Perlekedő népség

Az etető melletti leskunyhóban ülve nem csak fényképezésre nyílik lehetőség, hanem nagyszerű alkalom arra is, hogy megfigyeljük az itt mozgó madarak viselkedését.
Az enni járó madarak közül az egyik legnagyobb tömegben megjelenő faj a zöldike. Először csak a hangjukat lehet hallani a környező fákról, bokrokról, amíg alaposan szemrevételezik a környéket. 10-15 perc elteltével egy bátor vállalkozó leszáll az etetőtálcára, óvatosan felvesz egy magot, és enni kezd. Lassan jönnek a többiek is egymás után, majd hirtelen rohammal meglepik az etetőt. Nem ritka, hogy 25-30 madár is "zsizseg" előttem. Ennyien persze már nem férnek el a tálcán, jut belőlük a földre is, ahol a lehullott magot szedegetik. Mikor már egymást érik a zöldikék, elindul a kavarodás. Már nem is a táplálkozás lesz a legfontosabb, hanem, hogy a szomszédot minnél messzebb elkergessük. Nyitott csőrök, szárnycsapások,

kergetőzések futva

és repülve egyaránt.

Aztán már nem csak a fajtársunkba kötünk bele, hanem a más "nációhoz" tartozóba is.

Eluralkodik a káosz, hangos kergetőzésbe torkollik az egész. Mígnem jön egy cinege, riaszt egyet, beijeszti a társaságot, és a bátor sereg el is röppen a szomszéd bokorra néma csendben. A szemfüles cinege pedig szépen kiválaszthatja a legszebb napraforgómagot a hirtelen megüresedett etetőről. Újabb negyedóra, mire a legmerészebb zöldike leszáll szedegetni, és kezdődik minden előről.


Pécs, 2009. január 23.