Az utolsó perc is számít

Volt két órám, gyorsan kiszaladtam a tavakhoz leellenőrizni a jégmadaras beülőket. Meg akartam nézni, hogy a sok esőzés nem tette-e tönkre a munkámat. Szerencsére minden a helyén volt, és mivel "véletlenül" a sátram is nálam volt, beültem leselkedni, milyen a jégmadármozgás. Hát arra nem lehetett panasz. Folyamatos volt a jelenlétük, többször is átrepültek előttem. Párszor le is szálltak a megfelelő helyre, de valamiért azonnal tovább is álltak. Talán a sátor hirtelen megjelenése nem tetszett nekik, bár korábban ezzel sosem volt gond. Kicsit bosszús voltam, és azon gondolkoztam, mit rontottam el. És hát a két óra is lejárni készült, lassan mennem kellett volna. De még van öt perc, azt megvárom, hátha... És igen, szinte abban a pillanatban a gyékénybuzogányon megjelent a jégmadár. Teljesen nyugodtan viselkedett, nem repült el azonnal, mint az előbb vagy háromszor.

Van még pár percem, a madár is itt van előttem, hát kitáraztam alaposan. :)

Igaz, hogy az egyik legkedveltebb madárfotós téma. Nagyon sokan, nagyon sokféleképpen lefényképezték már. De amikor ott ül az ember előtt, ezek mind nem számítanak. Csak a varázslat számít, amit ennek a gyönyörűségnek a közelsége azonnal előidéz.

A jégmadár még nézelődött kicsit, majd határozott zuhanással lecsapott a vízbe. Utána már nem jött vissza. Az órára néztem, lejárt a két óra, indulnom kellett. Érdemes volt az utolsó percig kitartani. :)


Pécs, 2014. szeptember 13.