Nagy örömömre néha a közép fakopáncs is megjelenik. Kihasználja azokat az üres perceket, amikor nagyobb termetű rokonai máshol tartózkodnak. Ilyenkor gyorsan ő is csipeget a faggyúból.
Sajnos a közelben mozgó zöld küllő nehezebb dió. Meglátjuk mit hoz majd a február... :)
Pécs, 2012. január 30.
A rigókkal bíbelődtem, amikor a les mögül őszapók hangját hallottam. Nagyon szeretem ezeket a kedves madarakat. Mióta madárfotózással foglalkozom, azóta szeretnék képet készíteni róluk, de eddig ez nem sikerült. Valahogy mindig elkerültük egymást. Vagyis én igyekeztem, de egyszer sem adódott olyan lehetőség, hogy fényképezésre is sor kerülhetett volna. Ez is többedszer ismétlődött már meg, hogy a lesben ülve a hangjukat hallottam. Gondoltam teszek egy próbát. Az őszapóról tudni kell, hogy társas madár. Télen csapatosan mozognak és rendkívül összetartók. Folyamatosan beszélgetnek, és egy csapattársat sem hagynak el. Az őszapó csapat mindig összetart. Szóval a telefonomra mentett őszapó hangot néhányszor megszólaltattam. Hátha a csapat a hang hatására tesz egy kis kitérőt. Így is lett. Pár másodperc múlva a les körül cserregett 7-8 őszapó! Csak kapkodtam a fejem a nagy izgalom közepette, melyiket is fényképezzem?! Az egyik madárka néhány pillanat erejéig megült a szomszédos varjútövis bokron. Én meg lenyomtam az exponálógombot. Kétszer csattant a fényképező, mire az őszapó már el is rebbent. A kijelzőn a képet már a távolodó csapatot hallgatva néztem. Megvan! Öt évnyi várakozás után az első kép! Szeretném valahogy átadni az érzést, amit éreztem, de ezt talán csak az ismeri, aki átélt már hasonlót. Az örömömet még fokozza, hogy ez a madárka a feleségem kedvence. A madarászattal nem tudtam megfertőzni, de azért kedvenc madara neki is lett. :) Így hát engedtessék meg, hogy ezt a képet neki ajánljam. Megérdemli, hiszen elviseli bolondos hóbortomat! Köszönöm!
Pécs, 2012. január 19.
Pécs, 2012. január 10.
Az elmúlt hónap már javában a madáretetés lázában telt. Ezen a télen a harkályokkal szeretnék közelebbi kapcsolatba kerülni. Minden szükséges előkészületet meg is tettem annak érdekében, hogy ez így is legyen. Nos a kezdet egészen jól sikerült. A rendszeresen kint lévő dióra odaszokott néhány nagy fakopáncs. A metódus a következő. Az első lépés mindig a környező fák átvizsgálása. Gyakori vendég az etetőnél a karvaly, ezért fő az óvatosság. Ha tiszta a terep, a következő állomás már az etetőnél kirakott beszállófák egyike lehet. Ilyenkor a kunyhóban már szól a fényképező. A beszállófán le lehet araszolni az etető tálcához. A megfelelő dió kiválasztása után kell egy alkalmas hely, ahol azt ki lehet kopácsolni. Ha nincs más, akkor ügyesen a két lába közé szorítva gyorsan meg is teszi. Egy-két dió után vissza az erdőbe, és néhány perc múlva kezdődik minden elölről. Nem véletlen, hogy a hónap képét is a nagy fakopáncsról készült fotók közül választottam. Egy olyan pillanatot, amikor egyenesen a kamerába nézett.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f6/7; 1/125; ISO 200.
Pécs, 2012. január 1.
Pécs, 2011. december 20.
Rajta kívül két nagy fakopáncs is állandó vendég már. Hím és tojó együtt járnak az etetőre. Őket leginkább a dió érdekli. Nagyon mókás, ahogyan a lábuk között egyensúlyozva próbálják kikopácsolni belőle az értékes beltartalmat.
Bízom benne, hogy lesz még miről írni ezzel kapcsolatban, mindenesetre a nagytestvér már a környéken mozog... :)
Pécs, 2011. december 13.
Két szajkó is folyamatosan be-beszállt. Őket leginkább a faggyú érdekelte. Nagyokat csíptek belőle, hogy utána egymást kergetve eltűnjenek az erdőben. Egyből feltűnt, hogy mindkét madár farka fehér a dértől. Nem lehet nekik könnyű ebben az időben.
A meglepetés erre a napra pedig egy erdei pinty volt. Váratlanul tűnt föl, néhány másodperc volt csak az exponálásra, egy kép sikerült mindössze. Minden télen megjelennek az etető körül, de eddig soha nem adtak lehetőséget, egy jobb kép elkészítésére. Általában az etető alatt matatnak, vagy valami kusza környezetben ücsörögnek. Most ez a madár egy kicsit kárpótolt ezért.
Pécs, 2011. december 1.
Az elmúlt hónap, mint már néhány éve a november mindig, a lesépítésről szólt. A téli madáretetéssel kapcsolatos dolgokat intézgettem. A leseket, etető helyeket élesítettem a rossz idő beköszöntével. Fotózásra kevés idő maradt. De mivel mindig velem van a fényképezőgép, jártamban-keltemben kattintgatok. Pécs környékét hetek óta köd borítja, de a magasabb hegyek kiemelkednek ebből a szürkeségből. A köd mindent beborított, de a magasból jól látszott, ahogy a hegy oldalában gomolygott a fák között. Ezt a pillanatot választottam a hónap képének.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 18-200 mm 1:3,5-6,3 DC; f:9,5; 1/1000; ISO 400.
Pécs, 2011. december 1.
Pécs, 2011. november 29.
Pécs, 2011. november 26.
