok - 2010. szeptember, Pellérd

A hónap képe ezúttal egy ígéretesnek induló, de nem túl eredményes fotózás alkalmával készült. A halastavakon elkezdődött a lehalászás. Így van ez az általam látogatott tavaknál is. Péntek délután a lecsapolt mederben számtalan kis és nagy kócsag táplálkozott a visszamaradt sekély vízben. Jó alkalom lehet ez a szombat hajnalra. Annak rendje és módja szerint a napkelte a tómederben ért. Nehezen világosodott. A szürkületben azért szépen mozogtak a madarak. Biztató volt. Ám mire a fotózáshoz is elegendő fény lett, a madarak eltűntek. Csupán egy 15-20 fős sirály csapat szórakoztatott. Szerencsére ők elég sokáig és elég közelről. Lehetőség nyílt röpképek készítésére is, így ezzel próbálkoztam, több-kevesebb sikerrel.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/1000, ISO 200.


Pécs, 2010. október 1.

Újra itató

Úgy látszik el kellett jönnie az ősznek, hogy azt mondhassam: járnak a madarak az itatóra. Egész tűrhető forgalom van a víz mellett. A leskunyhót már nem csak meditálásra, hanem fényképezésre is lehet használni. Néhány órás leskelődés alatt sikerült pár fajt megfigyelni. Elsőként két vörösbegy érkezett. Nem siettek, alaposan körbenéztek.

Majd egy szajkó csapott egy jó kis fürdőzést. Jó pár percig lubickolt, majd csatakosan továbbállt.

Aztán egy barátposzáta óvatoskodott a les elé. Ide fiatal suhanc. Barna sapkáját most cseréli le a hímekre jellemző feketére.

A sort pedig egy csilpcsalpfüzike zárta. Neki örültem a legjobban. Végig a környező fákon mozgott, néha még énekelgetett is a tavasz emlékére. Néhány pillanatig volt csak az itatón. Pár korty után vissza is repült a lombok közé. Nagyon izgága madár. Alig hagyta magát fényképezni.


Pécs, 2010. szeptember 25.