A repülés mesterei

A családom több tagját is megfertőzte a horgászat szeretete. Gyula öcsém szinte megszállottként járja a horgászvizeket, és rendíthetetlenül kergeti a halakat. Engem ez a "betegség" nem kapott el, ellenben feleségem és gyermekeim nagyon szeretnek horgászni. Éppen ezért, amikor csak tehetjük csatlakozunk Gyulához és megyünk "halat fogni". Ezek az alkalmak mindig nagyon izgalmasak, mert a gyerekeknek nagy élmény. Nekem is fontos szerep jut ilyenkor. Összeszerelés, csalizás, csalizás, bedobás, csalizás, bevágás, damil bogozás, csalizás, bedobás.....(Nem tudom ki találta ki, hogy a horgászat nyugodt, pihentető tevékenység? :)) Szóval miután a gyerekek kihorgászták magukat, a fényképező is előkerülhet. Megpróbáltam a közelben mozgó sirályokat és hattyúkat lekapni, főleg repülés közben.

Rá kellett jönnöm, hogy ez nem is annyira egyszerű, mert ennek az objektívnek az élességállító motorja lassabb, mint a madarak. De próba szerencse, meg hát gyakorlat teszi... Nagyon érdekes volt, hogy a sirályok milyen ügyesen kapják ki a halat a vízből. Egy-egy váratlan fordulat a levegőben, és már a zsákmánnyal repülnek tovább.

Sok mellé lőtt képpel együtt azért sikerült néhány pillanatot és röpképet elkapni. Egy idő után a hattyúk is közelebb jöttek, és engedtek néhány közeli fotót készíteni. A nap zárásaként találtam néhány szép szitakötőt is a parton. Kiszemelt pihenőhelyükről szálltak fel, és mindig ugyanoda ültek vissza. Röptüket meg sem kíséreltem lekapni, egy fokkal még gyorsabbak a sirályoknál is.


Pécs, 2009. augusztus 27.