Hajnali zsongás...

Hajnali zsongás...

   ... tölti be a tavat. Nádirigók, nádiposzáták, tücsökmadarak énekétÅ‘l hangos a napkelte elÅ‘tti pillanat. Mindenhonnan békák brekegnek, innen-onnan szól a kakukk, a távolabbi erdÅ‘bÅ‘l sárgarigó hangját hallom. A vöcskök is megszólalnak, és olykor a libák gágogása is hallatszik. Minden, ami él és mozog a víz közelében, most ennek hangot is ad. Ebben a kaotikus, mégis annyira összeillÅ‘ hangzavarban ülök a leskunyhóban, és a napkeltére várok. Az elsÅ‘ napsugarak épphogy elérik az ágat, amit érkezésemkor rögzítettem a les elé, mikor az megbillen, és hirtelen egy jégmadár néz szembe róla a kelÅ‘ nappal. Nem mondom, hogy nem számítottam rá, de a jégmadár látványa mindig örömteli számomra. Kicsit nézelÅ‘dik, elröppen, de rövidesen ismét elÅ‘ttem ül, és még egy alapos tollászkodással is megajándékozott. Ez a szép madár a napkelte fényében ha lehet még szebb...