Ölyv helyett...

Micsoda fantasztikus hóesés kerekedett szombat virradóra! Minden fehér, és a szép nagy pelyhek csak hullanak szakadatlanul. Lelki szemeim előtt már láttam, hogy milyen tobzódás lehet az ölyves lesnél. Nem bírtam ki, délután már a lessátorban ültem. A látvány egészen fantasztikus volt. Jó 20 centis friss hó borított mindent, a hóesés pedig hangulatossá tette a környéket. Mondjuk egy jó meleg szobából biztosan sokáig tartott volna a varázs, de kint röpködtek a mínuszok, és hát 2 óra várakozás után már nem volt álomszerű az élmény. :) Ölyveim nem akartak jönni. Biztosan a nappali jövetelem zavarta meg őket, de hát azért ez mégis túlzás. A húsra csak száncinegék jártak.

Hej, ha az ágon a cinege helyett egy ölyv ülne, de hát nem ült. Szerencsére akadt még egy kis néznivaló. A területen nagy pintycsapat mozgott. Tengelicek, erdei pintyek, kenderikék bandáztak a közelben. Voltak vagy 150-200 -an biztosan. A hótakaróból kiálló kórók magjait bontogatták. Szép látvány volt a tarka-barka csapat, amint néha felrebbenve nagy robajjal fordultak egyet a levegőben, hogy aztán hirtelen leereszkedve újra fürtökben lógjanak a növényeken.

Egy ilyen felrebbenés után a csapat a terület másik végét vette célba. Mint kiderült, azért mert egy ölyv közeledett, és landolt is előttem a beszállófán. A legszebb volt a hóesés abban a pillanatban. De sajnos ezt a pillanatot nem tudom most megmutatni, mert az objektív első pici mozdulására madaram már tovább is állt. Sajnos van ez így. Saját hibáiból tanul az ember. Ezt elkapkodtam. Három és fél óra kuporgás és didergés után nagy dérrel-durral haza jöttem. Majd legközelebb ...


Pécs, 2010. december 18.