Non plus ultra

Non plus ultra

   ... Miközben a víz alól felbukkanó barátrécét próbáltam megtalálni az objektívvel, szárnysuhogás és közeli csobbanás hallatszott. Felpillantottam a keresÅ‘bÅ‘l, és kilestem az álcaháló résein keresztül, hogy megnézzem mi érkezett. A lélegzetem is elállt, ugyanis egy kanalas réce pár landolt elÅ‘ttem. EgybÅ‘l nem volt érdekes a barátréce, hiszen olyan madár volt hozzám elképesztÅ‘en közel, amely idestova tíz éve szerepel a fotózandó fajok listáján. A hím fért csak bele a képkockába, természetesen rá koncentráltam. Rendezte gyorsan a tollazatát, és egybÅ‘l táplálkozni kezdett. A tojó is hamar csatlakozott hozzá, és így együtt billegették a farukat az ég felé. Szenzációs egy madár, számomra a récék között abszolút a non plus ultra. Azóta várom a találkozást vele, mióta tutajra szálltam. Szóval talán el lehet képzelni, hogy mit éreztem, amikor a hím kanalas kitöltötte a képmezÅ‘t...