Türelemjáték
Korábbi bejegyzésben már emlÃtettem, hogy ezen a télen is belevágtam az ölyvek fotózásába. Idáig meglehetÅ‘sen kevés sikerrel. Mivel viszonylag sok energiát fektettem ebbe a projektbe, szeretnék már valami eredményt is felmutatni. Ezért a vasárnap hajnal ismét a lesben talált. Azt nem akarom felsorolni, hogy mennyi zokni, nadrág, pulóver, sapka, pokróc volt rajtam, legyen elég annyi, hogy a fagyhalált sikeresen elkerültem. Szóval még sötétben megérkeztem. Nehezen virradt. Volt idÅ‘m megtapasztalni, hogy a termosz milyen nagy találmány! :) Az ölyvek, szám szerint kettÅ‘ jóval pirkadat után kezdtek csak mozgolódni. A lesbÅ‘l jó rálátás nyÃlik a környékre, ezért jól láttam, amint az éjszakázó fájukról elindultak reggeli portyájukra. Mindez kb fél nyolc körül történt, két órával az érkezésem után. Az ölyvek többször átrepültek a terület fölött, majd fél tÃz körül, négy órával az érkezésem után, az egyik a les fölötti fán landolt. kicsit elÅ‘rehajolva jól láttam, amint egy kinyúló ágon ücsörgött. Tulajdonképpen eddig a pontig már többször eljutottunk, csak a folytatás hiányzott. De most nagyon elszánt voltam, tart még a tea a termoszban. Hosszan tartó nézelÅ‘dés, tollászkodás kezdÅ‘dött. Nem úgy tűnt, mintha a madár farkaséhes lenne. Néha megbámulta a földön lévÅ‘ húst, de csak nem akart leszállni. Úgy fél tizenegy körül viszont mozdult az ág, és az ölyv a kunyhó elé kihelyezett beszállófán landolt. Nem hiszem el! Nem is vártam tovább, pár kép gyorsan elkészült. De milyen jól tettem, mert az helyett, hogy a hús mellé ugrott volna, körbenézett, csapott egyet, és már el is tűnt a szemem elÅ‘l. 11 óra 30 perckor bújtam ki a lesbÅ‘l. Hat órát töltöttem kint reggel óta, három értékelhetÅ‘ fotóval jöttem haza. Mi ez, ha nem türelemjáték. Két és fél hónap után picit úgy érzem az ölyvek állnak nyerésre.
Pécs, 2012. február 12.