Jégmadarak 2. rész
Még fel sem ocsúdtam, már jött a harmadik delikvens is. Azt a hét meg a nyóc'! Gyorsan nyitottam a zoomon, hogy mind a három beleférjen a képbe.
Nem zavartatták magukat elkezdtek halászni, nézelődni. Már-már féltem, hogy a beszállóág leszakad a nagy igénybevétel miatt. De a meglepetések sora még mindig nem ért véget. Mozdul az ág, és ott ül a NEGYEDIK jégmadár is. Sajnos erre kicsit lefagytam, és az expóval lemaradtam, és mert az eddigi három sem tűrte már a zsúfoltságot, azonnal elhajtották az utolsónak érkezőt. De a fene se bánja, hiszen még válogathattam is, hogy melyiket fényképezzem.
Fantasztikus volt. Három hétig szinte semmi, most meg elárasztanak a jégmadarak. Persze a délutáni fényeket sem hagyhattam ki. Szerencsére ekkor már a halfogást is meg tudtam örökíteni.
Először nem tudtam mire vélni a jégmadarak ilyen fokú gradációját, de aztán elgondolkodva rá kellett jönnöm, hogy időközben kirepültek a fiókák, és a testvérek még egy ideig összetartva a revírben maradnak. Ebben Laci barátom is megerősített. Tapasztalt gyűrűzőként felvilágosított a fiatal jégmadarak bélyegeiről (legfőbb a fehér csőrvég). Így már tisztán láttam a helyzetet. A beszállóágat olyan jó helyre sikerült letenni, hogy a fotózás alatt négy fiatal és két öreg (hím, tojó) jégmadár is használta rendszeresen. Hozzá kell tennem, hogy mindenféle beetetés nélkül. Arra is rájöttem, hogy ez talán a jégmadár természetéből is adódik. Ha jól belátható helyen a revírben egy víz fölé hajló ág van, akkor azt biztosan használni fogja. Muszáj neki, hiszen a "lesben ülés"a jégmadár lényege.
Pécs, 2009. augusztus 3.