Első az elsők között
MindÃg nagy élménynek számÃt, ha a tél végeztével elkezdÅ‘dik a kora tavaszi virágzás. Ilyenkor pontos haditerv készül, hogy a virágkalendárium szerint, és a saját tapasztalatok alapján, sorra nyÃló vadvirágokat, azok élÅ‘helyét milyen sorrendben látogassam végig. Szoros menetrend ez, mert a hirtelen beköszöntÅ‘ tavsz hatására berobbannak a virágok, és ha nem tervezek elÅ‘re, akkor csak kapkodom a fejem, és mindenrÅ‘l lemaradok. Szóval az elsÅ‘ hadmozdulat minden évben a Dél-Zselic lankái között megbúvó kis téltemetÅ‘ populáció felé irányul. A február végén elÅ‘bújó, egy-két hétig virágzó kis védett növény az egyik kedvencem. Nehéz jól megfotózni, mert az ilyenkor jellemzÅ‘ változatos idÅ‘járás már többször megtréfált. Bizony el kell kapni azt az egy vagy két napot, amikor én is ráérek, az esÅ‘ sem esik, a nap is süt, és az autó is indul. Ez nem minden évben sikerült, ezért kevés jó téltemetÅ‘ fotóm is van. Idén a második alkalom volt, amit talán sikeresnek mondhatok. Igaz, hogy nyakig sáros lettem, mert hát megfelelÅ‘ perspektÃvát találni a vizes, sáros talajon nem egyszerű, de talán megérte.
Trillázó csuszkák, doboló harkályok, búgó kék galambok és a pocsolyából halkan brekegő erdei békák adták az aláfestést.
Pécs, 2009. március 8.