légyölő galóca

Mostanában a Mecsekben - légyölő galóca

A napokban több helyütt is előbújtak a Mecsekben a légyölő galócák. Fantasztikus látvány, amikor az erdő talaján megjelennek a piros kalapok. A zöld mohapárnán szépen mutatnak.

Gyakran találkozom azzal a számomra érthetetlen jelenséggel, hogy egyes gombászok a mérgező gombákat kirugdossák, széttapossák. Az egyik legnagyobb emberi balgaság! Kérem szépen tessék a mérgező gombákat békén hagyni! Ha nem szedjük le őket, ártalmatlanok! Viszont ugyanolyan részei a természetnek, részei annak az összetett ökológiai rendszernek, amit erdőnek nevezünk...


Pécs, 2013. szeptember 25.

Mint a mesében

Szép őszünk van. A lombok szépen színesednek, és az erdőkben rengeteg a gomba. (Na meg a gombász.) A fényképező mellé mostanság gombászkosár is kerül. Egyszerű a szabály: ehető a kosárba, többi a memóriakártyára. Nagyon érdekes lehet elmélyedni a gombák világában. Rendkívüli fajgazdagságuk, szín- és formaviláguk lenyűgöz. (Ízvilágukról nem is beszélve.) Míg gombász szemem a kosárba valót keresi, addig fotós szemem a szépet, a dekoratívat kutatja. Legtöbbször azért ez a kettő nem egyezik. Nagyon érdekes például a mohapárnából előbújó enyves-korallgomba nyúlánk alakjával, és zavarba ejtően sárga színével.

Nem messze tőle erős, vaskos termőtestű gombát találok. Fotóra kívánkozik ez is.

Aztán a sűrű lucos alatt piros kalapok villannak. A mindenki által jól ismert légyölő galóca, az igazi mesegomba. Friss termőtestjei szépen mutatnak a zöld mohapárnákon.

Teljesen más hangulatot ad viszont, ha az árnyékos erdőben a fák között bejutó napsugarak csak a gombát világítják meg. Mintha egy mese sűrű-sötét erdejének kellős közepén járnánk...

De jobb, ha visszatérünk a valósághoz, mert közben a kosár is megtelt. Jól megtermett őzlábgombákból lesz ma vacsora...


Pécs, 2010. október 12.