A pityer meg a szajkók
Az itató felé jártam, hát bekukkantottam egy gyors szemlére, hogy minden rendben van-e. Hát mit látok, a víz tele van apró tollakkal. Ej, itt történnek a dolgok! Amint tehettem, beiktattam egy fotózást, hátha elkapok valami érdekeset. A szeptemberi esők miatt sok az elérhető víz a madarak számára, csobogó patakok, erdei tócsák mindenhol. De úgy látszik a szokás hatalma a madaraknál is sokat nyom a latban, és az itató megszokott vize ilyen időben is odacsábítja őket. Szerencsém is volt, napsütéses idő volt, és a medence vizében úszó falevelek már becsempészték az ősz hangulatát is. Ilyen gondolatokkal eltelve figyeltem a környéket. Az első izgalmakat mindjárt egy meglepetésvendég okozta. Az itató szélére a földről ugrott fel egy erdei pityer. Nem láttam honnan jött, egyszer csak ott volt. Nagyon ritkán látom. A hat éves itatózás alatt ez volt a második találkozásunk. Így lehet sejteni, hogy mennyire örültem az elkészült pár fotónak.
Sajnos sokáig nem tobzódhattam, a pityer csak rövid ideig mutatta magát. Szerencsére nem kellett unatkoznom, a további izgalmakért a szajkók voltak a felelősek. Többen is érkeztek egymás után.
Bele a vízbe, és vígan ment a pancsolás.
Régóta fotózom a fürdőző szajkókat. Nagyon sok expó ment el rájuk, és nagyon sok végezte a kukában. Ritkán sikerül olyan helyzetet elkapni, amikor minden klappol. Ez talán most egy olyan alkalom volt, amikor egy-két jobb pillanat is a memóriakártyára került.
Pécs, 2014. szeptember 12.