Itató újratöltve

Tavaly történt még, hogy a madáritató kicsit megroggyant. A terepasztal szerű szerkezet egyik lába eltört, ezáltal az egyik sarka jelentősen kibillent. Így fotózásra alkalmatlanná vált, és mivel időm nem volt a javításokat elvégezni, az elmúlt év őszén mellőznöm kellett az itatós fotózásokat. Tovább azonban nem halogathattam a dolgot több okból is. Először is a madáritatót, amíg tudom, fenn akarom tartani. Nem csak fotós, de madárvédelmi szempontból is hasznosnak tartom. Másrészt már korábban beszámoltam róla, hogy mostanában kislányommal ketten járunk fényképezni, és a régi leskunyhó ezért már kicsinek bizonyult, ideje volt a bővítésnek. Szóval stabil lábakon vágunk bele immár ketten a soron következő, kilencedik madáritatós szezonba.

Az első fotós nap is elkövetkezett. Vajon mindent sikerült jól beállítani? Nagyjából. A madarak mindenesetre szépen járnak. Rögtön az elején egy vörösbegy szórakoztatott minket.

Szépen rázta magát a fürdőzés után.

Nagyon jó volt a kunyhó sötétjéből látni az önfeledten fürdőző madarakat. Míg fotós társam bőszen kattintgatott, én leginkább hátradőlve szemléltem csak a sorban érkező cinegéket. A madáritatót nyugtató helyett receptre is felírnám. A hatása garantált. :) Na de bármennyire is jó volt nézni a HD műsort, a következő vendéget már nem ereszthettem el fotó nélkül. A medence széléről seregély szemezett velünk.

De szeretem ezt a madarat! Fantasztikus színorgia, ami megjelenik a feketének hitt tollazaton. A seregély nézelődött egy darabig,

majd a vízhez ugrott, és fürdeni kezdett. Úgy látszik, hogy ez egy jel volt, mert ez után sorra érkeztek egymás után az újabb seregélyek.

Egymást érték a víz mellett landoló madarak.

Nagyon hamar közel húsz seregély ugrált, fürdött, kergetőzött a víznél és a medence szélén. A bőség zavarában a csoportos jeleneteket el is rontottam. Mindig akadt egy belógó fej, vagy hát, vagy szárny, ami miatt nem tudtam jó képet készíteni a fröcskölős tömegről. Egy-egy tiszta helyen landoló madárról azért készült habituskép.