Hajnali harangszó...
Hajnali harangszó...
... bújik be a lesbe. A közeli falu templomtornya hat órát jelez, lassan pirkadni kezd az erdőszélen. Ölyv kiabál a közelben, és a derengő világosság holló korrogását hozza. Rövidesen szárnysuhogás is hallatszik, de úgy tűnik a holló csak benéz. Viszont a kunyhó fölötti fán motoz valami, készülődik a reggeli asztaltársaság. Hirtelen róka tűnik föl, a sarjadó őszi vetésben szalad. Nem áll meg, beugrik az erdőbe. De sietős volt koma! Eltűnődöm a rókán, ide is benézhetett volna... Mindegy is, a les előtt egerészölyv huppan a földre, elkezdődött a nap. Egymás után esnek be az ölyvek, sorra válnak el a fák ágaitól, nem is értem hogy nem vettem észre őket. Azon kapom magam, hogy 6-8 madár is van a hús körül, és legalább ennyi várakozik a fákon. Megy is a műsor az etetőtéren, folyamatosan van némi csete-paté, amikor egy-egy újabb jelentkező akad a reggeli falatokért. Közben a felkelő nap már az erdő tetejét csiklandozza. Az ölyvek közé barna madár csap. Hej, barna kánya! Nincs nyugta, a legközelebbi ölyv azonnal neki esik. Próbálom követni, de nincs egyszerű dolgom. De neki sem, a félreeső koncokból próbál csenni, és félreröppenve eszik. Persze azért kattog a fényképező, örülök a kányának.
