Befogad a természet

Befogad a természet

   Sötét van. Hangok szűrődnek be a lesbe. Bakcsók és szürke gémek kiáltozásai tartják fenn a figyelmemet, miközben a derengő vizet kémlelem. Még egy óra napkeltéig, de a hajnalpír már megfesti a vizet. Az öbölben árnyékok mozognak, lassan alakot ölt a környezet... Erőteljes szárnysuhogások, csobbanások hallatszódnak a tutaj mellől, majd a les előtt, egészen közel megjelenik egy fekete gólya. A lélegzetem is elállt, amikor elsétált előttem. Majd még egy, és még egy... Nem hiszem el, összesen hét fekete gólya érkezett. A kis csapat szépen beállt a nádas mellé, és a szegélyvízben táplálkozni kezdtek. Ámulva figyeltem minden mozdulatukat. A gólyák, mialatt a vízben kaszáltak csőrükkel, szép lassan áthúzódtak az öböl túlfelére. Közben a nap is előbújt már, szép aláfestést adva a jeleneteknek. Nehéz megfogalmazni azokat a gondolatokat, amik ilyenkor az ember fejében kavarognak. Szeretném azt hinni, hogy a les segít abban, hogy pár pillanatra elfelejtsem emberi mivoltomat, és megszabaduljak civilizált énemtől. Arra a pár pillanatra nincs semmi más, csak az élmény, a madarak közelsége, a kelő nap aranyfénye. Azt hiszem ezekben a percekben tényleg befogad a természet...