naplemente

Naplementés hangulat

Otthon jártunk. Nem állhattam meg, hogy ne csatangoljak kicsit a határban. A Kapos és a Sió magas vízállására úgyis kíváncsi voltam, hát az egyik délután arra vettem az irányt. A Kapos töltésén sétálva a magas vízen kívül más érdekes dolgot is találtam. A parton álló nyárfákon kárókatonák hangoskodtak. Éjszakázni készültek, és a jobb helyekért ment a vita közöttük. Az jutott eszembe, hogy milyen jó, hogy vannak dolgok, amik nem változnak. Gyerekkoromban, vagy húsz évvel ezelőtt, az évnek ebben a szakában ugyanezen a helyen ezt már akkor is megfigyeltem. Egy darabig figyelgettem a kárókatonákat, de a nyílt terep miatt esélyem sem volt a közelükbe férkőzni. Miközben az autó felé sétáltam, támadt egy ötletem. A nap már hanyatlóban volt, és egy kis helyezkedéssel az éjszakázni készülő kormoránokat és a naplementét össze tudtam kombinálni. Megvolt a fotótéma. :)

Sajnos a napkorong elé bekúszó felhők nem a legjobbkor jöttek, de így is sikerült néhány nagyon hangulatos fotót készíteni a nyárfákon gyülekező madarakról.

  

A naplemente utáni kékes árnyalatok nagyon szépen mutattak a fotón, elégedett voltam az eredménnyel. De azért a következő pár napban minden délután az eget kémleltem. És lám, eljött az én időm. Három napra rá zavartalan naplemente ígérkezett, én is időben a helyszínen voltam. A kormoránok egy része ugyan odébb állt, de azért nem álltak csupaszon a nyárfák. És ahogy a nap egyre jobban süllyedt, a helyzet is fokozódott. A pár nappal ezelőtti kék fotó aranyban is nagyon jól mutatott. :)

Egyszerűen fantasztikus volt a látvány, amikor a nap a horizont közelébe ért. A vakító fény egyre jobban megszelídült, és a földközeli párás légrétegek gyönyörű színeket varázsoltak a napkorongra.

A három nappal ezelőtti ötlet kezdett képet ölteni. A színes lampionként ereszkedő nap egy magasságba került a nyárfán pihenő kárókatonával.

Az amúgy is lenyűgöző látványt a napkorong előtt áthúzó varjúcsapat csak tovább színesítette.

De a koronát az egészre mégis csak egy kárókatona tette fel. A már eltűnőfélben lévő nap előtt szállt fel a fára, lehetőséget adva nekem egy szép sorozatra, melynek az egyik darabja pont megfelelő lett. :)


Pécs, 2014. november 4.

Fecskés hangulat

Újra és újra látni kell. Valahogy így tudnám leírni azt a csodát, ami évről-évre megismétlődik a sumonyi halastavaknál. Nyár végén, ősz elején a délre húzó füst fecskék hatalmas csapatba verődve, az itt elterülő nádasban éjszakáznak. 

Estefelé, napnyugta körül sorra érkeznek a tavak fölé a fecskecsapatok, és néhány perc leforgása alatt felhővé duzzad a megszámlálhatatlan madár. 

Hirtelen a fecskék hangjától lesz hangos a környék. Majd talán valami parancsszóra, mint megannyi szárnyas kő, úgy zuhannak be egymás után a nádasba, az ember feje mellett húznak el a madarak. 

Zsizseg, zsong a nádas a sok fecskétől. A háttér pedig a naplemente miatt vörösen izzik. Aztán történik még valami. Kabasólyom tűnik fel. Villámgyorsan húz a nádas fölött. A fecskékre pályázik. Nem csoda, a fél millió fecske terített asztal számára. 

Nehéz ezt mind úgy képekbe önteni, hogy érezhető legyen a varázslat. E néhány részlet azért talán enged egy kis bepillantást.


Pécs, 2014. augusztus 28.

A határban

Az őszi szünet napjait Tolnanémediben töltöttük. Az október végén, november elején áldásosnak mondható, szép időben jártam egyet a falu határában. Csak úgy, cél nélkül, naplementét nézve. Utam a Kapos torkolathoz vezetett, kíváncsi voltam, milyen képet mutat kedvenc folyóm a nemrégiben történt cukorgyári malőr következtében. Csend volt. Nem csobban a víz, nem ül horgász a víz mellett. Nincs is miért, üres a víz. Szomorú. Egy darabig sétálgattam a folyóparton, aztán inkább a szomszédos kukorica tarló felé fordultam, hátha látok valamit. Nem tévedtem. Jó messze ugyan, de vetési varjak szedegettek a tarlón. Gondolom az elhullott kukorica szemek csábították oda őket. Egy darabig figyelgettem a csapatot, de a fényképezőnek nagyon messze voltak. Hanem a tarló melletti földutat segélyező kerítésoszlopok egyikére felült az egyik varjú. Ahogy néztem előttem ezt az egy szem madarat, és mögöttem a szépen színesedő naplementét, egy kép rajzolódott ki bennem. Mit veszíthetek, kerültem egyet. Még szerencse, hogy a kerítésoszlopokról hiányzott a kerítés, így a tarló mellől gond nélkül eljutottam az oszlopsor mögötti kaszálóra. A madár még mindig ott ült, de már egy irányba a naplementével. Amikor a kellő szögbe érkeztem, hasra vágtam magam és exponáltam. Minden elképzelésem így sikerüljön! :)

Még arra is volt időm, hogy az egyre gyorsabban alábukó napkorongot is elkapjam a Sión átívelő hídról. A naplemente gyönyörű volt, a csendet csak a tarlóról elhúzó varjak károgása zavarta meg. Nincs mese, ez a hely a világon az egyik legszebb! Legalábbis nekem! :)


Pécs, 2013. november 2.

Ha nálam van a fényképező

Sokszor megesik, hogy a családdal úton vagyunk. Sűrűn ingázunk a mostani és egykori otthonunk között. Ezen utak alatt többször láttunk olyan szépet, ami fényképre kívánkozott volna. Ám az esetek többségében a fényképezőgép vagy a csomagok legmélyén, vagy otthon a táskában lapult. Ilyenkor mondja a feleségem (joggal), sőt most már a nagylányom is, hogy milyen fotós az, aki nem tartja kéznél a masináját. Ezekből okulva mostanában ügyelek arra, hogy ne érjenek ilyen kritikák. És lám, a legutóbbi út során gyönyörű naplemente felé autóztunk. Kocsi leparkol, fényképező előkap, katt..katt..katt. És megszületett az Oroszló határában című kép.

Ezzel a képpel köszöntöm minden kedves olvasómat, és jó szórakozást kívánok a blog olvasása illetve a honlapom böngészése közben.


Pécs, 2008. december 30.