Nagyböjt

Nem is volt kérdés, hogy a vöcsöknászos péntek délutánt egy hajnali fotózás is következni fog. Vasárnapra esett a választásunk. Holdfény nélküli az éjszaka, sötétben bandukolunk a parton. Felhő nincs az égen, szép napkelte ígérkezik, ráadásul enyhe pára is lebeg a víz fölött. Azt már tudom, hogy e kettőnek a kombinációja mire képes, úgyhogy jókedvűen, bizakodva gázolok be a vízbe, míg hűséges fotós társam a parti kunyhóban tűnik el. Még napkelte előtt beindultak az események. A hajnali szürkületben récepár vette célba a tutaj előtti részt. Időben kiszúrtam őket, de úgy döntöttem, hogy ezúttal várok a fotózással, hátha. Lapultam a lesben, az objektívet sem mozdítottam. Jól döntöttem. A récék, igaz kicsit sandítva a les felé, de elértek arra a pontra, amit kiválasztottam nekik. A böjti pár szépen beállt fotózásra.

Hű, ez aztán a jó helyzet. A pára is segített, nem kellett aggódnom a jó háttér miatt.

A récék innentől kezdve nem zavartatták magukat, bátran kattintgathattam, én meg nem fukarkodtam. :) Alapos tollászkodásba kezdtek. Persze leginkább az igen dekoratív gácsérra koncentráltam. Gyönyörű madár, el lehet merülni a tollazat aprólékos mintázatában.

Sokáig rendezgették a tollaikat, a nap is emelkedett közben, és a szürke atmoszféra kezdett halvány színt ölteni. A páros nagyon összhangban volt. Tipikus se veled,

se nélküled kapcsolat. :)

Miután kinézelődték magukat, visszacsúsztak a vízre, és a tutaj mellett eltűntek a szemem elől. Na, ezt már nevezem közeli böjti réce fotónak.

Ahogy a récepár elúszott, a nap is felkelt. A legszebb fényjátékot madarak nélkül néztem végig. De nem bánkódtam, hiszen a memóriakártyán ott sorakoztak a már rég áhított fotók. A reggel azonban a fotózás végére még tartogatott egy meglepetést. Az induláson gondolkodtam már, amikor szárnysuhogás, halk kerregés, és egy böjti gácsér landolt csúszva a vízen. Aztán még egy, meg még egy, meg még kettő. Hirtelen öt réce forgolódott előttem. Az egy szem tojót négy gácsér vette körül, kerregve, hajladozva. Na most ebből mi lesz? Hát az lett, hogy a kis csapat célba vette a tutaj melletti pihenőfát.

Mi van itt ma kérem? Egyre másra sorakoztak a böjti récék a fán.

A nap már magasan járt, és rá kellett jönnöm, hogy kicsit hibáztam a pihenőfa pozícióját illetően. A napsugarak jól oldalba kapták a madarakat, figyelnem kellett nagyon a helyes expóra. Persze az apró bakit feledtette a madarak jelenléte, bőszen nyomtam a gombot.

A madarak sorban másztak fel a fára, majd rövid tollászkodás után sorban el is úsztak. Az utolsó kép az ellenfényben pózoló tojóról készült.

Jó kis reggel volt. 2015 tavaszán találkoztam először a fajjal az akkor frissen indított tutajos projekt elején. Azóta vártam egy közeli lehetőségre. Azt hiszem kiböjtöltem. :)

Pécs, 2017. április. 5.