Újragondolt madáritató

10 éve is már, hogy belefogtam a madáritatós fotózásba. Sok élmény, sok tapasztalat után újabb átszervezés mellett döntöttem. Az elmúlt ősszel szükségszerűvé vált egy kis renoválás, amiből egy teljes átalakítás lett. A medencét derékszögben elforgattam, azzal a szándékkal, hogy a madáritatót is az ellenfényes fényképezés szolgálatába állítom. A vízen átélt csillogós, fröcskölős pillanatokat szeretném itt is látni, miközben az itatóra járó madarak fürdenek. Meglátjuk...
A próba ideje is elkövetkezett. Tavasz közepén járunk már, szárazság van. Ennek talán csak egy előnye van, hogy a madáritatónál jó forgalomra lehet számítani. Ezért hát fotós társammal az egyik délután a tópart helyett a madáritatót vettük célba. Késő délutáni az időpont, a csendes szemlélődés, a várakozás hangulata a régi, olyan megnyugtató, mégis izgalmas. Talán fél óra sem telik el, a környező bokrokból mozgást hallunk, megérkezett az első cinege, amit kisebb-nagyobb időközökkel aztán sok madár követett. Pintyfélék, cinegék, rigók. Én egy feketerigóval kezdtem, ami megpihent a benyúló galagonyaágon

Mellettem azért kerepelt a fényképező, a kolléga elkapta a fonalat. A nap már lefelé járt, mire megérkeztek a seregélyek. Őket vártam, igazi ramazulis, fröcskölős társaság.

Lássuk, mit mutatnak a szárnyak és a vízcseppek...


Pécs, 2020. április 25.