Kócsagos reggel

Szép reggel lesz, ez már látszik, amikor hajnali négy előtt megállok a tóparton. Igyekszem, mert keleten már dereng, de egy biztos, korábban nem vagyok hajlandó kelni. Hiába van még majdhogynem sötét, szinte zsong a környék. Békák, nádirigók, nádiposzáták egyvelege szól, szóval meglehetősen hangos a vízpart. Annyira nem kell osonnom, hogy hangtalan maradjak. A zsivaj elnyomja lépéseim zaját. A lesnél az egy héttel ezelőtti állapotokhoz képest ismét változás történt. A víz tovább emelkedett. Ez jó hír, hiszen az úszó les így ismét megfelelő pozícióba került, a legjobb perspektívából leshetem a madarakat.Nagyon szépen alakul a reggel. Az égbolton nincs felhő és az ég alja is szépen vörösödik már. A vízre pedig finom pára ült, sejtelmes hangulatot kölcsönözve a látványnak. Ebbe az idilli állapotba csöppen bele egy szürke gém.

Jobbról érkezik. Óvatos lépésekkel halad a nádszegély mellett. Néha megáll, figyel. A nap hamarosan felkel. Lehet, hogy ő is erre vár. Mikor az első sugarak megszínezik a tó fölött lebegő párát, akkor sétál át a másik oldalra.

Gyönyörű a látvány. A szürke eltűnik balról, viszont jobbról újra jön valami. Hosszú nyak tűnik fel a látótérben.

Nagy kócsag ért a les elé. Próbálok nagyon óvatos lenni. Mindig az az érzésem vele kapcsolatban, hogy mindent lát azzal a szúrós szemével. :) Szerencsére a madár nyugodtan viselkedik, leköti a halászat.

A nap is fent van már, és szépen körberajzolja az előttem fel és alá sétáló madarat.

Bár a pára a nap hatására láthatóan mozgásba lendült, oszlani kezdett, azért még szépen mutatott a halászó kócsaggal.

Ahogy pedig a nap erejétől lassan végleg eltűnt a pára, a vízfelszín szépen kezdett csillogni az ellenfényben.

A kócsag néha lecsapott a vízbe valami zsákmány után,

és minden lépéssel egyre inkább beért a direkt ellenfénybe.

Az átvilágított levelek a háttérben, a vízfelszín aranyszínű becsillanásai, és a szépen kontúrozott, halászgató nagy kócsag egyben nagyon szépen mutatott.