Köpetelő gyurgyalag
Izgalmas a helyzet abból a szempontból is, hogy az általam kiszemelt bokor friss hajtásai sokat nÅ‘ttek az elÅ‘zÅ‘ fotózás óta eltelt pár nap alatt. Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ha a helyzet engedi, akkor megpróbálom a gyurgyalagokat a természetes környezetükben megörökÃteni. A gyurgyalag fényképezésének általános módja, hogy a fészkelÅ‘hely közelében kihelyeznek egy ágat, amit szerencsés esetben a madarak elfoglalnak, lehetÅ‘séget adva a fotózásra. Ez általában be is válik, én is ezt a gyakorlatot követtem az elmúlt években. Ezzel próbálok idén szakÃtani. Azokon az ágakon, és azokon a bokrokon próbálom Å‘ket fényképezni, amit amúgy is használnak. Azt már most látom, hogy Ãgy sem lesz két egyforma fotózás. A vadrózsa hajtásai gyorsan nÅ‘nek, és remélhetÅ‘leg kellÅ‘ változatosságot is adnak majd a különbözÅ‘ kompozÃciókhoz. Szóval ezen mesterkedem. Ilyen megfontolással próbáltam most is a képbe komponálni az éppen elÅ‘ttem ülÅ‘ madarat, amikor az furcsán kezdte púposÃtani a hátát, és erÅ‘sen tátogni kezdett. EgybÅ‘l beugrott a hétvégén lefilmezett jelenet, köpetelni fog! Nem is voltam rest, eleresztettem egy szép hosszú sorozatot. A gép pedig tette a dolgát, és a kártyára Ãrta a hÅ‘n áhÃtott jelenet egyes kockáit.
Ennél több nem is kellett aznapra. A nap is elbújt a felhők mögé, a madarak is csak ücsörögtek az ágon.
Bár kétségtelen, hogy ez a hidegebb szÃnárnyalat is nagyon jól áll ezeknek a madaraknak, hazafelé vettem az irányt.
Pécs, 2014. május 29.