Meglepetés madarak
A hétvége megint Tolnanémediben talált minket. Fényképezést nem terveztem, de másképp alakult. Szüleim udvarában felállÃtott dúcetetÅ‘ körül sürgölÅ‘dtek a madarak. Az ablakból széncinegéket és néhány zöldikét lehetett csak látni. Dél körül kibattyogtam, hogy egy kis szotyit vigyek nekik, amikor is a kis etetÅ‘tálcáról két kis zöldes madárka rebbent föl a szilvafára. Nem repültek el, Ãgy jól láthattam, két csÃz volt az. Ezek az északabbra fészkelÅ‘ aranyos kis madárkák télen fel-fel tűnnek az etetÅ‘k környékén. Nekem még ilyen körülmények között nem volt hozzájuk szerencsém. Kaptam is az alkalmon, és beültem az etetÅ‘ melletti leskunyhóba. (Persze csak a kötelezÅ‘ töltött káposzta elfogyasztása után.) Nem is kellett sokat várni, és az etetÅ‘ tálcán máris elÅ‘ttem eszegetett a két kis északi vendég. Sajnos az idÅ‘ már délutánba hajlott, kevés volt a fény, Ãgy értékelhetÅ‘ fotót nem tudtam készÃteni. De még a hétvégébÅ‘l egy nap hátra volt, Ãgy hát másnap még egy sanszot kaptak a fotózkodásra. Vasárnap reggel örömmel konstatáltam, hogy a kis csÃzcsapat hat fÅ‘sre duzzadt, erÅ‘sen megnövelve az esélyeimet. Ment minden rendben, az egyedüli probléma az volt, hogy nem nagyon használták a beszállóágakat. A szotyihalom közepén eszegetÅ‘ csÃz meg nem olyan szép látvány.
Egy-egy madarat lekövetve néhányszor sikerült elkapni, amikor felugrottak a beszállóágra, persze csak egy-két másodpercig. Sajnos jobbára a tojók. A fekete sapkás szép hÃmek csak az evéssel foglalkoztak.
Persze azért kattintgattam folyamatosan. Főleg, amikor egy 10-15 fős tengelic csapat is beesett. Rájuk nem lehet panaszom. Szépen mutogatták magukat, ahogy azt kell.
Pécs, 2010. január 18.