Hegyi billegető

Mecsekkel kapcsolatos régi tervem volt már, hogy a hegyi billegetővel foglalkozzak. A hegységben csobogó patakok mentén több helyen él, azonban mint az örvös légykapó, úgy ez a faj is eddig mindig hátrébb sorolódott a listán fotós projektjeim során. A minap, egyéb dolgaim intézése közben, belebotlottam egy példányba. Na majd most, gondoltam. És a gondolatot tett követte. A hegyi billegető rendszerint a patak mentén mozog, a folydogáló vízből kiálló köveken, fadarabokon keresi rovarokból álló táplálékát. A szűk patakmeder kevés lehetőséget kínál a vízszinten mozgó madár fotózására. Végül találtam egy alkalmasnak látszó keskeny placcot, ahova lehasalva jó rálátás nyílt arra a patakszakaszra, ahol korábban mozogni láttam. Nem vittem túlzásba az álcázást, egy álcahálóval tettem magam hasonlatossá egy földön heverő fatörzzsel. A madárra nem is kellett sokat várni, hamar megjelent a közelemben.

Azonnal láttam a problémát. Az erdő alatt kanyargó keskeny patak kevés teret ad, a jó háttér lehetősége erősen beszűkűl. De a madár énekelni és tollászkodni kezdett, így háttér ide vagy oda, fotóztam.

Szép mozdulatokat produkált, majd elindult a patak kövein, a vízből kiálló ágakon föl-le. Nem volt más dolgom, mint kivárni, hogy ismét elém kerüljön. Néha énekelt pár strófát, miközben a víz fölött rajzó rovarokat kapdosta.

Na, alakul ez. A sűrű lombkoronán átszűrődő kevés fénnyel kellett csak megbirkóznom, hogy a fürge madár mozdulatai élesek maradjanak.

Néha sikerült. Megszülettek tehát első hegyi billegető fotóim.

Ám az nem kérdés, hogy ezen van még mit csiszolni. Még az is lehet, hogy a jó kép elkészültéhez a patakba kell merülnöm. Elvégre a vízközeli fotózásban jártas kell, hogy legyek. Majd meglátjuk...


Pécs, 2021. május 26.