A láthatatlan madár

Van egy madár, amit sok madarász csak a hangjáról ismer. Legtöbbször rejtve mozog a kiterjedt nádasok mélyén, nyílt terepen ritkán mutatkozik. Jelenlétéről egyedül malacvisításhoz hasonló hangja árulkodik. Több mint 15 évnyi madarászás alatt az én feljegyzéseim közé is csak ez alapján került be. A jég ezennel megtört! :) Délutáni fotózásra indultam a halastavakhoz. A borongós idő nem sok jóval kecsegtetett. A lessátorba már csepergő esőben bújtam be. Viszont az izgalmakra nem kellett sokáig várnom. Talán fél óra sem telt el, és a kémlelő sarkában mozgást vettem észre. Hosszú csőrű madár óvatoskodott ki a nádszegélyből. Nagyot dobbant a szívem! Guvat állt előttem alig 2 m-re. Furcsállotta talán a hirtelen előtte termett sátrat, mert óvatos léptekkel haladt csak. Amilyen gyorsan csak ilyen helyzetben lehet, ráirányítottam az objektívet. Persze ilyenkor minden másodperc rettentő hosszúnak tűnik. Haladt is pár lépést, mire exponálni tudtam. Meg-megállva szépen körbe sétált, és a sátor másik oldalán eltűnt a szemem elől. Mindössze pár percig tartott az egész jelenet. Olyan valószínűtlen volt, mintha ott sem lett volna. Szerencsére a memóriakártyán ott volt a bizonyíték! :)


Pécs, 2011. október 12.