Gyertek haza ludaim

Gyertek haza ludaim

   ... Jó volt a hangulat. Pirregett a tücsökmadár, szólt a kakukk, a nádas fölött rétihéják járÅ‘röztek, és a hangokból ítélve a libák is felébredtek. ElÅ‘ször a nádas mélyérÅ‘l hallatszott egy-egy gágogás, majd egyre több, egyre közelebbrÅ‘l. Talán fél óra is eltelt ebben a várakozással teli relaxálásban, mikor egészen közelrÅ‘l hangzott fel egy hangos gágogás, amit finom csobbanások, loccsanások kísértek. Libák vannak a közelben, méghozzá nagyon közel! LevegÅ‘t is alig mertem venni, amikor megláttam. Nem lehetett messzebb 2-3 méternél. Halkan sziszegve, a környéket pásztázva úszott be elém a gúnár. Nagyon közel volt. Forgolódott, szúrós szemével figyelte a nyílt vizet, és szemmel láthatóan a rá meredÅ‘ fényes szemet méregette. Egy oka lehet csak annak, hogy ennyire figyelmes, és ez szinte azonnal ki is derült. A les elé apró, sárga tollgombócok úsztak be. Fiókái miatt volt ennyire izgatott. MielÅ‘tt bevezette volna családját a vízre, felmérte, biztonságos-e a terep. A kislibák pedig halk csipogásokkal a forgolódó gúnár után igyekeztek, hol jobbra, hol balra, mígnem aztán a hátvédként megérkezÅ‘ tojó zárta a sort. Amíg a gúnár a les mellett, a gyékénysáv mentén tovaúszott, a kis csapat várakozott pár másodpercig elÅ‘ttem, majd miután biztonságosnak bizonyult a továbbhaladás, Å‘k is követték, és eltűntek a szemem elÅ‘l. Micsoda pillanatok voltak! Talán az egyik legmegkapóbb jelenet a libák életébÅ‘l...