szajkó | Völgyi Sándor fotógaléria

A deres farkú

Egyre élénkebb a forgalom a madáretetőnél. A cinegék mellett más fajok is felbukkantak már. Megjelent egy vörösbegy. A rá jellemző félénkséggel szemlélte a sürgölődő széncinegéket, és egy-egy csendesebb pillanatban csípett egyet a harkályoknak kitett csemegéből.

Két szajkó is folyamatosan be-beszállt. Őket leginkább a faggyú érdekelte. Nagyokat csíptek belőle, hogy utána egymást kergetve eltűnjenek az erdőben. Egyből feltűnt, hogy mindkét madár farka fehér a dértől. Nem lehet nekik könnyű ebben az időben.

A meglepetés erre a napra pedig egy erdei pinty volt. Váratlanul tűnt föl, néhány másodperc volt csak az exponálásra, egy kép sikerült mindössze. Minden télen megjelennek az etető körül, de eddig soha nem adtak lehetőséget, egy jobb kép elkészítésére. Általában az etető alatt matatnak, vagy valami kusza környezetben ücsörögnek. Most ez a madár egy kicsit kárpótolt ezért.

Pécs, 2011. december 1.

Őszi szajkó

A napokban volt egy kis időm, hogy körülnézzek a madáritatónál. Sajnos az őszi időszak hamar elröppent, és a vízpótláson kívül nem tudtam több időt szentelni a dolognak. Nagyon szép az erdő mostanában, nincs ez másképp az itató körül sem. Minden sárgában és rozsdabarnában pompázik, jól mutatott a környéken parádézó szajkó mögött.

Pécs, 2011. november 13.

A szépség

Igazából már nem tudom, hogy mi indította el a madarak iránti rajongásomat, de az biztos, hogy a szépségük közrejátszott benne. Ilyen gondolatok jutottak eszembe, amikor az itatóra egy igazi szépség érkezett. Lehet, hogy tisztában volt eme tulajdonságával, és a lesifotósoktól tartva, nagyon óvatosan közelítette meg a vizet, hogy aztán egy jót fürödjön. De szerencsére fürdés után még pózolt egyet, így elkészülhetett a csodás portré.

A szajkó távozása után már csak a darazsak maradtak. A nagy kánikulában rengetegen látogatják a vizet. Nem teketóriáznak, egyenesen a víz felszínére szállnak vizet vételezni. Folyamatosan jönnek-mennek. Egyszerre akár 40-50-en is tartózkodnak az itatón. Madármentes időben el lehet velük szórakozni.

Pécs, 2011. július 13.

Királyka

A múltkori királykás eset felcsigázott annyira, hogy ismét próbát tegyek vele. Talán még van annyi a télből, hogy sikerülhet néhány jó képet készíteni róla. Úgy tűnik, hogy elkezdett érdeklődni az etető iránt, és ez megnöveli a fotózás esélyeit is. Nagy reményekkel ültem be tehát újra a leskunyhóba. Mivel zömében cinegék járnak az eleségre, ezért megpróbálom a lehető legtöbb helyzetben lefényképezni őket. Olyan beszállóágakat keresek, amik nem csak dekoratívak, hanem vissza is adják a hely hangulatát. A fenyvesben, és körülötte rengeteg zuzmó tenyészik. Szinte mindenen megjelennek, fán, bokrokon egyaránt. És nem csak a legtöbbször látott kéregzuzmók, hanem szép terebélyes ágas-bogas egyedek is nőnek szerteszét. Hát megpróbálom a madarakat ilyen ágakra ráültetni.

A cinegék sorra váltják egymást, sokszor alig száll le egy, már egy másik ül a helyében. A nagy sürgés forgást most is megszakította többször egy szajkó. Egyedül foglalja el az etetőtálcát, és szemezget a napraforgóból. Több portréra is lehetőség volt.

Szerencsére azért a nagy forgalom nem riasztja el a királykát. Többször is megnézi az etetőt. Először midig a környező fákon mozog. Körbejárja a kis tisztást, mielőtt leszállna. Miután minden ágat végigvizsgált, gyors surranással az etető alatt terem. Az etető lábai között, a kisebb cserjéken, fenyőgallyakon ugrál, majd egy váratlan pillanatban felröppen a kirakott zsiradékhoz, csippent egyet, és már el is röpült a fák közé. Ez az egész eltart pár percig. Lőtávolon belül is van a madárka, de borzasztóan gyors, izgága. Nehéz volt egyáltalán éles képet készíteni. Megdolgoztatott rendesen, és bizony sok képet már a fényképezőben kitöröltem, mire akadt néhány, amit a monitoron is megnéztem.

Pécs, 2011. február 16.

Itt a február

Csak úgy repül az idő! Már februárt írunk. A Mecsekben itt-ott már bújik az illatos hunyor, és ez is azt jelzi, hogy nem sok van hátra az etetős szezonból. Gondoltam, hogy bele is húzok, de az ölyves projekt nem úgy alakul, ahogy szeretném. A hétvégére megint megérkezett az enyhülés, és én izzadva gubbasztottam a meleg lessátorban. Persze az ölyveim is élvezték a napsütést, de nem előttem a beszállófán, hanem az erdőszéli fákon süttették magukat naphosszat. Így hát az ölyves kollekció nehezen akar bővülni. Azért nem teltek eseménytelenül a leskelődések. Állandó fotóalanyaim lettek a tengelicek. Sokszor 10-en, 15-en is zsizsegnek a földre kiszórt napraforgón.

Az erdei etetőnél változatlan a helyzet. Habár két fővel bővült a madárcsapat. Két szajkó jár be rendszeresen. Nagy lendülettel jönnek mindig, és azonnal elfoglalják az etetőtálcát.

Az érkezésük okozta riadalom hamar elmúlik, és a cinege csapat is gyorsan megnyugszik. Búbos barátom is előkerül menetrendszerűen, hogy csemegézzen egy kicsit a zsiradékból.

Pécs, 2011. február 7.

Újra itató

Úgy látszik el kellett jönnie az ősznek, hogy azt mondhassam: járnak a madarak az itatóra. Egész tűrhető forgalom van a víz mellett. A leskunyhót már nem csak meditálásra, hanem fényképezésre is lehet használni. Néhány órás leskelődés alatt sikerült pár fajt megfigyelni. Elsőként két vörösbegy érkezett. Nem siettek, alaposan körbenéztek.

Majd egy szajkó csapott egy jó kis fürdőzést. Jó pár percig lubickolt, majd csatakosan továbbállt.

Aztán egy barátposzáta óvatoskodott a les elé. Ide fiatal suhanc. Barna sapkáját most cseréli le a hímekre jellemző feketére.

A sort pedig egy csilpcsalpfüzike zárta. Neki örültem a legjobban. Végig a környező fákon mozgott, néha még énekelgetett is a tavasz emlékére. Néhány pillanatig volt csak az itatón. Pár korty után vissza is repült a lombok közé. Nagyon izgága madár. Alig hagyta magát fényképezni.

Pécs, 2010. szeptember 25.

Szülinapi szajkó

Ott kezdem, hogy márciusban elköltöztettem a madáritatót. Olyan fajokat szerettem volna idén fényképezni, amikre nagyobb esélyem van az erdőben, mint a tavalyi bokros területen. Találtam is egy jónak tűnő tisztást az erdő szélén. Egy kis cipekedés, kalapácsolás, vízhordás után már állt is a kis itató és a leskunyhó. Már csak a madarak hiányoztak. Hordtam is a vizet szorgalmasan, és amikor időm engedte, fotózni is beültem. Vagyis csak fotóztam volna, mert a madarak csak nem jöttek. A környéken pedig rengeteg madárka mozgott. Jöttek-mentek, akárhányszor csak kint voltam, de az itatót semmibe vették. Egyszerűen átrepültek fölötte. És az elmúlt fél év így telt. Darazsak, szitakötők, lepkék, gyíkok, mind látogatták a kis vizes medencét, de madár egy se szállt le. Persze mindig reménykedtem, hogy talán majd most, de akkor sem. Szóval ilyen előzményekkel indultam el vasárnap hajnalban. Elhatároztam, hogy a mai nap lesz a választóvonal, ha ma sem jön semmi, szétszedem az itatót, és egy időre pihentetem a projektet. Fél ötkor már az erdő szélén voltam. Kicsit korán érkeztem, mert még vaksötét volt a fák között. Hiába, rövidülnek a nappalok. Úgy jó fél óra várakozás után már annyira derengett, hogy az ösvényen be tudtam botorkálni a tisztásig. Pár pókháló lefejelése után beültem a lesbe, és vártam. Talán még egy kicsit szundítottam is. A nagy meditációból madárcsapat hangja riasztott. Őszapók és cinegék járták a környező bokrokat. Sajnos, ahogy jöttek, úgy mentek is. Már nem is mérgelődtem. Újabb fél óra csönd. Aztán koppan a les teteje! Amolyan határozott dobbantás volt. Már tudtam, mielőtt megláttam volna. Szajkó érkezett az itatóra. Nem hiszem el! Le is szállt inni.

Újabb dobbantás. Még egy szajkó! Nem maradtak sokáig, valamit nyikorogtak szajkóul, és már tovább is álltak. Hát mégis? Azt hiszem marad még egy kicsit az itató. A két szajkó esélyt adott egy kis hosszabbításra. Tovább már nem is maradtam, ébredezik a család, és ma nagy nap van. 31 éves lettem. Készülnek a meglepetés rajzok, és a finom ebéd, meg a torta. Otthon a helyem...

Pécs, 2010. augusztus 8.

A hónap képe - 2009. december

A decemberben készült képek mind a madáretetéshez kötődnek. Azt a néhány alkalmat, amikor időt tudtam rá szakítani arra használtam, hogy a sürgölődő madarakat meglessem. A hónap képe is így készült. Az őszi itatózások alatt ideszokott, és most a madáretető előnyeit is kihasználó szajkóra esett a választásom. Elsősorban a hájat és az almát fogyasztja. Üde színfoltja a madárseregnek, főleg amikor a les üvegablakának is előadja rendszeres színjátékát.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/125, ISO 200.

Pécs, 2010. január 1.

Kezdődhet az etetés

Elérkezett az idő! Bár még nincsenek tartós fagyok, és hó helyett is inkább eső esik, a december mégis a madáretetés kezdetét jelenti. Kaptam hát magam, és az etetőt feltöltöttem napraforgóval. Kb két hetük volt a madaraknak, hogy az új táplálkozási lehetőséget felfedezzék. Kíváncsian ültem be a leskunyhóba, hogy lássam, milyen a forgalom. Az első nap a madáretetőnél kellemes meglepetéseket hozott. Az időjárás nem kedvez mostanában a fotózásnak. A sűrű köd, a vastag felhők és az állandóan csepergő eső az amúgy is nagyon fényéhes objektívemnek vajmi kevés esélyt adott, hogy éles képet készítsek vele. A madarak sürgése-forgása viszont annál izgalmasabb volt. Seregnyi mezei veréb és széncinege látogatja már az etetőt.

A zöldikék, citromsármány, fenyőpinty csak a szomszédos bokrokon ücsörögtek. Nem úgy néhány meggyvágó és egy vörösbegy. Utóbbi szépen illegette magát a beszállóágon.

Szajkó koma is tiszteletét tette. Egész nap a környéken mozgott és az etetőre is leszállt. Úgy látom a harkályok számára kirakott háj érdekelte. A pózolást a les ablaka előtt most sem hagyta ki. Saját képmásának duruzsolt egyet, és egy-két határozott csőrvágással is megerősítette ezt.

Az igazi meglepetés azonban egy új madárfaj volt. Legalábbis a lesből még nem sikerült megfigyelni. Bár a környéken sokszor láttam. Ez nem más mint a karvaly. Nagy riadalom támadt a madarak között, és egyszer csak ott ült az etető tetején. Sajnos olyan rossz helyre sikerült szállnia, hogy mire a fényképezővel sikerült megtalálnom, már tovább is állt. Egy gyönyörű hím madár volt, szép narancsos mellénnyel. Remélem ide szokik az etetőhöz, és sikerül majd róla képet is készíteni.

Pécs, 2009. december 11.

Egyre közelebb

Az itatót elfoglalták a szajkók. Legutóbbi fotózás alatt három is jött-ment a környéken, és sűrűn leszálltak inni. Volt olyan pillanat, amikor két mátyásmadár is volt a beszállóágakon. Minden lehetséges pontot használnak. A leskunyhóhoz közelebbi részt pedig előszeretettel. Már kitapasztaltam, hogy ha dobbantanak a kunyhó tetején, akkor állíthatom az objektívet makró állásba, mert a következő pillanatban már ott csücsül előttem a madár. Ez kb 45-50 cm! Szokatlan közelség ettől a félénk madártól, hiszen már messziről elrepül és rekedt hangján riaszt, ha embert lát. Most meg meg is tudnám fogni, ha a kezem kinyújthatnám. Hihetetlen.

A szajkók mellett sikerült most is egy új vendéget lefényképezni. Csak pár korty erejéig maradt, meg néhány mezei verebet elkergetett egy meggyvágó.

Pécs, 2009. október 6.