jégmadár

Kacsáék meg a többiek

Szeptember közepe van, a tutajról bámulok ki a hűvös sötétségbe. A napkelte még odébb van, és a víz fölötti párától csak még vaksibb vagyok. Az egyre ismétlődő csobbanások jelzik csak, hogy mozgás van a vízen. Az első madár egy kis vöcsök, amit már a fényképezővel is be tudok fogni. Felugrik a víz alá rejtett beülőre, gyönyörű kék atmoszféra lengi körül. Nem mindennapi a látvány, az biztos. Elindult a nap.

A vöcsök elúszott a dolgára, helyét récék vették át. Némelyek egészen közel, a tutaj előtt haladtak el miközben táplálkoztak,

mások inkább a beülőt választották.

Szárnycsapkodás,

tollászkodás, nézelődés

és fürdőzés is bemutatásra került, csak a gombot kellett nyomnom szorgalmasan.

Tartalmas volt az előadás, az biztos, de még nem volt vége. A tőkések között apróbb réce tűnt fel. Egy cigányréce szerette volna birtokba venni a beülőt. Ez ugyan a tőkések miatt nem sikerült neki, de pár közelebbi felvétel azért készült róla.

A récék ezzel odébb is álltak. A méla nézelődést a jégmadár szakította félbe. Hangos ti-ti-ti hangján előre szólt, hogy jön.

A buzogány csúcsa úgy tűnik kedvelt leshelye lett. Nincs túl messze, a 2,5 m-es távolságból az objektíven keresztül már látom a szemében a napkeltét.

Elöntötte a fény a tavat, a pára is eltűnőben már. A visszatérő kis vöcsköt szépen oldalba kapta a napkelte.

Szerencsére ismét a beülőt célozta meg.

Ritka dolog a vöcsköt teljes egészében látni, hát nem fukarkodtam az expóval. Még egy szép tollrázásra is futotta.

Ej de jó volt. A reggelt végül a jégmadár zárta. A napfény festette háttér előtt szemlélte a környéket, és mint egy pecás a horgászbotját, úgy szorongatta a buzogány csúcsát...


Pécs, 2021. szeptember 18.

Kék és fehér

Augusztus második felében a tavaknál tapasztalható egyre jobb mozgás engem is cselekvésre késztetett. A tutajt át kellett kormányozni ugyan, de végül abban a nádszegélyben horgonyoztam le, ahol a legnagyobb esély mutatkozott a sikerre.

Nem is vártam sokat, a legközelebbi hajnalon próbára is tettem a szerencsémet. Az éjszakai hideg ismét megtette a hatását. A víz fölé masszív pára képződött, ami csak fokozta a napkelte előtti sejtelmességet. A hínármezőn táplálkozó fiatal vízityúkból is csak akkor látszott valami, amikor a közelbe ért.

Elindult a nap, vártam, hogy kicsit oszoljon a köd, és többet lássak az objektíven keresztül. A nyár eleji zsongás már eltűnt, csend van. Egy-egy hangból lehet csak következtetni, hogy mi is történik a környéken. Így hát fülelek. Jégmadár éles hangja vág át a ködfalon. Rövidesen ő is előbukkan, és a tutaj melletti gyékénybuzogányon landol.

Mosolyogtam is, előző nap délután szúrtam oda ezzel a szándékkal. Fény még sehol, de a madár itt van, hát fényképeztem.

Régi ismerősök vagyunk, hát köszöntünk egymásnak, majd a jégmadár átröppent a túlsó nádszegélyhez. De nem maradtam látnivaló nélkül, kerregve egy nagy kócsag szállt le elém.

Szinte feloldódott a nagy párában, ahogy a hínármezőben sétálgatott.

Egyszer-egyszer kapta csak oldalba a kelő nap fénye, ha utat talált a köd repedésein.

Kicsit elfordultam a kócsagtól, mert jeges barátom visszatért a buzogány csúcsára.

A napfény már az ő tollait is elérte. Finoman ugyan, de feltűnt az irizáló hatás az oldalán.

Közben a kócsag kicsit beljebb ért a nádszegélytől. Időben pillantottam felé, mert amit láttam a keresőben, olyat még nem nagyon tapasztaltam.

Amint ellépdelt a nádszegély mellől, az addig halványan felsejlő növényzet teljesen eltűnt mögüle. A ráeső gyenge napfénytől finoman világítottak a tollai, a sűrű pára pedig egészen különleges, halvány kékségben ölelte körül.

A kék és fehér sejtelmes játéka alakult ki abban a pár pillanatban, amíg a madár átért a másik oldalra, és eltűnt a szemem elől.

Pár pillanatnyi, mulandó csoda volt, de csoda volt. Levezetésnek még próbálkoztam a túloldalon úszkáló récékkel,

és a hínármezőn csipkedő szárcsákkal,

de a ma reggeli varázslat már elmúlt, ideje menni. Lángos lesz a reggeli...


Pécs, 2021. augusztus 27.

Szusi vacsors

Ellenfényes-jégmadaras projektem erre az évre a végéhez közeledik. Augusztus óta a leskunyhóhoz képest a naplemente jócskán arrébb mászott, így az eltervezett fotókhoz szükséges háttér már nem áll rendelkezésre. A naplemente fényei így október táján már oldalról érkeznek, ezért nem jön létre az a sziluettes hatás, amit elképzeltem. Mintha ezt a jégmadár is megérezte volna, mert folyamatosan hallal érkezett elém, mintha csak búcsúajándékként megmutatta volna, milyen is az igazi szusi vacsora.



 


Pécs, 2018. október 19.

A hónap képe - 2018. szeptember

Jégmadár - 2018. szeptember, Pellérd

Szeptember hónapban a fotózással kapcsolatos teendők nagy részét a különböző projektek előkészítése tette ki, amelyek remélhetőleg az őszi-téli hónapokra fognak témát biztosítani. Ám ezek mellet az egy évvel ezelőtt félbeszakadt jégmadaras terveimet sikerült újraélesztenem, amelyből így számos fénykép is született. Ezek közül most a lemenő nap ellenfényében tollászkodó jégmadár bővíti a hónap képe sorozatot.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f8, 1/500, ISO 400, -4 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2018. október 6.

Fényrajz

Csillagok között jártam, ahol csillagszemű, csillogó tollú madarat láttam. Egyszer csak megrázta magát, és a tollairól a csillagokat szétszórva, pillanatnyi univerzumot teremtett. Újra és újra, mindig más és más csillagképeket rajzolva jelent meg előttem. Aztán a csillagok aláhullottak, és nem maradt más, csak a fénnyel rajzolt madár.












Pécs, 2018. október 4.

Halas...

... pillanatokkal tréningezem fotós reflexeimet. Újra éledező vadászösztönöm a nyár végén, szeptember elején többször kivitt a tópartra. A leskunyhó csendje, a vízpart hangulata és a kunyhó előtti ágon időnként megjelenő jégmadár megadta a kellő lökést. Újra a hátamra került hát a fotós hátizsák. 

Most is a kunyhóban várok. A szeptemberi nap szépen bevilágítja a tavat. Sikerült észrevétlenül bebújni, a les előtt úszkáló szárcsák, récék így nem riadtak el. A látvány idilli, kisebb cigányréce csapat bukdácsol nem messze, a gyékényes előtt nagy kócsag lábalja a vizet, a nádfalba vörös gém áll be. Jóleső érzés fog el. Így érezhetett Tutajos Matula kunyhójában. Hmmm Tutajos... :) Aztán balról hangos "ti-ti-ti" kiáltás, és a les előtti öbölbe befordul a jégmadár.

Szép a napsütötte nádfal, szép a madár. Forgolódik, időnként a vízbe csap, a szebb mozdulatoknál kattan a fényképező.

Fiatal, idei madár. Fehér csőrhegye elárulja. Kis ideig elidőzik, halászni is próbál, de halat nem fog, majd váratlanul továbbáll. 

Az ág azonban mem marad üresen, hamarosan újabb jelentkező érkezik.

Nem sokat teketóriázik, már veti is magát a vízbe, és lám, meg is van az eredménye.

Apró hal vergődik a csőrében,

amit gyorsan el is nyel.

Öreg tojó. Már értem, hogy a fiatal madár miért iszkolt el olyan váratlanul.

Nem jó az idősebbel ujjat húzni, főleg ha a jobb halas helyekről van szó.


Pécs, 2018. szeptember 22.

Hol is...

...hagytam abba? Azt hiszem ott, hogy a jégmadár aznapra nyugovóra tért. Akárcsak a fotós...

De a nap mindig újra felkel, hogy segítsen meglátni azt, amit amúgy észre sem vennénk. A tündöklő tollú jégmadár mellett lényegtelennek tűnő, parányi rovarokat, 

mint ahogy a fotós számára az élet apró, de annál lényegesebb dolgait. Segít a dolgok mélyére látni. Ha kitakarjuk a mindenki számára fontosnak tűnő részt, megmutatja, hogy mi rejlik a külső alatt.

Segít felszínre hozni bensőnk lényegét, hogy tisztán láthassuk életünk értelmét...


Pécs, 2018. szeptember 10.

A hónap képe - 2018. augusztus

Jégmadár - 2017. augusztus, Pellérd

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/40, ISO 800, -0,7 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2018. szeptember 6.

A hónap képe - 2017. szeptember

Jégmadár - 2017. augusztus, Pellérd

Estefelé, mikor a nap már lefelé jár,
egy száraz fűzfaágra jégmadár száll.
A halvány sugarakban sütteti a hasát,
majd villámgyorsan egy hal után veti magát.

A hal viszont gyorsabb volt ma nála,
így üres csőrrel ül vissza az ágra.
A nap eközben elköszönt már,
az esti szürkületben rázza meg vizes tollát.

Elszállt hát ez a nap is, mint a többi,
a jégmadár arrébb röppen nézelődni kicsit.
Közeleg az este, lassan egybeolvad a világ,
eltűnnek lent a színek és a formák.

Csak az égbolt váltja még a színeket,
vörösből szürkét, majd szép kéket fest.
A madár meg csak ül az ágon,
várja hogy a holnapba repítse az álom.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1/400, ISO 800, -2 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2017. október 2.

Estefelé...


..., mikor a nap már lefelé jár,
egy száraz fűzfaágra jégmadár száll.
A halvány sugarakban sütteti a hasát,
majd villámgyorsan egy hal után veti magát.


A hal viszont gyorsabb volt ma nála,
így üres csőrrel ül vissza az ágra.
A nap eközben elköszönt már,
az esti szürkületben rázza meg vizes tollát.


Elszállt hát ez a nap is, mint a többi,
a jégmadár arrébb röppen nézelődni kicsit.
Közeleg az este, lassan egybeolvad a világ,
eltűnnek lent a színek és a formák.


Csak az égbolt váltja még a színeket,
vörösből szürkét, majd szép kéket fest.
A madár meg csak ül az ágon,
várja hogy a holnapba repítse az álom.




Pécs, 2017. augusztus 13.