Blogok

Szürkebarát

Érdekes dologra derült fény a madáretetőnél. Fogytán volt az eleség, hát pótolni kellett. Sok az éhes csőr ebben a hidegben, szépen járnak a kismadarak. Cinegék, zöldikék, néha egy-egy vörösbegy is.

Az ölyvek is benéznek rendszeresen, és szerencsére némelyikük már azt is teszi, amit elvárnék tőlük. Az idei szezont tekintve ez mindenképp haladás.

  

A meglepetés viszont a madáretetőnél történt. Megjelent a szürkebegy a földön, és ugyanakkor megjelent a szürkebegy az etetőtálcán. Mi van? Két szürkebegy! Az erdei szürkebegy nem egy gyakori madár, ráadásul vonuló. Ilyenkor valahol a Földközi-tenger mellett telel a többség. Már az is szenzációszámba megy, ha egy áttelelő példány megjelenik a madáretető mellett. Na de kettő, az felér egy csodával. Legújabb kedvenceim, szürke barátaim, ketten vannak, és ezzel az esélyeim is megduplázódtak a szürkebegyfotóra. Kettőből egy csak odaugrik, ahol az a szemnek is kellemes.

Pécs, 2017. január 13.

Nézőpont kérdése...

... hogy a mostani időjárás jó-e, vagy sem. A kora reggel munkába, iskolába igyekvőknek bizonyára nem, hiszen a csípős hideg hamar a kabát alá ér. Viszont afelől kétségeink se legyenek, hogy a természetnek jó. A fagyott időszak része az évezredes körforgásnak, így addig élvezzük a hideget, amíg lehet, és addig keressük a fagyott természet titkait, amíg lehetőségünk van rá. Én is kerestem, persze hol máshol kerestem volna, mint a leskunyhóban, ahol bizony a hideg ellenére, vagy éppen pont a hideg miatt izgalmas dolgok történnek ez idő tájt. Az ölyvekre nem kell órákat várni, a fagyos éjszaka alatt elhasznált energiát pótolni kell, nincs mese, enni kell, így a frissen kirakott táplálékra szinte azonnal reagálnak.

És ha egy jön, jön kettő is. Hamar ölyvek kiáltozásaitól lesz hangos a környék.

  

A pillantások egyre szigorúbbak lesznek,

és bizony az összetűzések is egyre hevesebbek,

minél többen gyűlnek össze.

Az erőviszonyok aztán hamar tisztázódnak, és kiderül, hogy az a legjobb, ha mindenki vár a sorára.

Az ölyvek között már távozók is vannak,

amikor a hollók még csak most érkeznek.

Ketten, mint mindig,

beszélgetve, mint mindig.

Fél szemmel azért érdemes a madáretetőt is figyelni, hátha a kis szürkebegy jó helyre ugrik egy-két másodpercre.

Jó-jó, de valahogy hiányzik még valami. Nézegetem az elkészült képeket, és az utolsónak maradt ölyvekkel bíbelődöm. Aztán végül rájövök, hogy a jó kép is, akárcsak a mostani időjárás, csupán nézőpont kérdése. :)

Pécs, 2017. január 10.

Egy szürke vendég

Dolgozik az etető a hegyen. Nem mondanám, hogy nagyon jó a forgalma, de azért van madár, és a napraforgó is szépen fogy. Főként a cinegék járnak persze.

Velük próbáltam néhány, a területre jellemző kompozíciót összehozni.

  

A kismadáretető mellett a ragadozók etetése is folyamatos. A környék egerészölyvei ezt ki is használják, bár továbbra sem annyira közreműködőek, mint szeretném.

  

Annyira azért nem bánom, nem kell már küzdenem az ölyvfotókért, csak a szokatlanabb kompozíciókat keresem.

A hollók is be-benéznek. Jelenlétük mindig feldobja kicsit a hangulatot.

Az igazán izgalmas dolog azonban jelenleg egy szürke kismadár jelenléte. Az etetési szezon kezdete óta az etető körül mozog, rendszeresen meg is jelenik. Ám bujkáló természete miatt eddig nem tudtam értékelhető képet készíteni róla. Vagy egyenesen az etetőtálca közepébe ül a napraforgó kupac tetejére, vagy az etető alatt, egér módjára surrogva szedegeti a lehullott napraforgódarabkákat. Szóval feladja a leckét rendesen az erdei szürkebegy. :)

Pécs, 2017. január 8.

Év vége, év eleje

Egy-egy fotó jut mindkét időpontra. Az év vége családi körben zajlott. Élveztük a szülői házak vendégszeretetét, és persze a madáretető forgalmát a meleg szobából. Nem is terveztem fotózást, de persze nem bírtam ki, és egy röpke fotó erejéig csak beültem a kamera mögé. A képet a hosszan tartó ködös időjárás ihlette, és az a látvány, ahogy a ködhatár felett kibukkan a természet a földközeli felhőből.

A másik fotó már az új évben készült, merőben más körülmények között. Tiszta, napsütötte, hideg idővel köszöntött be a január. A fagyott természet rezdüléseit kerestük kislányommal a tavaknál. Madarásztunk, fényképeztünk. Sétánk estébe hajlott, így szép naplementében gyönyörködhettünk az éjszakázni készülő egerészölyvvel együtt.  

Pécs, 2017. január 3.

A hónap képe - 2016. december

Deres naplemente - 2016. december, Mecsek

A decemberi fotózások nem teljesen úgy sikerültek, ahogy elképzeltem, a tervezett fotókat nem sikerült elkészíteni. De élményből azért szerencsére nem volt hiány. Az egyik legszebb pillanat a hónap során az a naplemente volt, amit a ködhatár fölött, kislányommal együtt éltünk át. A hosszú ideig tartó ködös-deres időjárás megfelelő magasságban teljesen más arcát mutatta, és a ködtenger alá lenyugvó nap csodálatos színeket varázsolt a zúzmarás hegység fölé.

A kép Pentax K-5 II vázzal, SMC Pentax DA 1:3.5-5.6 18-55 mm AL optikával, f4, 1/13, ISO 80 beállításokkal készült.


Pécs, 2017. január 3.

Vajon mi van...

... a felhők felett? Ilyentájt a hozzám hasonló földhöz ragadt emberek is megtapasztalhatják ezt. Az egész nap vastag ködbe burkolódzó táj a magasabb pontokról egészen másként mutat.

A földközeli felhőpaplan hullámzó tengerként öleli körbe a hegyeket. A naplemente pedig csodálatos látvánnyal örvendezteti meg azokat, akik elhiszik, hogy a felhők fölött mindig süt a nap. :)

Pécs, 2016. december 17.

Ínséges idők...

... járnak, és nem feltétlenül a madarakra, sokkal inkább a fotósra. :) A sasok aktivitásának csökkenése miatt a síkvidékről visszahúzódtam a hegyek közé. A több éve üzemelő hegyvidéki etetőhelyen is elkezdtem az etetést. November folyamán a kismadáretető és az ölyves etetőtér is beüzemelésre került. Leselkedésre is akadt lehetőség, sőt több alkalommal társam is akadt. Kislányom érdeklődése a természetfotózás iránt töretlen, én meg persze szívesen tanítgatom. Rácsodálkozása a madarak világára nekem is nagy örömet okoz. Ezért a számomra sikertelen fotózások nem is idegesítettek. Egy ideig. :) Az etetőtéren a forgalom is csak ilyen-olyan. Mint ez a téleleji időszak. Bár éjszaka vannak mínuszok, a nappal 5-10 fok közé felkúszó hőmérsékletben az ölyvek is inkább lustán süttetik magukat a nappal, mintsem a leskunyhó előtt mutogatnák magukat. Van is tél, meg nincs is. Így van is fotózás, meg nincs is.

Pécs, 2016. december 15.

A hónap képe - 2016. november

Rétisasok - 2016. november, Dél-Zselic

Nem is volt kérdés, hogy a november hónap fotója melyik sorozatból kerül ki, hiszen fantasztikus élményben volt részem az elmúlt időszakban. Egy alkalommal a saskunyhó rejtekéből egyszerre négy rétisas társaságát élvezhettem. Láthattam őket olyan közelről, ahogy eddig vadon élő sast még soha. Nagyon izgalmas és egyben felemelő pillanatok voltak. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy madárfotós pályafutásom eddigi legnagyobb eredményének tekintem azt a napot. Minden bizonnyal van ennek némi érzelmi oldala is, hiszen lassan több mint másfél évtizede foglalkozom a faj védelmével. A védelmi munka során sok időt töltöttem a fészkelőhelyük közelében, és több olyan megfigyelésben lehetett részem, ami szintén a sasok magánéletének titkai közé tartoznak. Éppen ezért nem csak az elkészült fotósorozatnak örültem, hanem annak is, hogy láthattam egészen közelről, hogyan viszonyulnak egymáshoz ezek a nagy madarak. A most választott képen is egy ilyen helyzet látható. Bár a szénabála elég nagy, két rétisasnak mégis kevés volt. Az öregebb példány egy határozott pillantással hamar rendre utasította fiatalabb társát, aki helyet szeretett volna magának a bála tetején.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/100, ISO 800 -1 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2016. december 1.

Egy szürke nap

Újabb sasos kalandok reményében gubbasztottam a sötét kunyhóban. Mondanom sem kell, hogy az itt eltöltött legutóbbi les eseményei hosszú időre meghatározóak lesznek, és persze jó volna megint átélni az izgalmas perceket a nagy madarak társaságában. Az élmények újra és újra lefutottak előttem, amíg a reggelre vártam. A csillagos égbolt szép hajnalt ígért, de ahogy telt az idő egyre világosabbá vált, hogy ezen a reggelen semmilyen napkelte nem lesz, legalábbis látható formában. Pirkadatra masszív köd ült rá a rétre. A szénabálára érkező ölyv mögött is egybefolyt a szürke háttér.

A szokásos forgalom a megszokott résztvevőkkel azért szépen kialakult, de említésre méltó esemény nem nagyon történt. A szarkák, varjak tették a dolgukat, a két ölyv meg szokatlanul nyugodtan tömte a begyét egymás mellett. Se fény, se esemény, se sas. 

Az etetőtérre beröppenő varjakkal múlattam az időt. Gondoltam, ha már ennyire nincs fény, akkor fokozzuk a dolgokat. Ha másra nem is, a művészkedésre tökéletes az időjárás. :)

Így utólag végiggondolva, az események alakulása nagyon hasonlít az egy évvel ezelőttire. Ha így van, akkor esélyes, hogy vége a sasolásnak. Meglátjuk...

Pécs, 2016. november 28.

Arcok az ivóból

A madáritatónál jártam. Ebben az évben ez nem esett meg túl gyakran. Mondhatnám, hogy sajnos, de ez azt is jelenti szerencsére, hogy a többi fotós projekt annyira jól működött, hogy nem volt már rá időm. Viszont az őszi-téli időszak mindig rejteget magában annyi meglepetést, hogy most már időt kellett rá szakítanom. Sok a süvöltő a környéken, hátha... A forgalomra nem is volt panasz. Sorban estek be a kisebb madárcsapatok, és az általában jellemző cinegék helyett most inkább a pintyek domináltak. Főként a tengelicek voltak többségben. Jó volt nézelődni, nem kapkodtam, inkább élveztem a látványt. Na de a feltűnő citromsármányt már nem engedtem el fotó nélkül. Egy jó habituskép mindig jól jöhet.

Az itató már elég régen üzemel, ezen a helyen már vagy hét éve. A szerkezeten ez itt-ott meg is látszik. Az ősz folyamán az egyik sarka kicsit megroggyant, így kibillent az optimális helyzetből. Ebből következően jelen állapotban a leshez nagyon közel is tudnak inni a madarak. Ez a fotózás szempontjából annyira nem kedvező, viszont cserébe olyan extrém közelségbe is kerülnek a madarak, ami engem mindig is megfogott. A szinte karnyújtásnyira lévő szajkó látványa,

vagy az ugyancsak 1 m-en belül fürdőző vörösbegy közelsége nagyon közvetlenné teszi ezt a helyzetet.

Engem ez mindig nagyon inspirált, és mindig is kerestem ezeket a pillanatokat. Főként azoknál a fajoknál lehet ez izgalmas, amelyeket hétköznapi helyzetben nem látjuk ilyen közelről. Ezen gondolkodtam, amikor megláttam a közeli erdősávba beszálló egerészölyvet. A madár felült egy száraz ágra, és feltűnően érdeklődve bámulta a víz melletti forgalmat. Egyből az a gondolatom támadt, hogy ide készül. Nem csalódtam. Egy gyors siklás a fák között, és az ölyv ott topogott a fejem fölött a kunyhó tetején. Fél perc totyorgás után pedig lehuppant a medence szélére.

Hej, de szeretem ezt a feszültséggel teli érzést. 2,5 m a távolság. „Szó bennszakad, hang fennakad.” A kismadarak számára tervezett itatón ott magasodik ez a szép ölyv. Nézelődött, majd tyúk módjára, kicsit sután, beletotyogott a vízbe. Olyan hatalmas volt, mással nem is próbálkoztam, csak lőttem pár portrét.

Jó kis helyzet volt, olyan igazi itatós helyzet.

Pécs, 2016. november 24.