Az áprilisi telihold...

... világította be az ösvényt, amikor hajnalban a tóparton baktattam. A múltkori felhős idővel ellentétben most napfényes reggel ígérkezett. Bizakodó voltam, és azon tűnődtem, hogy vajon a libák ma is meglepnek-e. A lesben való várakozás a vízen úszó árnyakkal hamar eltelt. A napkelte gyorsan megérkezett, és a vízre új világot festett, ahol szárnyalhat a képzelet, és a fény rajzolja a nádast, a fákat.

A képzelgésből a balról beúszó cigányréce pár rántott vissza. Az elöl haladó hím kapott egy kockát, mielőtt eltűntek volna a növényzetben.

Na de hol a többi madár? Mozogtak ugyan szárcsák, barátrécék, és a búbos vöcsök is feltűnt, de mind a szemközti nádfal mellett. Az első reményt a közelben felhangzó ismerős trilla jelentette. Füttyentettem neki, és már előttem is volt.

Mint egy energiabomba, úgy robbant ki a vízből a kis vöcsök.

A les elé úszott, megnézett magának,

majd jó hangosan elkiáltotta magát.

Miután nem jött válasz, meggyőződött róla, hogy a riválist sikeresen elkergette,

és egy gyors futással odébb is állt.

Az egyre szebb fényjáték közepette eltűnt a szemem elől.

Ennyi jutott mára. A libák elmaradtak, de mint oly sokszor, most is kaptam valami mást.


Pécs, 2022. április 16.