Indul a vizes projekt

A nyár folyamán elég sokat voltam vízparton. Akár jégmadarazás vagy horgászat volt a cél, mindig maradt idő a nézelődésre is. Víz mellett mindig történik valami érdekes. Ez adta az ötletet, hogy belekezdjek a vízimadarak fényképezésébe. Ez elsőre egyszerűnek tűnik, de sokkal komplikáltabb, mint gondolnánk. A helyszín kiválasztása kézenfekvő volt, a Pécshez közel eső halastórendszert néztem ki magamnak. Közel van, és madár is akad, nem is kevés. Egy alaposabb terepszemle során kiderült, hogy ugyan lenne mit fényképezni, de a legtöbb helyen 3-4 m széles nádszegély húzódik a töltésen. Úgy tűnt, hogy nagyobb nádírtás nélkül nem lesz itt fotózás. De aztán a halászok által nem használt oldalon, ahol a töltést "dzsindzsa" borítja, találtam egy kis öblöt, ahol egy jókora betonlap hevert a víz szélében. Előtte pedig szabad kilátás a tóra. Megvan a hely, csak egy lest kell kialakítani. Bár a betonlap nem éppen természetes velejárója a halastavaknak, mégis megörültem neki, mert stabilan fekszik a víz szélében, az iszapba ágyazódva, és minden további nélkül, könnyedén elbírja az én "pehely" súlyomat. Megfelelő talapzata lesz a lesnek. Hamar neki is fogtam, és a körülötte álló gyékénytövek és fűzbokrok segítségével egy félkör alakú fonatot készítettem, amit álcahálóval egészítettem ki.

Annyira jól sikerült, hogy miután kész lett a hevenyészett leshelyem, 15 perc várakozás után már kezdtek a szürke gémek a les előtti vízfelületre visszaszállni. Néhány próbafelvételt is tudtam készíteni. Úgy érzem nagyon jó lesz. A lest kell kicsit tartósabbá tenni, és kis ügyeskedés után lehtőség lesz a víz szintjéről is fényképezni, a jobb perspektíva miatt.


Pécs, 2009. szeptember 3.