Blogok

A bamba gyík

A Mecsekben ez idő tájt számos orchidea nyílik. Kosborok, bangók, bontják gyönyörű virágaikat. Az egyik meleg, napsütéses sziklagyepen az egyik képviselőjükbe botlottam. Szarvasbangó, őméltósága most kezdte meg egy-két hétig tartó virágzását. A kis növényke néhány bimbójából az első már teljes pompájában csalogatja a beporzásra váró rovarokat.

Nagy elmélyültséggel próbáltam megfelelő helyzetbe jutni a fényképezővel, mikor pár méterre tőlem nagy zörgéssel megindul valami. Nem lehet túl nagy, mert a fűből nem látszik ki. Ahogy jobban feltápászkodok, egy szép hím zöld gyík néz velem farkasszemet. Óvatosan szerszámot cserélek, és megpróbálom a másik objektívvel lekapni. Látszik, hogy a terület urának képzeli magát, mert nem akar gyorsan eliszkolni. Sikerül egy-két közeli portrét is készíteni. Mikor már nem tudok többet kattintani, hirtelen gondol egyet, és már ott sincs. Nagy csörtetéssel eltűnik egy nagyobb fűcsomó mögött.


Pécs, 2009. május 12.

Fácánból poszáta

A hosszúhétvégén tett családi látogatás alatt jutott egy kis idő nézelődni a környéken. Szüleim háza a falu szélén van. Mindíg nagy a madármozgás akár a kertek alatt is. Ölyvek, dolmányos varjú, szajkó, házi rozsdafarkú, barázdabillegető, seregélyek és még egy sor más madár jön-megy teszi a dolgát ilyenkor tavasszal. Többször feltűnt, hogy a kert mögül fácán kiabál rendszeresen. Gondoltam teszek egy próbát. Álcahálóval felfegyverkezve beültem a kert szélén húzódó bokorsor szélébe és vártam. Seregélyek bandáztak a veteményesben, sordély énekelt a közeli gyümölcsfákon. Nyaktekercs is kiabált a közelben, de a fácán csak nem akart jönni. A bokorsorban viszont énekelt egy karvalyposzáta. Addig-addig közeledett, amíg egyszer csak a mellettem álló eperfán kezdett énekelni. Na ezt már nem hagyhattam szó nélkül. Fácán ide vagy oda, lesállást változtatva célba vettem a poszátát. Rövidesen vissza is jött nagy lelkesen énekelve. Bár a 300 mm-es optika megint rövidnek bizonyult, pár hangulatképet sikerült róla készíteni.


Pécs, 2009. május 4.

A hónap képe - 2009. április

Barátposzáta - 2009. április, Mecsek

Az áprilisban készült képek közül a választás a tojó barátposzátáról készült felvételre esett. Az egyik oka az, hogy a madáritatós fotós projekt első termése, a másik, hogy a családi zsűrinek is ez tetszett a legjobban. A fotózás ebben az esetben is vízhordással kezdőtött, majd gyors pakolás, víztisztítás, és leskunyhóba való bepréselődés. (A bejárat egy hangyányit kicsinek bizonyul, ellenben a kunyhó belül jó szűkös.) Szóval kényelmesen elhelyezkedek, fényképező tűzkész, jöhetnek a madárkák. A környéken nagy a mozgás. Fekete és énekes rigók énekelnek, seregély szól a közelben, sordély, szajkó, citromsármány hangját is hallani, és a környező bokrokban több barátka is énekel. Szóval a helyzet kecsegtető, és várok. A vízen szaladgáló molnárpoloskákkal szórakozok, a fényképező beállításait próbálgatom. Madár még mindíg nem szállt le a vízhez. Már jó ideje kucorgok bent e lesben, zsibbadog, minden bajom van. Azon gondolkodom, hogy mit csinálok rosszul. Amikor már az jutott eszembe, hogy elmegyek, hiszen jobb dolgom is van, mint hogy itt..., akkor meghallom a közelről jól ismert szárnysuhogást, és a beszállóág végén ott ült egy tojó barátka. Néhány ugrással a vízben termett, ivott pár kortyot, és odébbált. Pár kockára futotta csak, mire a bambulásból feleszméltem, de megnyugodtam, hiszen MŰKÖDIK a madáritató!

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/125, ISO 200.


Pécs, 2009. május 1.

Barna rétihéja

Ilyenkor tavasszal autózás közben is érdemes nyitott szemmel figyelni a tájat (na meg persze az utat is), mert sok érdekes dolgot láthatunk. Hazafelé jövet az egyik gabonatábla felett 2 barnarétihéját láttam. Hím és tojó. Minden évben a közeli halastónál költenek, így ez önmagában még nem nagy szám. De mindkét madár, különösen a hím viszonylag közel az úthoz sokáig ugyanazon terület fölött imbolygott. Na ez már jó. Fék, lükverc. Elő a fényképezőt. Az autó anyósüléséről jó fél órán keresztül figyeltem őket, amint érdekes repülésükkel a már hullámzó árpa mezőt kémlelték. Bár a 300 mm-es optika még ehhez kicsit rövid, azért született néhány elfogadható kép.


Pécs, 2009. április 21.

Etető után itató

A jól sikerült madáretetős szezon után úgy döntöttem, hogy tovább próbálkozom a leskunyhós fotózással, és a madáretetőt itatóra cserélem. Rövid tervezés, és internetes kutakodás után el is készült a kb 1,6 négyzetméteres vízfelületet biztosító madáritató.

Immár második hónapja csalogatja a szomjas madárkákat. Az idő végre nekem is kedvezett, és ki tudtam ülni egy kicsit leskelődni. Az első alkalommal nem volt nagy sürgés-forgás. Mégis örültem, mert egy kedves kis madárka nyitotta meg az itatós fotózást.

Néhány barátposzáta énekel a környező bokrokban, így nem csoda, hogy ez a kis tojó betért egy fürdőzésre, hogy utána illendően fogadhassa a hímek udvarlását.


Pécs, 2009. április 16.

A hónap képe - 2009. március

Tavaszi látomás - Téltemető - 2009. március, Dél-Zselic

A március, mint minden évben a tavasz jegyében telt. Elkezdtek nyílni az első virágok, beindult a természet. Színek, formák, hangok teszik ilyenkor izgalmassá a természetjárást, a tél szürkeségével és némaságával ellentétben. Az első helyszín, amit minden tavasszal felkeresek a téltemetőket rejtő erdő. A hóvirágok, hunyorok között elszórtan előbújó, sokszor még fagyos éjszakákkal dacoló, sárga virágok évről-évre rabul ejtenek. Tradíciója van a téltemető fotózásának. Nem lehet ajtóstól rontani a házba. Először körbe kell járni a hejszínt. Minden virágot megnézni, több oldalról, lehajolva. Méregetni a napsütés (ha éppen szerencsénk van) irányát. Mérlegelni a lehetőségeket. És ha már megvan a koncepció, akkor jöhet a megvalósítás. Először mindig egy-egy távolabbi felvétel. Egész alakos virágportré. És ha a kötelező felvételek megvannak, jöhet a kísérletezés. Az elmélyülést és koncentrációt, amit a téma megkíván, a fotózás utáni sáros, vizes ruhám is jelez. A márciusban készült fotók közül ez a kicsit sejtelmes közeli felvétel lett a hónap fényképe.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Jupiter 85; harmónika kihuzat; M42-Pentax átalakító; f:2,8, 1/2000, ISO 200.


Pécs, 2009. április 1.

Variációk kakasmandikóra

A tavaszi hangulat elengedhetetlen része, hogy megnézzem nyílik-e már a kakasmandikó. Az odavezető út találgatásai, a faluszéli romos ház, az árokpartot borító hóvirágok, a teli vizesárokban úszkáló béka petecsomók, mind hozzátartoznak a mandikó - fényképezéshez. Ez a felülről jelentéktelennek tűnő virág lehasalva egészen mást mutat. Minden évben elcsábulok, és leheveredve próbálgatom a különböző beállításokat. A felszerelés teljes skáláját kipróbálom, hogy mi adja a legjobb eredményt. Derítés innen - onnan, ellenfény - frontfény, szűk vagy tág blende, minden évben ezek a kérdések, de aztán mindig rájövök, hogy a mandikó így is szép, meg úgy is szép. Persze a márciusi időjárás itt is sokszor közbeszólt, de idén a nap is kisütött...


Pécs, 2009. március 16.

Első az elsők között

Mindíg nagy élménynek számít, ha a tél végeztével elkezdődik a kora tavaszi virágzás. Ilyenkor pontos haditerv készül, hogy a virágkalendárium szerint, és a saját tapasztalatok alapján, sorra nyíló vadvirágokat, azok élőhelyét milyen sorrendben látogassam végig. Szoros menetrend ez, mert a hirtelen beköszöntő tavsz hatására berobbannak a virágok, és ha nem tervezek előre, akkor csak kapkodom a fejem, és mindenről lemaradok. Szóval az első hadmozdulat minden évben a Dél-Zselic lankái között megbúvó kis téltemető populáció felé irányul. A február végén előbújó, egy-két hétig virágzó kis védett növény az egyik kedvencem. Nehéz jól megfotózni, mert az ilyenkor jellemző változatos időjárás már többször megtréfált. Bizony el kell kapni azt az egy vagy két napot, amikor én is ráérek, az eső sem esik, a nap is süt, és az autó is indul. Ez nem minden évben sikerült, ezért kevés jó téltemető fotóm is van. Idén a második alkalom volt, amit talán sikeresnek mondhatok. Igaz, hogy nyakig sáros lettem, mert hát megfelelő perspektívát találni a vizes, sáros talajon nem egyszerű, de talán megérte.

Trillázó csuszkák, doboló harkályok, búgó kék galambok és a pocsolyából halkan brekegő erdei békák adták az aláfestést.


Pécs, 2009. március 8.

A hónap képe - 2009. február

Extázis - Zöldike - 2009. február, Mecsek

Február hónapban a hónap képe az "Extázis". A képen szereplő zöldike érdekes testtartása ihlette a címet. Több alkalommal is próbálkoztam azzal, hogy az etetőre gyűlő madarak viselkedéséből is elcsípjek valamit. Erre a legkézenfekvőbb a zöldike volt. Egyrészt ez a faj látogatta a legnagyobb számban a napraforgós tálcát, másrészt igen aktívan "viselkedtek" is. Folyamatosan civakodtak, kergetőztek. Általában ezek a viták nagyon gyorsan zajlottak le, így nagyon kellett koncentrálni, hogy időben nyomjam a gombot. Az esetek többségében elkéstem vele, de azért arra is volt példa, hogy sikerült egy-két jó mozdulatot elcsípni. Így volt ez azon a napon is. A reggeli erős havazás után délutánra jött egy kis napsütés. Ettől a madarak is felélénkültek, nagyon jó mozgás volt az etetőn. Zöldike-özön. Szerencsém volt az időjárással, mert a napsütés lehetővé tette, hogy rövidebb záridővel fotózzak. A mozdulatok kimerevedtek a képen, a korábbi bemozdulásos "akciófotókkal" ellentétben. A kép egy kapáslövés eredménye. Ez a szép hím a fölötte elrepülő fajtársát fenyegeti. Az egész talán 2 másodpercig tartott.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/1000, ISO 400.


Pécs, 2009. március 1.

Ritka (és) szép madárkák

Kis hazánk egyik ritkaságával hozott össze a szerencse. Gyuri barátom ötletén felbuzdulva sövénysármány nézőbe indultunk. A nagyharsányi Szoborparkban a megszokott téli látvány fogad. Ám a hétköznapi álca "kincseket" takar. Laci és Gábor is csatlakozik hozzánk, így már kis csapatot alkotva, a szobrok között sétálva a gyepet kémleljük, és buzgón fülelünk. Az én figyelmemet lekötik a köveken ugráló rozsdafarkúak, ám Gyuri fülét hegyezi, és már hallja is, amiért jöttünk. Előttünk a fűben 2 sövénysármány szedeget. Kicsit nagy a távolság, ehhez rövid az objektívem, ezért hasra vágom magam, és olyan kúszásba vágok, amit egy indián is megirigyelne. Bőszen csattog a fényképező, és már majdnem a kellő távolságban vagyok, mikor a két jámbor madárka megunja a kíváncsiskodásomat, és továbbáll. Az eredmény így is több, mint amire elsőre számítottam.

Ráadásként az itt telelő hajnalmadár is megmutatta magát, bár ő nem volt ilyen bizalmas velem, a megfelelő távolságot betartotta.


Pécs, 2009. február 20.