Blogok

Sólyomsztori

Tavasszal nagy hír kelt szárnyra baranyai madarász körökben. Vándorsólyom pár vert tanyát a Mecsekben. Régóta mutogatják magukat, de költésükre ez idáig még nem volt példa. Nagy öröm ez a természetvédőnek, mert nem is olyan rég még az országból eltűnt madarak között tartották számon. Vigyázták is a párt, ahogy kell. Hét lakat őrzi a revír pontos helyét. Elmúlt a tavasz, kicsit el is feledkeztünk róluk. Aztán jön a hír, fiatal vándorsólymok mutatkoznak a költőhelyen. Hej, sikeres volt a költés! Két fióka is röpült. A fiókákra pedig (legalábbis az egyikre) nagy feladat vár. Részese lesz az országos sólyomvédelmi programnak. A tervek szerint kis hátizsákot kap, amivel tudatja majd a szakértőkkel, hogy élete további részében milyen és mekkora utat fog megtenni, hol talál magának párt, és hogyan gyarapítja majd e nemes fajt, amikor eljön az ideje. De ne menjünk ennyire előre. Előbb meg kell fogni a madarat. Ennek sólyoméknál egy módja van, csalival helyhez kell szoktatni, és ha már biztos a jelenléte, akkor speciális hálóval befogni. A csali ilyenkor szokásosan galamb. A vándorsólyom örömére, és hát valljuk be, a galamb kárára. Nekem sem kellett több, kiváló alkalom lehet a fotózásra. Az első beetetés sikeres volt! A másodiknál már én is ott voltam. Méghozzá négy méterre a galambtól, egy lessátor takarásában. Innentől vált izgalmassá a dolog. Alig fél óra várakozás után a galamb nyugtalanná vált, és pár pillanat múlva már hallottam is a sólyom gyors szárnycsapásait. Többszöri próbálkozás után (látszik még tapasztalatlan a fiatal madár), sikeres volt a vadászat. A vándorsólyomra jellemző módszerrel a felreppenő galambot lerúgta, és már ott is állt rajta teljes életnagyságban a fiatal hím vándorsólyom. A négy méteres távolságból akár szabad szemmel is mindent láthattam, de az objektíven keresztül hihetetlen látvány volt.

Ilyet csak természetfilmben lát az ember. A madár nem sokat teketóriázott, egyből tépni kezdte a prédát.

Toll, bőr, hús mindegy volt, vadul kebelezte befelé. Az iram aztán lassan csökkenni kezdett, elfáradt a nagy munkában. Ilyenkor nézelődött, és erősen lihegett, ugyanis a hőmérséklet is erősen kúszott felfelé. Látszott, hogy nem tetszik neki a meleg.

Közel két óra falatozás után a sólyom megunta a dolgot. Jól is lakott, melege is volt, elvonult hát pihenni. Felült a közeli árnyékos sziklafalra, és onnan bámészkodott.

Egyszerűen szenzációs volt. Egy ritka madár életébe nyerhettem bepillantást. A vad csillogás a szemében, a nemes tartás, a hihetetlen precizitás, ahogyan ez a ragadozó működik. Lenyűgöző, félelmetes és csodálatos.
A történet vége aztán sikerrel zárult. A fiatal tojó megkapta a jeladót, hogy segítse a fajhoz kapcsolódó természetvédelmi munkát. Reméljük innen pedig egy új történet kezdődik, a mecseki vándorsólymok története.


Pécs, 2010. augusztus 3.

A hónap képe - 2010. július

Janka-sallangvirág - 2010. július, Villányi-hegység

Júliusban sokat mászkáltam az éppen virágzó védett növények után. Pontosabban néhány orchidea volt a célpont. A kedvencem ezek közül a bíbor sallangvirág lett. Szabadságról visszatérve első dolgom volt, hogy utána járjak ennek a virágnak. Félő volt ugyanis, hogy a virágzást idén is lekésem, mint ahogy az előző két évben ez sikerült. Szerencsére nem így történt. Gyuri barátom segítségével éppen időben érkeztünk. Az eldugott kis élőhelyen szépen virágzott a keresett növény. A fotózást kissé megnehezítette a sallangvirág sajátossága, miszerint mézajkai hosszan megnyúlnak, Sokszor 5-6 cm-nél hosszabbra is. Nem nagyon tudtam mit kezdeni ezekkel a virágokkal, mert sehogy sem akartak beleférni a fényképező keresőjébe. Aztán végül mégis találtam egyet, ami még csak most kunkorodott. Már csak a hátteret kellett belőni, és elkészülhetett a kép a bíbor sallangvirágól.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:8, 1/350, ISO 200.


Pécs, 2010. augusztus 1.

Újabb orchidea

Sokan nem is tudnak a létezésükről. Karcsú termetükkel, zöldes színükkel szépen megbújnak az erdei aljnövényzetben. Szerencsére én találkozhattam velük. Már a nevük is szépséges, nőszőfüvek. Orchideák a javából. De, hogy ezt láthassuk is, le kell hasalni, és közel kell hajolni. Alig 1-2 cm-es virágaikat csak így csodálhatjuk meg. A népes családból most a lilakocsányú nőszőfűhöz volt szerencsém. A terepi kalauzolást, és a szakértő segítséget a határozásban ez úton is köszönöm Gábor kollégámnak.


Pécs, 2010. július 21.

Szitakötős este

A család rákapott a horgászatra. Nemcsak a feleségem, de már a gyerekek is folyton a vízparton lennének. Ezért hát a legutóbbi hétvége is ennek a jegyében telt. Délutáni pecázásunk estébe hajlott. A folyamatos bevágás-bedobás-csalizás közben nem tudtam nem észrevenni, hogy a folyópart tele van szitakötőkkel. A lemenő nap fénye szépen megvilágította őket, amikor egy-egy kiálló növény csúcsán megpihentek. Két kapás között muszáj volt néhány kép erejéig rájuk is figyelnem.


Pécs, 2010. július 18.

A hónap képe - 2010. június

Szöcske - 2010. július, Tolnanémedi

Az elmúlt hónap alatt töltöttük két hetes szabadságunkat Tolnanémediben. Természetesen a fényképező is előkerült, bár most kevés eredménnyel. Nyomába eredtem a sárgarigónak. Sajnos kemény fickó, nehezen adja magát, úgyhogy a tervem, miszerint most róla írok, nem jött össze. Ehelyett egy aprócska jószág kerül a hónap képe sorozatba. Sárgarigós leskelődéseim rendszerint hajnalban vagy késő délután történtek. Mivel említett madárka nem volt hajlandó közelről is mutatni magát, mással kellett elütni az időt a lesben. Szerencsére ilyenkor nyár derekán mindenféle sok lábú lény jön-megy mindenfelé. Így volt ez ezen a reggelen is. A les mélyén ülve nézelődtem jobbra-balra, amikor észrevettem egy szöcskét a leveleken. Nem mutatott semmi érdekeset egészen addig, amíg a felkelő nap sugarai rá nem estek. Abban a pillanatban megelevenedett a levélzet, és rajta a kis zöld szöcske. A szép színhatás fényképre kívánkozott. A fényképezőt felé fordítottam, és lőttem pár kockát. Csak most, hogy a képeket feldolgoztam, vettem észre, hogy egy lába hiányzott. Nem hat, hanem csak öt lábú pajtásra leltem a sárgarigó mentes hajnalon.


Pécs, 2010. július 1.

A hónap képe - 2010. május

Gyurgyalag pár - 2010. május, Tolnanémedi

Májusban a hónap képét a gyurgyalagokat bemutató fényképek közül választottam ki. Nagyon megkapó volt, ahogy a hím a nász reményében különböző ajándékokkal próbált kedveskedni a tojónak. Sokszor sikertelenül, mert az holmi lószúnyoggal nem érte be. Így hát csak ültek egymás mellett, amíg egy jobbnak tűnő ajándéknak való arra nem vetődött.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/60, ISO 200.


Pécs, 2010. június 1.

Gyurgyalagok

A Tolnanémedin töltött hosszú hétvégére fotós tervekkel érkeztem. Sajnos az eredeti elképzelésem nem jött össze. A korábban megtalált nyaktekercs nem költött, a búbos banka projekt pedig átment mezei veréb telepítésbe. :) A kihelyezett odút ugyanis ők foglalták el, nem pedig a banka. Mit volt mit tenni, nagy dérrel-durral kirohantam a tavalyról már ismerős gyurgyalagjaimhoz. Már egy ideje visszajöttek, és a mostoha időjárás ellenére már a költőhelyen kell lenniük. Napnyugta előtt kiraktam egy beszállóágat, és egy lessátrat, hogy majd hajnalban kitelepszek pár órácskát.

Négykor keltem, és a hajnali "frissességgel" tolattam ki az udvarból. Az utcán furcsa zajra lettem figyelmes. A kerítés mellett hangosan szuszogva egy sün battyogott hazafelé éjszakai portyájáról. Mivel nagyon ritkán találkozunk, egy fényképet azért eleresztetem.

E rövid kis közjáték után már a lessátorban kucorogtam. Megint nem sikerült valami tágasra, de pár órát kibírok benne. Épphogy csak világosodott, de a homokbánya éledezett. Felébredtek a seregélyek. Hangos rikácsolással kezdtek neki a napi sürgés-forgásnak. Már bőven fiókákat etetnek. Az első látogató is seregély volt a beszállóágon.

Kicsit többet kellett várni a gyurgyalagokra, de ők is megjelentek. Az első napsugarakra már ők is a levegőben parádéztak. És szerencsére az új beülőt is egyből birtokba vették.

Hangos prü-prü és tollászkodás közben várták, hogy melegedjen a levegő, és a rovarok is röpülni kezdjenek. Persze én csak örültem a várakozásnak, nyomtam az exponáló gombot, amikor csak lehetett. A hajnali toalett pillanatait ellesni nem minden nap lehet.

Amint mozgolódni kezdtek a rovarok, madárkáim is mozgásba lendültek. Gyurgyalagéknál ez a nász időszaka, melynek rituáléja van. A hím megajándékozza a tojót, mielőtt az kegyeibe fogadja. Az ajándék általában egy-egy ízletes rovar. Nagyon szép egy ilyen pillanat, amikor a hím odaadással közeledik a néha még tartózkodó tojóhoz.

Végül három és fél óra kuporgás után, elgémberedett tagokkal és persze jó néhány memóriakártyára rögzített élménnyel indultam haza.


Pécs, 2010. május 25.

Páfrányok között

Napokkal ezelőtt a Mecsekben számomra eddig nem ismert páfrányfajra bukkantunk. Most nyílt csak lehetőség, hogy fényképezővel is megnézzem ezt a védett növényt. Csapzott az erdő az elmúlt napok viharaitól, de a víznyelő oldalában lévő hölgypáfrányos mellett ott várt a pelyvás pajzsika is. Jól megnéztem magamnak. Szép formájával talán a szépen kunkorodó friss hajtásai tetszettek.

Páfrányfotózásból arra ocsúdtam, hogy egy ökörszem hevesen énekel mellettem. Nem nagyon akart elmenni, akármit is csináltam. Aztán rájöttem, mi lehet az oka. A közelben lévő ágkupacban 3 éppen kirepült ökörszemfióka mozgott. Őket féltette a papa. A fiatalok még nem annyira óvatosak, ezért egy két képet tudtam készíteni a még sárga csőrű apróságokról. Aztán hagytam őket, hadd nyaggassák még szüleiket néhány zamatos hernyóért.

A hazaút sem telt eseménytelenül. Az út menti vadrózsa csúcsán cigánycsuk hintázott. Nem tudtam ellenállni. Leparkol, ablak leteker, fényképező elővesz. Szerencsére az autó jó álcának számít, van úgy, hogy a madarak nem törődnek vele. Kiderült, hogy csukéknál is nagy a sürgés-forgás. A bokorból fiókák kérő hangja hallatszott. A hím és a tojó is szépen hordta a táplálékot az utódoknak. Azért az "apuka" szakított néha arra is időt, hogy pár strófával hirdesse a bokor csúcsáról, hogy ki is az úr a háznál.


Pécs, 2010. május 20.

Nőszirom

Csodaszép virágok között jártam. Laci barátom útmutatását követve kicsit elkalandoztam. Nem a hegyek, szurdokok, vízmosások között kerestem a szépségeket, hanem a Mecsek lábánál elterülő vizenyős réteken. A kicsit süppedős talajon bizonytalan a járás. Minden lépésre víz préselődik ki a földből. Nehezíti a dolgot, hogy folyton a felreppenő bíbiceket nézem, így egy kicsit botladozom is. A félcombig érő fű tarka a virágoktól. Leginkább a réti boglárka sárgája dominál, ami közé itt-ott rózsaszín és kék is vegyül. Igazából a kéket keresem. Rövid nézelődés után meg is találom az elsőt, aztán a többit is. A sárga mező fölé magasodik a szibériai nőszirom.

Nagyon szép, méltóságteljes növény. A sárga boglárkák pedig szép kontrasztot adnak a kicsit lilába hajló kékségnek.

Miután alaposan körbejártam a témát, és indulni akartam, feltűnt még valami. Kisebb termetével elveszett a magas fűben, de szerencsére észrevettem. Néhány tő nyári tőzike bújt meg szerényen a nőszirmok árnyékában.


Pécs, 2010. május 7.

A hónap képe - 2010. április

Naplemente a hátamon - Hétpettyes katica - 2010. április, Tolnanémedi

Az aktuális hónap képe április utolsó napján készült. A hétvégét megint Tolnanémediben töltöttük. Késő délután volt már, mikor a határban jártam. A búbos banka telepítési projektemet ellenőriztem. Kicsit bosszúsan gyalogoltam vissza az autóhoz, mert a bankák egyenlőre nem az én terveimnek megfelelően gondolkodnak. A közeli bokor csúcsán egy sordély énekelt. Gondoltam, ha már itt vagyok, megpróbálok egy-két képet készíteni. Csak úgy találomra lehasaltam a fűbe a bokor közelében, és vártam, hogy a madár a megfelelő szögbe kerüljön. Várakozás közben észrevettem magam mellett egy katicát. Mivel a sordély váratott magára, az objektívet a bogár felé fordítottam. Szépen csillogott a már lemenő nap fényében. Néhány kocka után azonban a sordély visszajött, és a katica már nem volt érdekes. Otthon vettem csak észre, hogy mit is fotóztam. A kis bogár páncéljában visszatükröződik a nap, amint éppen a horizonton áll. A katica pedig a nap utolsó fényeiben még kinyújtóztatta lábát, mielőtt nyugovóra térne. Kedves kis pillanat lett. Így hát a kép elnyerte a hónap képe címet.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/90, ISO 200.


Pécs, 2010. május 1.