Délutáni miegymás
De vele ellentétben nem a sűrű felé indult el, hanem pár lépés után teljes valójában láthattam a növényzet előtt.
Ott kezdett el halászni, lassú léptekkel haladva a növényfal mellett,
én meg szépen lekövetve a mozgását figyeltem jellemző halászmódszerét.
Amikor aztán a kányafüves szélére ért, felugrott, és elrepült.
A kócsag után a hattyúk következtek. A család rendszeres napi útja a tutaj előtt vezet el. Most is megjelentek. A fiókák egyre közelebb úsznak el előttem, lehetőség volt már portréra is.
Halk csipogások kÃséretében a hattyúcsalád elúszott, bevették magukat a kányafüvesbe.
A vöcskök is mozognak. Feltűnik a búbos vöcsök pár, fiókák már nincsenek velük. A kis vöcskök is a közelben vannak, de a fiókák nem jönnek elÅ‘ a gyékényesbÅ‘l. Etetést is látok, de az események nagyon a növényzet szélében zajlanak, nincs esély fényképre. Viszont adódik más. A nyÃlt vÃzrÅ‘l tÅ‘kés réce célozza meg az öblöt. Nem mertem rámozdÃtani az objektÃvet, nagyon éles szemű. Inkább vártam. Sejtésem beigazolódott, a pihenÅ‘fa felé igyekezett. AmÃg felkapaszkodott a fára, volt idÅ‘ felé fordulni. A réce már vedlésben van, de még Ãgy is nagyon szépen szikrázik a feje a napfényben.
Jó pár percen keresztül tollászkodik, de nagyon a gyékényes mellé állt be, értelmes kép nem születik. De közben az egyik fiatal szárcsa került jó helyzetbe a másik oldalon, inkább rá koncentrálok.
Nem marad sokáig, nézelÅ‘dik kicsit, majd egy finom falat után visszacsusszan a vÃzre.
Közben a tőkés végzett esti toalettjével, és tovább állt. A helyét viszont szinte rögtön egy öreg szárcsa vette át. Vele ért véget a nap.
A naplementét felhÅ‘ takarta be, az aranyló fények Ãgy elvesztek, nem volt miért tovább maradni.
Pécs, 2016. június 12.