szajkó

Pörgés az itatónál

A legutóbbi itatós fotózás nagy meglepetéssel szolgált. Úgy látszik, hogy a szárazság összerántotta a madarakat az itató köré, mert soha nem látott forgalom van a víz mellett. Egymást váltják a különböző fajok. Csak kapkodtam a fejem. De nem csak megmutatták magukat, hanem egyesek még parádéztak is. Az első meglepetés egy nagy fakopáncs volt. Körbe járta az itatót és a beszállókat, míg végül a hozzám közelebb eső rönkön megpihent és jó sokáig ivott. Szép egész alakos képek és portrék is készültek.

A következő új faj az itatón a vörösbegy. Ő nem teketóriázott, egyenesen az itatómedence leshez közelebbi végére szállt. Ez kb 45-50 cm-t jelent az objektívtől. Ez a távolság pont az obi közelpontja makro állásban. Soha nem gondoltam volna, hogy madarat fogok makrózni. Nagyon kedves látvány volt a mindössze fél méterre szomját oltó vörösbegy.

Következett a sorban a szajkó. Többször is visszajött. Mindíg a leskunyhón landolt először. Majd a szívbaj kerülgetett, akkorát dobbantott érkezéskor. Kipróbálta az itató minden szegletét. Végül ő is közel kb 70 cm-re :) ivott. Természetesen portré készült.

Szintén új faj volt fényképezés szempontjából az énekes rigó. Nem időzött sokat, nem egy ráérős fajta. A fényképező persze dolgozott.

A sort két fekete rigó zárta először óvatoskodtak csak, de aztán nagy pancsolást csaptak. Az egyik szintén bejelentkezett egy közeli felvételre.

Tölteléknek volt egy sereg mezei veréb, néhány széncinege, pár zöldike, egy citromsármány és egy füzike (talán csilp-csalp). Ő sajnos csak egy villanásnyi ideig bírta a zsivalyozó verebek mellett.


Pécs, 2009. október 1.

Új fajok az itatónál

Közel két hónap után ismét a madáritatónál fényképeztem. A vízhordások alatt talált tollak alapján tudtam, hogy járnak a madarak, de nagyon kíváncsi voltam, hogy lesz-e új faj, amit lencsevégre kaphatok. A terv a következő volt. Korán kelés és napkelte előtt "tűzkész" állapotban várni a fotóalanyokat. Nem bíztam benne, de sikerült. Még sötétben a lesben voltam. Megállapítottam, hogy a les két hónap alatt egy szemernyit sem nőtt :). (Lassan érik a nagyobbítás, vagy a fogyás :)) Na szóval az első óra eseménytelenül telt, mi alatt én sűrűn bólogattam, pótolva a reggeli alváshiányt. Majd röviddel napkelte előtt beindult az élet. Rögtön az első vendég egy citromsármány volt.

Sokáig üldögél a beszállóágon, mielőtt ivott volna, úgyhogy alaposan körbefényképeztem. Már ennyivel is kibékültem volna, de aztán jött még széncinege, kék cinege, feketerigó, mezei veréb. Mind egyszerre. Hirtelen zsúfolt lett az itató. A nagy sürgés-forgásban hirtelen feltűnt egy szürke madárka. Gyorsan ráfókuszáltam, és lám, váratlan vendég (bevallom okozott némi fejtörést) kerti poszáta.

Ezzel még mindig nem ért véget a sor. Szemből nagy árnyék libbent a bokrok közé, és már előttem is ült a szajkó. Hirtelen csak kapkodtam, mert a zoom-on nagyot kellett nyitni, hogy beleférjen a képbe, de aztán pár kép róla is született, mielőtt továbbállt.

Mindez alig fél óra alatt lejátszódott, majd ismét csend lett. Nem is bántam, mert a nap máris olyan erősen sütött (még csak fél nyolc volt) hogy nehéz volt jól kiexponált képet készíteni.


Pécs, 2009. augusztus 31.