vízparti les

Hajnali zsongás...

... tölti be a tavat. Nádirigók, nádiposzáták, tücsökmadarak énekétől hangos a napkelte előtti pillanat. Mindenhonnan békák brekegnek, innen-onnan szól a kakukk, a távolabbi erdőből sárgarigó hangját hallom. A vöcskök is megszólalnak még, és olykor a libák gágogása is hallatszik. Minden, ami él és mozog a víz közelében, most ennek hangot is ad. Ebben a kaotikus, mégis annyira összeillő hangzavarban ülök a leskunyhóban, és a napkeltére várok. Az első napsugarak épphogy elérik az ágat, amit érkezésemkor rögzítettem a les elé, mikor az megbillen, és hirtelen egy jégmadár néz szembe róla a kelő nappal. Nem mondom, hogy nem számítottam rá, de a jégmadár látványa mindig örömteli számomra.

Kicsit nézelődik, elröppen, de rövidesen ismét előttem ül.

Ez a szép madár a napkelte fényében ha lehet még szebb. És még egy alapos tollászkodással is megajándékozott.

Nem volt rossz, nem panaszkodom, a jégmadárnak mindig örülök, de ma reggel a kakukk miatt keltem korán. Ám a kakukk ma kifogott rajtam. Csak pár pillanatra mutatta meg magát, azt sem a legjobb módon.

Ma túljárt az eszemen. :)


Pécs, 2024. május 5.

Kakukkos este

Késő délután van, a szigeten, a leskunyhóban szaunázok. Meleg van, de a legutóbbi eredménytelen hajnali fotózás délután is kicsábított. A kakukk az aktuális kedvencem lett, szeretném kihasználni a jó lehetőséget, hogy alaposan megismerjem. A hajnali próbálkozással ellentétben ezúttal nem váratott sokáig, hamar megjelent előttem az egyik ágon.

Jaj de szép madár. :) Biztosan meghallotta a gondolataimat, mert a közeli beülőre röppenve, alig 3 méterről is megmutatta magát.

  

Tollászkodott, nézelődött, és persze kakukkolt is rendesen.

A jó portréhelyzet csak hab volt a tortán.

Remek volt, na. Nem is ragozom.

A napot pedig a közeli helyzetről készült videóval zártam. Szép kakukkos élményeket mindenkinek! :)


Pécs, 2024. április 29.

A sziget

A vízen eltöltött tutajos évek alatt nagyon sok élmény ért. Ezek közül sok fényképre is került, azonban a víz felszínén történt eseményeken kívül számos olyan megfigyelés, emlék maradt bennem, amit a vízen hasalás közben nem lehetett a fényképezővel lekövetni. Vízparti kalandjaimból ezért sok olyan szereplő hiányzott, melyek nagyrészt a nádas, illetve a tutaj fölött élték az életüket. Sokat agyaltam ezen, és körvonalazódott is egy terv, amelynek kivitelezésén nagyot lendített, hogy úszó készségem jelenleg felújítást igényel. Úgy döntöttem tehát, hogy amíg nem tudok vízre szállni, addig foglalkozom azokkal a madarakkal, melyek eddig kimaradtak a repertoárból. A helyszínt már rég kinéztem erre a célra. A tó közepén lévő kicsiny sziget kimagaslik a víz fölé, megfelelő kilátás nyílik róla a céljaimhoz, már csak egy leskunyhó kellett, ami ezt lehetővé is teszi. Még februárban munkához láttam. Eddigi lesépítéseim közül ez bizonyult a legkalandosabbnak, hiszen az építőanyagot be kellett juttatni a tó közepére, de végül minden a helyére került, és birtokba vehettem a szigetet.

Az első célpontom, szigetlakóként, a kakukk lett. Az elmúlt évek alatt volt pár esetlen próbálkozásom, hogy fotózzam ezt a különleges madarat, de az eddigi eredményekről inkább ne is beszéljünk. Most azonban minden körülmény adott volt, hogy sikerre vigyem ezt a találkozót. Április közepén meg is szólaltak a visszaérkező kakukkok, hát én is akcióba lendültem. Harmadszori próbálkozásra végül megtört a jég, és összejött a közelebbi ismeretség.

Hívásomra a kunyhó előtti ágra leszállt a kakukk. Bevallom, rég éreztem ezt az izgalmat, örömöt. Egy régóta áhított faj ült előttem, én pedig az objektíven keresztül csodáltam.

A madár kitett magért. Perceken keresztül tette-vette magát előttem, és hangosan ismételgette a nevét, ahogy az egy kakukkhoz illik.

Remek volt. Jó kezdete egy projektnek, mely remélhetőleg sok új élménnyel fog megajándékozni. Még egyszer visszahívtam, készült pár kép,

és rövid videó.

Aztán útjára engedtem. Elsőre ennyi bőven elég. Remélem, folytatása következik...


Pécs, 2024. április 22.

Márciusi ilyen-olyan

A tavasz beköszöntével, március elején a téli lesek bontásával, és a tavaszi szezonra való felkészüléssel foglalkoztam. Még tavaly ősszel elkészült egy új projekt bázisának szánt vízparti les,

amelyből szándékaim szerint néhány olyan fajt tudok majd fényképezni, amelyekhez eddig nem volt szerencsém. Március folyamán itt meg is történtek a friss előkészületek, és a hónap végére a vízszint is közel ideális szintre emelkedett.

Az új lest egy szürke gém avatta fel.

Meglátjuk mi sül ki a dologból...

Ezzel párhuzamosan természetesen jó öreg tutajomat is csatarendbe állítottam. A korábbi két szezonban a libák nyomába eredtem, de a faj keményebb diónak bizonyult, mint azt elsőre gondoltam volna. Több olyan pillanat, helyzet van még a fejemben, amit szeretnék képekbe önteni velük kapcsolatban, ezért van még teendő ezen a téren. Ám a körülmények nem engedték, hogy tutajozzak is. Némi kárpótlást a barkóscinegék nyújtottak, miközben a parton az elvesztegetett időn sopánkodtam.


Egy kis építkezés is jutott még márciusra. Új madáritatót üzemeltem be egy új helyen. Erről majd bővebben egy kicsit később. Reményeim szerint az új helyszín ad némi új lendületet is az itatós fotózáshoz. Meglátjuk...


Pécs, 2022. április 9.

Esti szauna

Szokták mondani, hogy a kánikulai meleget a vízparton könnyebb átvészelni. Jelentem, nem igaz! Pár órás vízparti les meggyőzött erről. :) A les belsejében embert próbáló a klíma, szaunának is beillene. De mit lehet tenni, ha az ember függő, madárfüggő. A nagy meleg, és a csapadék hiánya a vízszinten is meglátszik, minden egyes alkalommal pár centivel alacsonyabb. Szomorú, de ez azt jelenti, hogy nem sokáig lehet már használni a lest. Komolyabb csapadékra nincs kilátás, így a helyzet valószínűleg már idén nem fog javulni. A madarak is inkább a nyílt vízen tartózkodnak. Egy fiatal szárcsán kívül más nem is úszott be a tisztásra.

De végeredményben nem is ez miatt jöttem. A guvatok izgatják a fantáziámat. Hátha sikerül megint egyet-kettőt lencsevégre kapni. Nem csalódtam. Elsőnek egy fiatal érkezett. Talán másodköltésből származó fióka lehetett, mert szárnytollai még erősen tokosak voltak, farkán meg még pihetollak meredeztek. Tanulatlan még, a les tartószerkezetét használta közlekedőnek, olyan közel volt, hogy fotózni nem is tudtam. De az öreg madár, már rutinosan, a számukra kijelölt helyre jött. Szépen kisétált a nádasból, így elkészült a fotó, amiért aznap este a szaunát választottam.


Pécs, 2013. július 28.

A szerencse forgandó ... a guvat állandó

A legutóbbi vízparti fotózás élményét újra át akartam élni, ezért egy alkalmas délután ismét a gáton sétáltam a les felé. Annyira felspanolt az akkor látott madármennyiség, hogy nem bírtam tovább cérnával. Figyelem, a madárfotózás függőséget okoz! :) Persze most is beigazolódott, hogy nincs két egyforma nap. A lesben eltöltött első két óra alatt gyakorlatilag semmi nem történt. Egy árva szárcsa vagy vízityúk sem jött a les látóterébe. Ilyen helyzetben azért mindig nehéz kitartani, az ember mindig reménykedik, hogy talán a következő percben történik valami. És tényleg! Balról a nádas takarásából guvat visítása töri meg a méla bámulást. Az izgalom egyből a tetőfokára hág. Izgatottan piszkálom az exponáló gombot, és várom, hátha kilép a madár.

Pár másodperc múlva meg is jelenik a várt helyen. Körülnéz, és a vízből csipegetve kisétál a takarásból. Egyből feledésbe merül az elmúlt két óra üressége.A guvat nyugodtan viselkedik, hosszan nézi a tisztás túlsó szélét.

Én is odapillantok, és lám, a másik oldalon, a nád között feltűnik egy másik guvat. Az előző madár nem is vár tovább gyorsan átröppen a másik oldalra. Nem veszekednek, egymás mellett szépen megférve keresgélnek a nád között. Néha azonban kilépdelnek a nád közé fektetett fa végéig, így fotózni is tudom őket.

A tollászkodás minden mozdulatát bemutatják. Tollborzolás, tollrázás, nyújtózás, mintha tudnák, hogy produkció van.

 

Tizenöt percig mozogtak előttem, mielőtt ismét a nád sűrűjébe indultak. És lám, máris jó kedvűen mászok ki a lesből. Így van ez. A fotós szerencséje forgandó, de még jó, hogy a guvat állandó. :)


Pécs, 2013. július 20.

Vízparti forgatag

Egy sikertelen madáritatós szombat délutánon voltam túl. Miután három széncinege látogatott csak meg egy egész délutános les alatt, úgy döntöttem, hogy vasárnap a vízparti lesnél próbálkozom. Már nagyon ki voltam éhezve egy izgalmas fotózásra, így nagy reményekkel érkeztem a helyszínre. Szép délutáni fények, békalencsés víztükör fogadott. Az apró levelű vízinövény nagyon hangulatossá varázsolta a kis öblöt. Lelki szemeim előtt már láttam is a közöttük úszkáló madarakat. Gyors előkészület után bevackoltam, jöjjön aminek jönnie kell. Az öböl túlsó szélén hamar mozgolódni kezd valami. Vízityúk úszik ki a nádasból. Felém tart. Egy fiatal, idei madár. Szépen közeledik, csipeget a vízből. Csak jön, még mindig jön, és végül felmászik a les előtti úszó "szigetre". 

Remek, ilyen helyzetre várok mióta! A kis tisztás takarítása során a rossz helyre növő nádat mindig kivágom, és a kivágott nádszálakból a nádfal mellé kis szigetet készítettem. Kimondottan abból a célból, hogy a rá felkapaszkodó madarakat jó szögből tudjam fotózni. Ez a fiatal vízityúk lett az első. 

Nem nagyon zavartatta magát, alaposan körbejárt mindent. Tulajdonképpen egész délután jellemző volt a vízityúkok jelenléte. Volt, hogy három is lőtávolon belül mozgott. 

Jöttek-mentek, táplálkoztak, kimásztak a vízben fekvő fákra tollászkodni. Nagyon jó  volt látni, hogy ilyen otthonosan érzik magukat a les előtt.

Egy-egy fiatal szárcsa is feltűnt néha. Legutóbb még apró fiókákat láttam, most meg már anyányi fiatalok bújtak ki a nádasból a nyílt vízre.

A kis vöcsök is meg-megjelent időnként. Mindig meglepődöm, amikor váratlanul egyszer csak felbukkan a víz alól.

A nagy sürgés-forgást nagytestű madár szakítja meg. Fiatal bütykös hattyú úszik be az öbölbe. Nagyon meglepett, még soha nem láttam itt. Hirtelen nem is tudtam mit kezdeni vele. A nagy madár alaposan kitöltötte a kis tisztást. Főleg, amikor két másik is megérkezett. 

A három rút kiskacsa csak pár percig uralta a les előtti vizet, szerencsére hamar távoztak, így jöhettek ismét a kisebb termetű madarak. Három tőkés réce közeledett. A békalencsét eszegették. Némelyik egészen közel jött.

Erősen estefelé járt már az idő, amikor a nádasba befektetett farönkön megjelent egy guvat. Fiatal madár volt. Szép nyugodtan sétált végig ott, ahol tavasszal a szüleit láttam. A lemenő nap még épphogy megvilágította nekem.

A nap zárásaként pedig a nádirigó is megmutatta magát. A főként a nád takarásában mozgó madár pár percre kiült a szélső nádszálra. Már nem énekel, a fiókái is kirepültek már, van ideje pihenni.

 Fantasztikus délután volt. Talán a vízparti lesben az eddigi legmozgalmasabb fotózás.


Pécs, 2013. július 15.

Etető nádirigók

A hajnali törpegémes élmény nem hagyott nyugodni, és egy este, amikor a fények is ideálisabbak voltak, ismét próbát tettem. Természetesen semmi sem történik meg kétszer ugyanúgy, így a törpegém is csak a nád takarásában settenkedett. Helyette maradtak a nádirigók. Nagyon aktívan etettek. Érdekes volt látni, hogy a máskor a nádszálak csúcsán éneklő madarak, most egészen alacsonyan, pár centire a víz fölött mozogtak. Onnan szedték össze azt a leginkább szúnyogokból álló táplálékot, amit a fiókáknak hordtak.


Pécs, 2013. június 13.

Hajnali hangulat

Úgy alakult, hogy a vasárnap hajnalt a vízparti lesben töltöttem. Lassan egy hónapja már, hogy itt jártam. Repül az idő, és már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen mozgás van a nádasban. Bár a lest alapvetően délutáni fotózásra terveztem, a beeső fények olyankor ideálisak, most mégis egy hangulatos, ellenfényes hajnali leskelődés következik. Vastag köd lepte a tavakat, mikor a helyszínre értem. Bőven napkelte előtt volt még, de már javában zajlott az élet. A legutóbbi látogatás óta történt legnagyobb változás talán az, hogy most már sok madárnál kikeltek a fiókák. Erről először a nádirigók tettek tanúbizonyságot. Folyamatosan táplálékkal a csőrükben repültek a nádas egy bizonyos pontjához, ahonnan félreismerhetetlenül megszólalt a fiókák kérő hangja. Nincs egyszerű dolguk a szülőknek ilyenkor, megállás nélkül kell etetniük a fiókákat, hogy a szűnni nem akaró éhségüket csillapítsák. 

A következő meglepetést a kis vöcskök okozták. Négy fiókát vezetgetett a szülőmadár, sajnos csak a nádas takarásában. A picik folyton nyaggatták anyjukat, hogy az egymás után hozzon fel a víz alól valami finomságot nekik. Az a szárcsa csibe sem rég kelhetett ki, aki szintén a nádas takarásában úszott el a les előtt. Az igazi ajándék erre a reggelre azonban egy törpegém volt. Többször is átrepült a tisztás fölött, amikor is egy alkalommal a les mellett landolt. Rossz szögben volt persze és nem is a legideálisabb helyre szállt, de arra elég volt, hogy pár képet készítsek róla. Ez a szép, és különleges madár megajándékozott 10 másodperccel, amiért ezen a napon a hajnali fotózást választottam.


Pécs, 2013. június 9.

Vízparti történések

Borult vasárnap délután volt. Nehéz felhők úsztak a tavak felett is. A vízparti lesnél volt egy kis rendezgetni való, a nád hihetetlen gyorsan nő. Persze a csizmaszár most is megmerült, szerencsére a vizet nem hűtötte le a fagyos szentek hideg levegője. Sebaj, tereprendezés után csizma le, a les amúgy is száraz, mezítláb is vígan el leszek benne. Legutóbbi látogatásom óta sokat változott a látkép. A sárga, öreg nád helyét lassan átveszik a friss, zöld hajtások, amik között folyamatosan mozog valami. Elsőnek egy foltos nádiposzáta tűnik fel. Közel a vízhez ugrál nádszálról nádszálra. A víz felszínén úszó rovarokat szedegeti. Ahogy lőtávolba ér, pár kép készül is róla.

A les két oldaláról is sajátos torokhangján szól egy-egy törpegém. A nád mozgásából nagyjából sejteni is lehet, hogy merre vannak. Az egyik irányból egyre közelebb billennek ki a nádszálak, mire végre a madarat is megláttam. Valamit sejthetett, mert teljesen nem mutatta meg magát. Pár másodperc után el is tűnt a szemem elől.

A délután következő szereplője a múltkor már megismert guvat. Most egyedül érkezett. Párja már minden bizonnyal a tojásokon kotlik. Érkezését előre jelezte. Mielőtt kilépett a tisztásra benyúló fára, elvisította magát a nád takarásában. A nyílt rész előtt picit várt, körülnézett. Majd a les előtt, sajnos fókusztávolságon belül, elsétált előttem.

A vizet figyelve gyakran előfordul, hogy a szabadon álló nádszálak hirtelen, látszólag minden ok nélkül, megmozdulnak. Mintha valami nekimenne a víz alatt. Ez azért nem meglepő egy halastó esetében, hiszen itt halak is vannak, nem csak madarak. Egy ilyen "indokolatlan" nádmozgás után azonban a les előtt piciny madárka bukkant a felszínre. Kis vöcsök úszott be az öbölbe a víz alatt. A meglepően pici madár egészen közel úszott, szép portré lehetőséget adva nekem ezzel.

Utána még jó darabig elidőzött, hol lebukott, hol meg csak ringatózott a vízen.

A nap záróakkordját a nádirigók adták. Folyamatosan kariccsolnak, és kergetik egymást. Persze az izgalmas jelenetek mindig távol történnek. Az egyik ilyen heves kergetőzés közben viszont az egyikük olyan közel jött, hogy érdemes volt pár kockát elereszteni rá. Többre nem is volt lehetőség, mert szinte azonnal a rivális után vetette magát ismét.


Pécs, 2013. május 13.