Töcsparádé

Legutóbb arról számoltam be, hogy levonultam a tómederből. Hát jelentem, ismét felvonultam. :) Abbéli nagy bánatomban, hogy a víz lassan elfogyott a a tómeder azon részéből, ahol július végén fotóztam, még akkor kicsit szétnéztem. És rá kellett jönnöm, hogy a madarak nem tűntek el, csak a terület azon részére húzódtak, ahol még kitartott a víz. Már akkor tudtam, hogy mi lesz a fő csapásirány augusztusban. Nos ez az idő is eljött. :) A recept már bevált. Sátor ki a placcra, aztán hajnalban lehet próbálkozni.

Az első kérdés, hogy milyen idő lesz hajnalban, hamar tisztázódott. Gyönyörű, csillagfényes éjszaka volt a tóparton, még egy szép hullócsillagot is láttam, mikor a sátor felé igyekeztem. Időben érkeztem. Lássuk mi lesz! Mint egy látomás a víz fölött, úgy érkezett az első madár. Gólyatöcs volt. Alig láttam valamit, a helyzet viszont egy ilyen "szellemképes" fotót eredményezett.

A látomás hamar elillant, de a tudat, hogy a sátor előtt gólyatöcs volt, már jó érzéssel töltött el. Ezt csak növelte, hogy a szomszédos iszappadon feltűnt két billegetőcankó is. Már sokkal világosabb volt, de a nap még nem kelt fel. Próbaképpen készítettem pár képet. Csak később, a számítógép monitorján vettem észre azt a különleges színhatást, ami a fotókon megjelent. A kék árnyalatokban játszó iszap, a háttér zöldje, és a növényzet vörösbe átcsapó foltjai egészen különleges összhatást adotak.

Az izgalmas dolgok viszont kicsit később történtek. A sokáig üres vízfelületre egy gólyatöcs szállt le.

Hát erre vártam. A madár egyből táplálkozni kezdet, jobbra.-balra cirkált a sekély vízben.

Szép látvány volt, és egyből feltűnt, hogy a helyválasztás is jól sikerült. A vizet nem taglalták kiálló nádtorzsák, mint az előző helyszínen, sokkal tisztább környezetben tudtam fotózni a madarat. Persze egyből megfogalmazódott a gondolat, csak jönne közelebb!

Így lett. :) A gólyatöcs ahogy járkált fel-alá, egyre közelebb került hozzám. Amit pedig a keresőben, aztán később az LCD-n is láttam, egyre jobban tetszett. A háttér foltjai kezdtek szépen egybeolvadni, a fotókon lassan megjelent az az atmoszféra, amit annyira szerettem volna.

Pár méterre volt csak tőlem, a kereső megtelt a gólyatöccsel.

Gyorsan telt a memóriakártya. De hogy ezt még fokozni is lehessen, megérkezett egy másik gólyatöcs is.

Innentől ketten cirkáltak már előttem. Csak ki kellett választanom a jobb pozícióban lévő madarat.

És hogy az ember milyen telhetetlen! De jó volna egy portré is róluk! :)

A töcsök aztán lassan elsétáltak a sátor mellett. Újra kiürült a víz előttem. Már csak a kicsit távolabb halászó szürke gém szórakoztatott az egyre jobban emelkedő nap ellenfényében. Ideje volt mennem...


Pécs, 2014. augusztus 8.