Szolid romantika
A vÃzityúkok elcsendesednek, egy darabig megint csak a köd gomolyog a vÃz fölött. Egyszer csak, nem is értem honnan, egy vöcsök terem elÅ‘ttem. De mindegy is, a lényeg, hogy itt van. Kicsit nézelÅ‘dik, majd kinyújtott nyakát a vÃzre fektetve rekedtes hangján szólni kezdett. Szinte ugyanekkor a másik irányból is megjelent egy vöcsök. Egymás felé úsztak, és táncolni kezdtek.
Olyan volt, mintha nem is a tavon történne mindez, hanem valami képzeletbeli helyen. Semmi sallang, csak a felkelő nap finom fényeiben táncoló madarak.
Szép kecses mozdulatok, de ez már nem az a hosszú tánc, amit egy hónappal ezelőtt láttam.
Szolid romantika csupán, ami összetartja a költés idejére a párost.
A táncnak hamar vége szakad, a vöcsköket egymás után nyeli el a köd. Az egyre erÅ‘södÅ‘ fényben csak a vÃzityúk igyekszik a dolgára.
Ahogy a nap egyre feljebb kúszik, a napsugarak úgy kergetik szét a vÃz fölötti párát. Hamarosan újra az ismerÅ‘s tavon vagyok szép fénygömbök között, és az elÅ‘ttem mélázó kis vöcsökkel búcsúztatom a reggelt.
Pécs, 2017. május 1.