Új hely, új remények
Sosem láttam még ilyen pillanatokat. A cankók néhány összeugrás után ugyanúgy folytatták tovább a táplálkozást, mintha nem is történt volna semmi. Na persze ez a rövid közjáték kellően felpaprikázott, már alig vártam, hogy jöjjön némi fény, hátha megtörténik újra. Persze a madarak mozgása mit sem csökkent, sőt. Újabbak érkeztek. Billegetőcankók mutatták meg magukat.
Nem maradtak sokáig. A nádszegély takarásában folytatták napi tevékenységüket. Szerencsére a réti cankók folyamatosan lekötötték a figyelmemet. A nap is felkelt már, fény és záridő is van elég. És akkor az egyik madár ismét fenyegető pózba vágta magát.
Felpillantok a keresőből, aha itt a másiki madár is. Feszült a pillanat, amikor egymás mellé érnek.
Na vajon lesz bunyó? Lett, csak a nádszegély mögött. Erről lemaradtam. De sebaj, van még a reggelből, hátha. Az összetűzés után az egyik madár jobbra, a másik balra távolodott. Milyen szerencse, hogy én pont útba estem az egyiknek. :) Szépen közeledett a tutaj felé.
Egyre jobban kitölti a madár a képmezÅ‘t. Vigyáznom is kell, hogy rendben legyen minden a vÃzszinttel. Ekkor a cankó váratlan dolgot művel. A vÃz alól kikap egy kishalat.
Nem fukarkodtam a sorozattal. Még nem is láttam halat zsákmányolni, mindig csak apró férgeket szedegetnek. Azért látszott, hogy Å‘ sem ehhez van szokva. Forgatta, letette, felvette, próbálta a helyes irányba igazÃtani. Majd nemes egyszerűséggel lenyelte.
Micsoda reggel! Miközben a cankó mutatványára koncentráltam, észre sem vettem, hogy egy kis kócsag tűnt fel a szÃnen. Méghozzá a gyönyörű kora reggeli nap ellenfényében.
Hát hiába na, aki egyszer megÃzleli az ellenfényes fotók hangulatát, az utána már nehezen szabadul. :) A kócsag pedig komótos léptekkel haladt a megfelelÅ‘ irányba,
hogy aztán az aranyhÃdon átkeljen a túloldalra.
A kócsag elsétált, jöhetnek ismét a cankók. Jöttek is.
Némelyik egészen közelre.
A nyugalom nem sokáig tartott. Úgy tűnt még egy csete-paté kijut mára. Az iszapon ismét egymásnak feszültek az indulatok.
Erősen koncentráltam én is, ma már nem lesz több esélyem. És akkor összeugrottak.
Úgy látom a réti cankóknál sem babra megy a játék. Fülig ért a szám, mondanom sem kell. :) Mi jön még ma reggel? Néhány habitus kép,
és néhány portré. Több esetben is olyan közel jöttek a madarak, hogy kézzel is elértem volna Å‘ket. Az egyik legintenzÃvebb élmény számomra, amikor egy vadmadár olyan közel kerül az emberhez, hogy a szemébe nézhetünk. Ez a tutaj segÃtségével már többször megadatott, de újra és újra átélni felemelÅ‘ érzés.
A madarak azt hiszem ezen a reggelen kitettek magukért. Egy szavam se lehet. A végére még egy bÃbic is beesett. Talán egyike azoknak, melyeket májusban még fiókaként láttam a tó másik szegletében.
Pécs, 2015. július 20.