A tómeder meghódítása

A több hónapja tartó csapadékhiány a halastavaknál is érezteti hatását. Egyre kevesebb a víz a tó medrében, és már jelentős részen csak iszappadok vannak. A kisebb vízfoltokban megszorult halak és a felszabadult iszaptenger számos madárfajnak biztosít táplálékot. Az eddig megfigyelt fajok mellett feltűntek a partimadarak is. Kisebb-nagyobb csapatokban szaladgálnak a víz alól kibukkant részeken és vígan túrják az iszapot mindenféle finom féreg után. Egy nagy baj van velük, hogy a tó szélében kialakított leshelyemtől nagyon messze történik mindez. Na hát a mondás is megmondja, mindenki ismeri: "Ha a madár nem megy a fotóshoz, a fotós megy a madárhoz.". Újabb terepfelmérés kellett, hogy kitapasztaljam az iszapviszonykat. Egy a tó belsejébe benyúló félszigeten viszonylag jól be lehet jutni a zátonyokhoz, és a sár is száradt már annyit a nádas szélén, hogy elbírjon engem. Itt sebtében meg is ágyaztam egy kis náddal, hogy majd ne a dagonyába keljen feküdnöm. Hevenyészett leshelyem el is készült. Álcahálóval kiegészítve szerintem jó lesz.

Hogy ne is húzzam az időt, másnap késő délután befeküdtem egy próbára. A tó medrében kb 80 nagy kócsag, 50 szürke gém, néhány kis kócsag, felhőnyi dankasirály tartózkodott, és látni lehetett az iszapon futkározó partimadarakat is. A leshelyre való bejutás keltette riadalom után először a dankasirályok jelentek meg előttem. A sekély vízben vergődő halakat szedegették. Némelyik egész közel jött.

A kócsagok sem maradtak el. Bár ők inkább a megmaradt vízben gázoltak, néhány szépen besétált a fényképező elé is. Sőt az egyik delikvens olyan közel jött, hogy erősen vissza kellett húzni a zoom-on, hogy beleférjen a képbe.

Róla néhány portrét is tudtam készíteni.

Sajnos a partimadarak elkerültek. Mindössze 4 pajzsoscankót láttam, akik kb 30 méterre szedegettek tőlem. Közelebb nem akartak jönni, és hát a 300 mm-es objektívnek ez messze van. Bízom benne, hogy ez nem marad így, és talán egy-két cankó majd elém téved.


Pécs, 2009. szeptember 26.